Ember

Lászlóffy Csaba, p, 01/06/2012 - 01:47

 

 

 

 

Kegyetlen földi térbe,
űrszondát szívó fénybe
zuhanva-szállva mind
azt lesi, hol a ring!

Isten-fattya kevélyen
köti ebét a délben
vert karóhoz s bután
vélt igaza után

lohol morogva, fegyvert
ragadva! Győz, de megvert
úgyis, mindenkoron;
remeklés! – csupa rom,

tudván: sohasem ér be
hamis szobroknak érve.
Sűrű erdő-redők
(gondolattemetők).

Látnoki szó: Velence;
de lelke bűz-szelence –
s tengerár bár elül:
csak szörny kívül-belül.

Kegyetlen öl vakondja,
haláltól iszonyodva,
zuhanva-szállva… Mind
üvölt, vagy csak legyint.

 

 

Megjelent: Napút, 2008. márc.

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap