Erdő vad zenéje

Csata Ernő, szo, 07/14/2018 - 00:08

 

 

 

 

                                                                                                                                                                                                                                                             

Szél zúg, eső hull,

dörren az ég s hirtelen

nagy csattanással 

                                         

a vakító fény

sisteregve földet ér.

A tölgy megremeg, 

                                                       

csúcstól gyökérig,

mennykő vájta mély sebek,

reccsen az ág is,  

                                                

letörik, egy őz

riadtan tovaugrik.

Alant gally roppan, 

                                            

hosszú ugrással,

az őzbak vízbe csobban,

és millió csepp

                                        

a parti füvön,

spriccelve szertefröccsen

szivárványszínben.

                                                

Felsóhajt a lég,

a sötét, dühöngő ég,

úgy nyöszörög még, 

                                                     

a sok kiürült 

felhő, végre felszusszan,

megkönnyebbülten,

                                                 

és a felszálló 

puha, gomolypárával,

majd tovacsusszan.

                                            

(2018)

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap