Erdő vad zenéje
Szél zúg, eső hull,
dörren az ég s hirtelen
nagy csattanással
a vakító fény
sisteregve földet ér.
A tölgy megremeg,
csúcstól gyökérig,
mennykő vájta mély sebek,
reccsen az ág is,
letörik, egy őz
riadtan tovaugrik.
Alant gally roppan,
hosszú ugrással,
az őzbak vízbe csobban,
és millió csepp
a parti füvön,
spriccelve szertefröccsen
szivárványszínben.
Felsóhajt a lég,
a sötét, dühöngő ég,
úgy nyöszörög még,
a sok kiürült
felhő, végre felszusszan,
megkönnyebbülten,
és a felszálló
puha, gomolypárával,
majd tovacsusszan.
(2018)
Magyar Irodalmi Lap
Hozzászólás ehhez
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
