Elmentem a világba IV. fejezet

Matekovics Jáno..., sze, 05/24/2017 - 00:12

 

 

 

 

IV. fejezet: Dédnagymamám és az erotikus film

 

 

Méghogy az idősek nem nyitottak mindenre! Lásd a következő történetet.
Ismét az Arad megyei Simonyifalván járunk. A  falu temetője előtt egy nagy tér van. Az volt az ún. Disznópiac, rendszerint a faluba látogató cigányok adták el haszonállataikat és kisebb-nagyobb munkákat is elvállaltak. Lehetett oda vinni üstöt és különböző edényeket javítani.
Nos, Matekovics nagyapámnak egyszer kilyukadt a bilije. Pontosabban, nem lehet tudni, hogy ő használta-e a fent nevezett éjjeliedényt vagy sem, te tény, kivitte a Disznópiacra fódozni, tartsuk karban az értékeinket címen. 

 

Másnap ment is a nélkülözhetetlen edényért. A javító-karbantartó fogadta a klienst, majd türelemre intette és elment a kérdéses megjavított tárgyért. Egy perc alatt, kitöltötte belőle a töltött káposztát. Mert ugye próbaüzem alá kell helyezni a megjavított tárgyakat.

Szóval a Disznópiacról még menni kellett két utcát és máris dédszüleim portája elé érkezhettünk. A ház egyszerű alföldi parasztház volt, ahogy bement az ember a gangra, szemben az utcára néző két ablak, majd balra és jobbra szimmetrikusan egy-egy faragott ágy és szekrény. Az ajtó mellett a kemence sutja és egy sparhelt. Ebben a házban és ebben a szobában heten laktak, Bezsán György és Szira Ilona és a négy gyermekük, na meg a Balogh Katalin, az anyós. A mestergerendán petróleumlámpa lógott. Az egyetlen tárgy, ami azt mutatta, hogy nem a tizenkilencedik században járunk, az egy elemes táskarádió volt, amit dédapám csavargatott, de csak a Kossuth adó jött be rajta tisztán. 

A két öreg kapcsolatáról nem sok minden maradt az emlékezetemben. Csak az, hogy nem udvariaskodtak senkivel, rögtön a tárgyra tértek. Hogyan hoztak össze négy gyereket ilyen körülmények között, mai napig rejtély számomra.
1976-ban elhunyt Bezsán György. Én pedig Simonyiba költöztem, fél évre. Mivel egy leánya és két fia volt, közös megállapodás értelmében Szira Ilona az özvegy nagymamámhoz költözött. Vitte a saját faragott ágyát, meg a szekrényt. Saját kis szobája lett. Nagyothallott már, de az mindig meghallotta, amit meg akart. Számomra ez volt a felnőtt világ egyik rejtélye. Ott éldegélt, falta a könyveket, és sokat olvasott fel nekem, tett-vett a ház körül.

 

Az egyetlen, ami új szórakozás volt számára a televízió. Ezt nagyon szerette, pedig egy lámpás, rendszerint túlmelegedő készülékről volt szó. Főleg akkor érdekelte a tévé, amikor a magyar televízió adásában egy hónapban egyszer erotikus filmet vetítettek. A hetvenes évek végén nem olyan erotikus filmek voltak, mint manapság, ahol mindent és mindenkit mindenkivel mutatnak, hanem utalások voltak az akcióra. Például mutatták, hogy a család vacsorázik, majd a fiatal pár elvonul és a család többi tagja hallja és látja, hogy az ebédlő falán a képek rezegnek. Vagy egy másik fiatal pár feldönt egy bódét, stb.
 

Dédnagymamám nézi a filmet, a képrezegtetős jelenetnél már közelebb ül a tévéhez, hogy mindent jól lásson. A bódédöntögetős jelenetnél már szinte a képernyőhöz tapadt, nehogy egy percet is elszalasszon. Már a stáblista fele is lement, mikor felállt és kijelentette „Fújj, de piszkosak!” Azzal ment a szobájába lefeküdni

 

(A mellékelt kép saját fotó.)

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap