Elmélkedés az elmúlásról (Halottak napjára)

Kondra Katalin, sze, 11/01/2017 - 00:06

Mindenszentek Keresztény ünnep. A Római katolikus egyház ilyenkor nem csak az elhunytakról, hanem a szentekről is megemlékezik, közbenjárásukat kérve élőkért és holtakért. Kisgyermekként nagyon-nagy ünnepként éltem meg a temetőjárást. Csodálattal töltött el a rengeteg virág és a sötétben világító gyertyák, mécsesek látványa. Édesanyám igyekezett feledhetetlenné tenni számunkra ezt a napot azzal is, hogy ünnepi ebédet készített, és rokoni találkozót szervezett a családi sírnál, mert voltak olyan rokonaink, akikkel az évben csak ezen a napon találkozhattunk. Szülőfalum egyik temetője összeér a szomszéd falu temetőjével, mivel épp a két falu határán fekszik. Gyermekkorom egyik jelentős eseménye ennek köszönhető. Nem feledhetem azokat a pillanatokat, amikor Mindenszentek estéjén a két falu minden lakója összegyűlt a temető közepén felállított közös keresztnél. A két falu papja és kántora eget rengető hangon rázendített arra a számomra még ma is félelmetes énekre, hogy ”… midőn az ég és föld megfognak indulni, eljössz a világot lángokban ítélni…”. Hátborzongató élmény volt ez különösen, ha a szél nagy fekete felhőket gördített fölénk. Az esti szentmisén némileg megvigasztalódtam abban a hitben, hogy a halál után van élet. Azután otthon, a kályha melegénél folytatódott az ünnep és a halottakról való elmélkedés. „Emlékeztek arra, amikor a bátyám, halála előtt jelt adott?” — szólalt meg édesanyám. Hogyan is felejthettük volna el, hisz azon a napon a kályhacső megmagyarázhatatlan okból rázuhant a húgom fejére, majdnem agyoncsapva őt. Sokszor hallottam ehhez hasonló történeteket, ezért nem döbbentem meg annyira, amikor évekkel később jelenlegi lakóhelyemen, halott édesapám eljött, hogy elbúcsúzzon tőlem. Egyedül voltam, szólt a tévé, hogy ne legyen olyan mély a csend. Édesapámra gondoltam, kinek néhány nappal azelőtt volt a temetése, amikor a tévé magától kikapcsolt. Édesanyám szavai jutottak eszembe, aki szerint a halottak képesek jelt adni az élőknek távozásukról, akár vissza is térhetnek elköszönni, vigaszt nyújtani. Felidézve a régi, halottak napjával kapcsolatos emlékeket rájöttem, hogy a székely ember hagyatékában benne van az elhunythoz való kötődés, mintha távozásuk után ugyanúgy élnének csak egy másik dimenzióban. Egyesek a mai napig hiszik, hogy november elsején éjfélkor, megnyílnak a sírok és a halottak szellemei hazatérnek szeretteikhez. A sír a túlvilág kapuja, ezért sírra ok nélkül lépni tilos. A világ és a nézetek változnak, akár csak az ünnepekhez kötődő szokások. A természet-közeli népeknél azonban a túlvilággal kapcsolatos hiedelmeket, még a keresztények hitvallása sem képes megszüntetni.

 

 

>Magyar Irodalmi Lap<

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap