Erkel Ferenc Emléknap

Szerkesztő A, h, 06/15/2015 - 00:23

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A magyar nemzeti opera megteremtője. Olyan muzsikus családban született, ahol a zene gyakorlásának évszázados hagyományai voltak. Zongorázni és a zeneelmélet alapjaira édesapja tanította. Gyulán, ahol született, szinte minden adott volt a gyermek Erkel zenei tehetségének kibontakozásához. Miután szülei Pozsonyba küldik tovább tanulni,  belecsöppen egy lüktető zenei életbe. A hangversenyek, operaelőadások polgári közönsége Haydnt, Mozartot, Beethovent hallgatott, apja pedig Klein Henrik személyében a legkiválóbb pozsonyi muzsikust nyerte meg fia zenei nevelésére. Az európai látókörű, művelt zeneszerző – a magyar táncok gyűjtője és népszerűsítője –, a klasszikus zenei alapműveltség elsajátításában vált Erkel tanítómesterévé.
 

  Tanulmányai végeztével az ifjú Erkel már ismert és keresett zongoraművész volt. Így érkezik Kolozsvárra Csáky Kálmán gróf meghívására. Az erdélyi művelődés központjában több mint fél évtizedet töltött zongoratanárként, zongoraművészként és karmesterként. A város kőszínházában hallotta az első sikeres magyar témájú történeti dalművet, Ruzitska József Béla futása című énekes-játékát, itt kötött életre szóló barátságot a későbbi évek hű szövetségeseivel, Heinisch József karmesterrel, Ruzitska György zeneszerzővel, Brassai Sámuel polihisztorral, akik nagy hatással voltak rá, figyelmét a magyar zene felé irányították.
 

A Magyar Színház zenei vezetőjeként rendkívül sokat tett operai- és hangversenyéletünk fejlődéséért. Első operáját (Bátori Mária) 1840-ben mutatta be; az előadás után kapta meg a színház a Nemzeti Színház nevet. Ezt követte 1844-ben a Hunyadi László című opera. Ugyanebben az évben Bartay András igazgató himnuszpályázatot írt ki, melynek győztese Erkel lett; azóta is az ő Kölcsey Ferenc Himnusz-megzenésítése Magyarország nemzeti himnusza. 1853-ban az ő vezetésével alakult meg a Filharmóniai Társaság, amelynek több mint hatvan hangversenyét vezényelte, és számos alkalommal, mint zongoraművész is közreműködött. Népszínművekhez írt kísérőzenéi mellett - a szabadságharc leverését követő esztendők kényszerű hallgatása után - tovább folytatta operaszerzői munkásságát, amelynek kiemelkedő momentuma a Bánk bán (1861). Az 1875-ben alapított budapesti Zeneakadémia igazgatója és zongoratanára volt.

 

Említést érdemel pedagógusi munkája is. Liszt Ferenccel együtt oktatott, kettőjük egymást kiegészítő munkájának köszönhetően több tucat kiváló muzsikust bocsátott ki a Zeneakadémia.
 

Erkel Ferenc új szint vitt be az operairodalomba. Az európai operai köznyelv helyett egyre inkább élt magyaros fordulatokkal, verbunkos-stílusú hangszereléssel, bokázó ritmusokkal (Sarolta, Dózsa György, Névtelen hősök). Műveinek témáit a magyar nemzeti történelem sorsfordító korszakaiból vette. Ezt tükrözi Jókai Mór írásának részlete is 1888-ból: „A fenségestől kezdve a népiességig, a paloták komoly méltóságától, a tragikum gyászától elkezdve a puszták méla ábrándozásáig, mindent feltalálunk eszményítve Erkel dalműveiben, ami magyar, ami a miénk. Ez örökíti meg Erkel alkotásait, míg magyar él, míg a magyar haza áll.”

 

 

Fedák Anita

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap