Elmentem a világba (Regény) II. fejezet

Matekovics Jáno..., cs, 05/18/2017 - 00:15

 

 

 

 

 

 

 

II. fejezet: Nagymamámat megkérik feleségül, első rész

Simonyi Imre: Bezsán Ilus

Kenyérillatú kis Bezsán Ilus,
magyarba oltott kékszemű fáta,
első csókomat tenéked adtam
délután -hogy anyád meg ne lássa

 

a konyhából lopozva mentünk
a szérün kereszül ki a kertbe.
Térdünk remegett, de kölyökszívünk
pompás induló ütemét verte.

 

Nem kellett már a tegnapi hunyó:
„szabad”, „nem szabad” ott a gyep hátán:
új játékot játszottunk pirulva
két tejfogú elsőfű-bárány. -

 

Aztán fogadtunk tíz almába'
nyerjen, aki hamarabb beér.
Anyád már várt ránk s az asztalon egy
köcsög aludtej s két darab kenyér.

 

Nagymamámat  megkérték feleségül.
Sokadszorra. Még a kilencven években is. Hetven évesen is. Nem csodálom. Határozott nő volt. Jajj volt annak, aki az útjában állt. Volt Simonyi Imre költő múzsája, és számos más férfi rajongott érte, én is, de erről később.
Ő mégis a kancsi, kopasz, alacsony és egyébként is nem nagy szám Matekovicsot választotta. A harmincéves vénlegény kádárt, aki vicces ember volt, nem nőzött, nem dohányzott, nem ivott, nem voltak világmegváltó tervei, nem politizált, de szeretett dolgozni, hajnali háromkor kelt, és nekilátott a munkának. A hordói még most is sok simonyifalvi házban állnak, használják őket betakarításra, cefrének.
1938-ban már gépész volt, cséplőgépeket javított, valamint összekuporgatott pénzéből megvette a a 384. szám alatt levő simonyifalvi házat és kinézett magának egy tizennyolc éves leányt, egy gazdaember lányát, akivel szóba is elegyedtek egy műkedvelő előadáson. Harmincnyolc Húsvétján megkérte.
Aztán összeházasodtak. Európa felett a Második Világháború fellegei gyülekeztek, mindenki rettegve várta a hadüzenetet. Csak Matekovics örült annak a bizonyos szeptember harmadikának, ekkor kezdődhetett a családunk furcsa viselkedése. Mikor az angolok átadják a németeknek a hadüzenetet, nekünk akkor van családi ünnep. Akkor született az apám. Van képünk ünnepelni!
Ez a furcsaság aztán öröklődött. Most, miközben ezeket a sorokat pötyögöm, jelez a számítógép egy üzenettel hogy „megdöbbentően viselkedsz”. Hát igen. Mindig szerettük a szokatlan, újszerű megoldásokat. Hirtelen a múlt századbeli orosz futuristák jutnak eszembe, akik nem áltatták magukat vécépapírra nyomtatni, a „Pofon ütjük a közízlést”című kötetüket. Azóta Majakovszkijékat leírták a közkönyvtárak, a politikatörténet pedig farkasként vicsorító megállapítása mai napig érvényes a bürokrataellenes körökben.
Nagyapám a hordókat szerette alakítani, mi pedig a világrendet. Egyelőre csak érzékenyekké tudunk válni a világ eseményeire.
De megakadályoz a szeretetlenség. A túlzott elvárások. A hideg. Alap nélkül összeomlik.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap