Erősen fújt a nyugati szél

Kühne Katalin, h, 12/04/2017 - 00:03

Betört légterünkbe, pár óra alatt dühöngött az egész országban, a határok sem állították meg, átviharzott egész Európán. Leszakította a tetőcserepeket, kitörte a kerítésleceket, az ablakokat, ajtókat dobált hatalmas erejével. Tanyákat, kisvárosokat, nagyvárosokat borított el, minden repült a levegőben. Autókat, vasúti kocsikat emelt fel, majd amikor leejtette, roncsok terítették be az utcákat, villanyvezetékeket tett tönkre. Százötven kilométeres sebességgel fújt, felkorbácsolta a folyók, tavak vizét. Anyák öléből csecsemőket sodort el, az erdők fáit, cserjéit gyökerestől tépte ki, a gabona meghajlott előtte. Nyomában nem maradt semmi, csak kihalt, zord vidék. Csodás világunk porrá, hamuvá vált. Ahol végig száguldott, a korhadt, idős fák az útra dőltek, megállt a közlekedés. Aki gyalogosan próbált munkába menni, visszafordult, mert percenként a földön kötött ki, így feladta sziszifuszi küzdelmét. A sziklák köveit összetörte, a hegyekben lavinaként zúdult lefelé. Amit szorgos kezek elültettek, elvetettek, mind a martalékává vált. A földművesek nem tudták betakarítani a termést, házak falai omlottak le, nem volt hová lehajtani fejüket. Százezrek váltak hajléktalanná, nincstelenné, előle nem tudtak menekülni. Hatalmas pusztítást végzett a Sátán.

Nem az számít majd, ki honnan jön, hanem az, hová megy. Minden gonoszság megszűnik, tiszta levegőt szívhatunk, egy akarattal, egy irányba indulunk. Felszállhatunk arra a vonatra, amin mindannyiunknak lesz kijelölt helye, eljuthatunk oda, ahol - mint a régi telepesek Amerikában - felépíthetik otthonaikat, feltörik az addig puszta földet, elültethetik a magokat, amelyekből gabona terem, erdő fejlődik. Állatokat nevelhetnek, házuk mellett a gazdag fűben megtalálják eleségüket. Igaz, nem könnyű ez és nem is percek alatt teremtődik meg mindaz, amit elvetettek, hosszú ideig össze kell húzniuk magukat, sokat dolgoznak, látástól vakulásig, kevés az ennivaló, de körülöttük gyermekek szaladgálnak, csacsognak, a mezőn virágot szednek, ezzel köszöntik a serpenyők mellett görnyedő édesanyjukat. A férfiak az év kétharmadában a földeket túrják, majd betakarítják, ebből lehet majd szerényen megélniük. Télen viszont kevesebb a fáradságos munka, akkor leülnek gyermekeik mellé és mesélnek, mesélnek a hosszú estéken. Később már a gyertya helyett bevezetik a villanyvilágítást, gépekkel vetnek, aratnak a kézimunkát felváltva, így több idő jut majd arra, hogy felesleges terményeiket elvigyék távolabbi falvakba, városokba, ahol értékesítik. Az ebből származó pénzből újabb fejlesztéseket indíthatnak be. Így nem lesz kisemmizett, éhező, fázó ember, mert maguk erejéből egyre inkább elegendő étel, meleg lakás jut. Azokon pedig, akik még az elején járnak ennek a hosszú útnak, segítenek, felemelik őket az ő szintjükre. Elérkezhet az az áhított jólét, amikor az emberek már nem hajtják le fejüket, előre, felfelé néznek, megtervezik jövőjüket. A gyermekeik kiteljesedhetnek, elégedett felnőtté válhatnak. A szülők nem aggódnak gyermekük jövőjéért, a fiatalok mellettük maradnak, elődeik nyomában járnak, tisztes, becsületes életük példáját követik. Megállják helyüket a megváltozott, új világban, ahol fújhat az északi, déli, keleti vagy nyugati szél, többé nem hat rájuk, kitérnek előle és a maguk útját járják. Szilárdan, mint a kőszikla, állnak majd családfőként gyermekeik mellett. De erre a vonatra "jegyet" kell váltani, ami azt jelenti, hogy gondolkodnak, ésszel dönteni tudnak, azt akarják, hogy biztosan eljussanak tervezett és boldogabb életükbe.

A felhők felett hirtelen előbukkant a Nap, szikrázó fehérség öntötte el a Földet. Vártuk már nagyon ezt a világosságot. Végre elárvult, lerombolt világunkba, lelkünkbe költözhet a fény. Az egész világon sugározhat a remény, hogy megváltozhat minden. A nagy erejű szél ezután nem pusztít, inkább elsöpri a szegénységet, nyomorúságot. Átvonul országokon, a sivatagok helyett oázisok lesznek, mert a magot szertefújja, az a homokos talajba kerül, majd kibújik. Gyökereit mélyre ássa, hogy ne csak egy-két fa vagy cserje fejlődjön belőle, hanem nagy területen szaporodjon el. Így a klíma is megváltozik, egyre többször esik az eső, ami táplálja, növeszti. A sivatagokból ligetek, majd erdők születnek, ahol az állatok elbújhatnak a hőség elől, ahol vízre lelnek. A rovarok is gondoskodnak arról, hogy a magot szétszórják, újabb és újabb területeket hódít meg az éltető erdő. A testi és lelki bajainknak vége lehet, békességben élhetnek egymás mellett az emberek. Szomorú arcuk felderül, mosoly árasztja el a világot. A szeretet ereje győz, tisztelettel, megértéssel fordulnak egymás felé. Kiállnak magukért, társaikért, nem lesz hadakozás, vita, pocskondiázás. Arra törekszik mindenki, hogy testvérként gondoljon a másik emberre. Reményt kapnak az emberek Istentől, aki szereti az embereket, állatokat, növényeket, a legkisebbektől a legnagyobbakig. Uralja a földet, vizet, tüzet, levegőt, fémet, az egész világegyetemet. Ezt úgy teszi, hogy a földi lények bízhatnak abban, hogy értük dolgozik, a szerves és szervetlen anyagok is őket segítik általa. Ha valaki hisz, nem csak a túlvilágon, de életében is üdvözül. Igaz, ez nem azt jelenti, hogy mindenki boldogan élhet, csupán azt, hogy a nehézségeket is türelemmel viselhetik, ez pedig reményt ad nekik arra, hogy egyszer a jóság, igazság tölti be az egész Földet. Higgyünk, reméljünk, ez viheti előre a világot!

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap