Eötvös Lóránd Emléknap

Szerkesztő A, p, 07/27/2018 - 00:04

 

 

 

 

 

 

 

 

Eötvös Lóránd /1848-1919/

 

1848 nyarán a forradalomból a szabadságharcba való átmenet időszakában Budán megszületett a reformkori politika egyik meghatározó személyiségének báró Eötvös Józsefnek harmadik gyermeke Lóránd. Eötvös József nemcsak elismert politikus, hanem író és vallás-közoktatásügyi miniszter is volt 1848-ban, így már az édesapa személye is szinte garanciát jelentett arra, hogy egy sokoldalú, művelt személy lesz a gyermekből is, édesapjához hasonlóan. Nem is beszélve arról, hogy még keresztapja se akárki volt, Trefort Ágoston, aki az édesapához hasonlóan szintén egy művelt politikus és publicista hírében állt.

 

Középiskolai tanulmányait a piaristáknál kezdte meg, ami után édesapja kívánságára és a nemesi származásából fakadó elvárásoknak megfelelően egyetemen folytatta a tanulmányait. De a megkezdett jogi tanulmányok nem az ő habitusának felelt meg, így átjárt matematika, kémia és ásvány kőzettan előadásokra, amik jobban beillettek természettudományos érdeklődésének. A kiegyezést követően édesapja újból politikai szerepet vállalt, és a szabadabb „légkört” kihasználva Eötvös Lóránd abbahagyta jogi tanulmányait és a heidelbergi egyetemre iratkozott be. Itt végre azzal foglalkozhatott, amire vágyott, amihez érzéke is, és kedve is volt. Tanulmányi munkáját kitűnővel fejezte be az egyetemen. Büszkén írta édesapjának egyik levelében, hogy rajta kívül csak egy személy volt képes arra, hogy szintén summa cum laudéval végezzen abban az évben, és az is pont egy magyar volt. Alig egy évvel diplomája megszerzése után már megkapta magántanári kinevezését is. Tanítványai, kollégái hamar megkedvelték a művelt fiatal tudóst, aki nagyon színvonalas előadásokat tartott, és kivívta mindenki megbecsülését. 1873-ban az alig 25 éves egyetemi tanár a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1878-ban Jedlik Ányos nyugdíjba vonulása után nem is volt kérdés, hogy ki legyen a kísérleti fizika tanszék vezetőjének az utóda, a 30 éves fiatal tudós került a tanszék élére, amihez hozzácsapták az elméleti fizika tanszéket is. Alig pár évvel később már az MTA rendes tagjává választották meg, amit újabb pár ével később, egy még nagyobb megtiszteltetés követett, amikor is az MTA elnökévé is megválasztották Eötvös Lorándot, amely tisztséget 1889-1905 között töltött be.

 

A fiatal tudós a sok munka mellett szakított időt a családalapításra is, és az 1870-es években meg is nősült, de szakítva a nemesi hagyományokkal, felesége polgári származású hölgy lett, aki három leánygyermeknek adott életet a házasság ideje alatt.

 

Báró Eötvös Lóránd tudós volt a szónak a valódi értelmében, egy csendben és szerényen munkálkodó igazi tudós, aki tulajdonképpen a saját örömére végezte kutatói munkáját. A külső elismeréseket, az érvényesülést sohasem kereste, a legnagyobb elismerést mindenkor saját magában és kutatásainak eredményeiben találta meg. Megjelent értekezéseiben kutatásainak csupán legfőbb részleteit és legfontosabb eredményeit foglalta össze. E körülmény magyarázza, hogy különösen a külföld jó ideig nem értékelte tudományos munkásságát oly mértékben, amint azt megérdemelte volna.

 

Eötvös elsősorban a kapillaritással, a folyadékok felületén működő erőkkel, a felületi feszültséggel foglalkozott. Ezek az erők szabják meg a pohár víz felületének alakját, ezek hatására lesznek a cseppek gömbalakúak, ezek okozzák, hogy a víz vékony hajszálcsöveken felemelkedik. Majdnem két évtizedig tartó kutatás után Eötvös végeredményében egy nagyon fontos összefüggést állapított meg a folyadékok felületi feszültsége és azok szerkezete, nevezetesen azok molekulasúlya között. Ez alapon a folyadékok felületi feszültségének a hőmérséklettel való változásából a molekulasúlyt határozhatjuk meg. E fontos összefüggést az egész világon Eötvös-féle törvény néven ismerték meg. Ezután Eötvös majdnem négy évtizeden keresztül a gravitációval, a nehézségi erővel foglalkozott. Ez az egyetemes erő nyilvánul meg a testek súlyában, ez az erő tartja össze a világegyetemet és szabja meg az égitestek mozgásait. Eötvös teljesen új, zseniális módszert dolgozott ki a földi nehézség térbeli változásainak meghatározására és alkalmas, szinte hihetetlen érzékenységű műszereket, torziós ingákat szerkesztett, amelyekkel e felettébb kényes méréseket nemcsak a laboratóriumban, hanem a szabadban is kifogástalanul elvégezhette. Eleintén a szakemberek nem akarták elhinni, hogy Eötvös ingáival a szabadban észlelve a szükséges nagy pontosságot és biztosságot elérhető, később azonban, amikor hosszabb észlelési sorozatok és az azokban mutatkozó rendszeresség kapcsán módjukban volt a mérések realitásáról meggyőződni, a módszer legbuzgóbb pártolóivá lettek. Az Eötvös által szerkesztett Torziós ingák alkalmasak voltak a föld mélyében megbújó ásványi anyagok felkutatására is, ami óriási előrelépést jelentett az ásványkincsek, lelőhelyek beazonosításában. Az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb kőolaj lelőhelyeit is Eötvös műszereivel találták meg, így az olajból meggazdagodó Rockefeller család is egy magyar tudós munkásságának köszönheti vagyonát jelentős részben. De ez nemcsak az USA esetén igaz, a világ számos országában folytak ezután vizsgálatok Eötvös műszereivel, és több évtizedig kizárólagosan csak ezek segítségével lehetett ásványkincsek után kutatni.

 

1894-ben édesapjához hasonlóan a politika felé fordult, amikor is vallás és közoktatási miniszteri megbízást vállalt. Mindössze alig 7 hónapig volt a tárca élén, de az idő alatt sem tétlenkedett. Hatalmas erővel látott hozzá tervei megvalósításához. Ezen rövid idő alatt is 400 új iskolát hozott létre, emelte a tanítók fizetését, a tanárképzés javítására pedig létrehozta az Eötvös József Collegiumot, ahova tehetséges fiatalok kerülhettek be.  Itt tanult többek közt Kodály Zoltán, Szekfű Gyula, Kosáry Domokos is.

 

Tudományos munkássága elismeréseként az MTA az 1910-es években jelölte Eötvös Lórándot Nobel díjra, de a bizottság másnak ítélte a rangos elismerést, de ez semmiben nem csorbítja Eötvös tudományos pályájának jelentőségét. Bár a Nobel díj kimaradt így az életéből, így is számos kitüntetés, díj, díszdoktori cím kötődik az ő nevéhez. Az ő nevét viseli a Geofizikai Intézet, az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat, vagy a középiskolai fizikai verseny is napjainkban, vagy 1950 óta az Eötvös Lóránd Tudományegyetem. Az ásványok iránti vonzódását, és azok vizsgálatával is való munkáit még egy tallium-arzén, kéntartalmú ásvány elnevezésével is meghálálták munkatársai, így beszélhetünk napjainkban is a Lorándit nevű ásványról.

 

Személyében egy szerény a háttérben meghúzódó tudóst tisztelhetünk, aki rendszeresen lovagolt, és még az egyetemi előadásaira is nagyon sokszor lóháton érkezett meg. Élete vége felé súlyos betegség gyötörte, de előadásait akkor is megtartotta, tudományos munkáját az utolsó percig folytatta. Halálát követően a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra a híres tudóst, akiről ekkor még Albert Einstein is megemlékezett, őt a „fizika egyik fejedelmének” nevezte. Neve fennmaradt rengeteg formában ma is. Iskolák, intézmények, menedékház viseli az ő nevét, és sok más híres tudóshoz hasonlóan még a világegyetembe is neveztek el róla pár dolgot, így például még a Holdon is találunk Eötvös krátert.

 

A tudományos munka mellett szenvedélyes túrázó és természetszerető ember is volt Eötvös. Már 18 éves korában megmászta Európa második legnagyobb csúcsát a Monte Rosa-t (4638m). A sok túra alkalmával ezernyi fényképfelvételt készített, melyek a családi fotóalbumok mellett a nagyközönség számára is be lettek mutatva a teljesség igénye nélkül. Szenvedélyét lányai is örökölték, akik rendszeresen édesapjukkal tartottak. Ő lett a Magyar Turista Egyesület egyik alapítója majd elnöke is. Ma is őrzi Dél-Tirolban egy hegycsúcs Eötvös nevét, amire még azért egy kicsit ő is büszke volt.

 

Hazánk egyik legnagyobb természettudósát tisztelhetjük Eötvös Lorándba, aki a fizika tudományát maradandó és örökbecsű alkotásokkal gazdagította, és aki az ország határán, az egész művelt világ előtt elismerést, hírt és dicsőséget szerzett a magyarságnak. Őszinte lelkesedéssel és hittel választotta tudományos pályáját és már kora ifjúságától kezdve nagy célokat tűzött maga elé. Ez az érzés lobogott benne élete végéig és serkentette a szakadatlan, nem egyszer, szinte pihenés nélküli munkára. Csodálatos éleslátásával meglátta a természet jelenségeinek mélyén rejlő igazságokat, átfogó gondolkozásával észrevette az egymástól távol eső részletek közötti kapcsolatot. Merész fantáziájával lehetőnek tartotta oly kísérleti feladatok megoldását, amelyekre előtte senki még csak gondolni sem mert. A megsejtett és kitűzött cél felé haladva, nagy körültekintéssel és kritikával végezte kutatásait, amelyekben mindenkor az emberi eszközökkel elérhető legnagyobb pontosság és tökéletesség lebegett szemei előtt. Méltó példaképe minden a természettudomány, a fizika iránt érdeklődő személynek, nemcsak hazánkban, hanem külföldön is. 

 

Eötvös Lóránd magyar tudós kutatásaival és felfedezéseivel nemzetközi elismerést szerzett. Számtalan, ma is használt felfedezése között legjelentősebb az Eötvös-inga, amelyet szerte a világban a föld mélyén rejlő ásványi kincsek kiaknázásában használtak. Minisztersége idején 400 új iskolát hozott létre. A tudós, akit Einstein a fizika fejedelmének nevezett, számos kitüntetést és díszdoktori címet kapott, az MTA Nobel-díjra jelölte. Nevét viseli egy holdkráter, egy dél-tiroli hegycsúcs, a Geofizikai Intézet, a Fizikai Társulat és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem. 

 

 

Béres Attila

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap