Elmentem a világba (Regény) III. fejezet

Matekovics Jáno..., v, 05/21/2017 - 00:12

 

 

 

 

 

 

III. fejezet: Bezsán a Napra szavazott

 

Simonyiban kevésbé ünneplik a Húsvétot. Legalábbis nem látványosan. És főtt sonkával, mint a magyarok. Nem szeretik a székelyeket sem. Bizonyára a gyakori agresszivitásukra mondtak nemet. Én is. Nagymamám mesélte, hogy a kocsmába, ahol dolgozott, betévedt egy székely és iszogatta a simonyifalvi kisüstit, és elővette a bicskáját. Erre közölték vele a simonyifalvi legények, hogy „Mink itt nem bicskázunk,mink itt verekszünk. Oszt megértette?” Azzal fogták és kihajintották a kocsma előtti vizesárokba.

Beszéltem arról már korábban, hogy dédnagyapám volt az egyetlen román a faluban, de Bezsán Györgynek írta a nevét, elfelejtett románul, magyarok nevelték fel. Otthon magyarul beszéltek. Mivel a faluban mindenféle nemzetiség volt, főleg svábok, magyarok, szerbek és mindenki magyarul beszélt, szépen beilleszkedett.
Aztán jött a második bécsi döntés. Szalontánál volt a magyar határ, Simonyifalva színmagyar létére Románia része maradt. Körülbelül akkortájt vesztette el régi román nevét (Şimoneşti) és a semmitmondó (Satu Nou = Újfalu) nevet biggyesztették oda neki a térképre. Ezt a nevet viseli ma is.
Ezt a tényt nehezen dolgozta fel a falu, ki-ki a maga módján, volt, aki Hitlert éltette egy darabig, amíg a falu népe ki nem nézte. A német iparosságnak és mezőgazdaságnak máig hatása van Simonyiban. Ott tanultam meg előbb olyan német szavakat mint sparhelt, kirner (pontozó).

 

Szóval történt, hogy a Bezsán György felöntött a garatra és éppen választásokkor. Ki volt plakátolva egy párt szlogenje „Szavazz a Napra” és mellette a román zászló. Az öreg haragjában letépte a plakátot, a román zászlóval együtt. Normális,hogy ügy lett belőle, egy ilyen tettet meg kellett torolni, bárki követte is el, egy színmagyar lakosságú faluban. Kijöttek, hogy elvigyék. Már ültették fel a batárra, mikor a faluért felelős párttitkár letolta a pribékeket, ekképp: „Elvtársak, Maguk meg vannak bolondulva, el akarják vinni az egyetlen románt a faluból, de hát Romániában élünk!!’

 

Dédapám megúszta. Mindig magyarként élt.

 

(A képen a Bezsán-dédnagyszülők)

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap