Emelkedj, Atlantisz!

Turcsány Péter, szo, 09/01/2012 - 00:01

 

 

 

Atlantisz – gyermekkor, kamasz vadság,
süllyedő nép, te is, szép magyarság,

mert össze csak egyszer állt, ami volt,
hideg tekintet, télidő, jég és fagy,

Jupiter ideje csak, éj és fény
ami megalkotott, jóság-idő,

bárány-idő, szarvas léptei hó,
szerelem, szabadság, vértanúság.
* * *
Őrizzük álmodat, szép magyarság,
Atlantisz, gyermekkor, ifjú vadság –

emelkedj újra fel, naptányér-hajnal,
bár békétlenekkel, mégis vígasszal,

nem olvadhat és nem süllyedhet el
az élet, mi egyszer formákra lelt,

szépséget, erőt, nemzetet, hazát
csak az veszíthet, ki maga adja át.
* * *
Emelkedj, Atlantisz, élet-város,
te, a Határtalannal határos,

jég, hó és gyermekkacagás,
éles színeid, hangjaid

összhangja életet és nemzetet
tavasszá, fénnyé, újjá alakít.
* * *
Nem tudtam soha, miért is gyenge,
akinek hite tebenned van, Uram!

Ma mégiscsak tudom – gyönge nádszál,
tőled otthon madárnak, embernek

a fészek, ha rád épít, ha rád száll,
oly magasra, hogy én is elérlek.
* * *

Nem hatalom, de rezdülő lélek
ad hazának erőt s háznak tetőt,

Atlantisz – minden, mi szépség, szándék,
gyöngy-veríték koronás halánték,

teérted volt –, ragyogj és megmaradj,
védd a Határtalannal meg magad!

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap