Erőszak, agresszivitás, saját akarat?

Kő-Szabó Imre, v, 04/09/2017 - 00:18

    Agresszivitás. Ízlelgetve e szót, e gyűjtőfogalmat, rá kell jönni, hogy mennyire mai és mennyire összetett. Napjainkban – sajnos – nemzetközileg is kiterjedt földalatti (metróban – Londonban), földön (Madridban egy pályaudvaron), levegőben (new-yorki ikertornyoknál), kifejtette félelmetes és rémisztő hatását. Ebben az agresszivitásban jelen van az agresszió, amely más ország ellen intézett támadásban nyilvánult meg. Benne van az agresszív személy, aki szinte szemrebbenés és érzelem nélkül, valami megmagyarázhatatlan fanatizmus által vezérelve hajtotta végre a rábízott cselekményt, de benne van az agresszor, aki mindezt előkészítette. Döbbenten állunk, ennyire megváltozott a világ, a mi kis környezetünk? És itt is dívik, pusztít, lazít az agresszivitás? A kérdésre itt áll néhány történet, válaszként.

*

    Agresszív családban él:

    Múlt péntekre ígértem meg barátomnak, hogy délután felugrok hozzájuk, hogy a vállalkozással kapcsolatban, egy-két dolgot megbeszéljünk. A nyolcadik kerületben lakik, egy olyan múltszázad elején épült körfolyosós házban (őket még nem érte el a tömb rehabilitációs ütem), ahol a szomszédok olyan nyíltan élnek egymás mellett, vagy egymással szemben, hogy nyitott könyv az életük. Ugyanis semmi mozgást, vásárlást, szállítást, vendég fogadást és egyebet, nem lehet úgy lebonyolítani, hogy arról a szomszédok ne tudnának.

   Így volt ez az említett napon is. Csendben beszélgettünk a barátommal, amikor a szemközti lakás ajtaja kivágódott, kiszalad egy nő, utána egy testes férfi és csupasz kézzel ütlegelte. Az asszony védekezett, de nem sikerült teljes mértékben. Közben kiszaladt a lakásból két iskoláskorú fiú és sírva próbáltak az anyjuk segítségére lenni, de a férfi, aki az apjuk volt, elkergette őket. Döbbenten néztem a jelenetet, hol a barátom felé nézve, hol a szemközti folyosóra. Ő nem volt meglepődve. Csendesen mondta: - Agresszív egy pali, ha egy kicsit iszik. Megszokott jelenet ez már régóta. Pénteki vagy szombati napokon így van ez. Ekkor kap fizetést és első lépés a sarki kocsma, majd irány haza, egy kis balhé, aztán alszik, mint a mormota. Volt itt már rendőr, gyámhivatal, de hiába minden. Ezzel kell élni. Különben jámbor ember.

*

    Agresszív gyerek:

    N. faluban csak egy óvoda van. Ide járnak az óvodáskorú gyerekek, óvodába. Három csoportra tagozódik az óvoda, Kis, középső és nagycsoport. A 3-6 éves gyerekek, értelmi képességeik szerint, figyelembe véve életkorukat is, tagozódnak a csoportokba. Z. Zsuzsanna óvónő szerint általában nincs gond a gyerekek viselkedésével, de azért, mindig akad egy-két gyerek, csoportonként, akik az úgynevezett problémás gyerekek. Mit jelent ez?

    - Nehezebben illeszkednek be a csoport tevékenységébe, baj van a viselkedésükkel. Már azt is mondhatjuk, nem mindig jó értelemben, hogy van egyéniségük. Sajnos ez sokszor eléggé negatív. Abban nyilvánul meg például, hogy verekszik, verekedik. Elveszi a másik gyerek játékát, vagy összerombolja, ha valamelyik gyerek épít valamit. Csúfolja a másikat. Tehát agresszíven viselkedik, sajnos már ebben a korai korban. Mi lehet az oka? Ezt így konkrétan még nem vizsgáltuk, de a szülői értekezletek, meg a szülőkkel való napi kapcsolat, meg hát egy ilyen kis faluban, mindenki ismeri a másikat, megállapítható, ezek a gyerekek problémás családban születtek és itt nőnek fel. Ezeknél a családoknál már otthon, jelen van az agresszió. A szülők nem élnek úgy, ahogy normális körülmények között azt az élettől el lehetne várni. Jelen van az ital, vagy egyéb más erőszakos cselekmény. Pedig itt lehetne megállítani, vagy legalább is csökkenteni ezt az állapotot.

*

    Újsághírek napjainkban az agresszivitásról:

    „Az utcákon még vibrál a levegő. Forró őszi éjszakáink vannak itt, Budapest belvárosában. Az ország józan többségét kiverte a hideg, szembesülvén az utcai harcokkal.”

    „Budapest: - Folyamatosan egyeztet a rendőrséggel a BKV, és amennyire szükséges, eltereli a zavargások helyszínét érintő járatokat.”

    „A rendrakásnak több ártatlan, civil áldozata is lett.” … „Sajnos ártatlan járókelők is áldozatul estek a rendcsinálásnak.” …”Az erőszak erőszakot szül. Felháborít, hogy nem levegőzhetek az utcán, mert lezárták a körutat! – sóhajtotta a tolószékben ülő … építész.” … „Később a környéken számos fogócska vette kezdetét a tüntetők és a rendőrök között. Mire a rend helyreállt, hajnali három óra elmúlt.”

    „Gyorsított eljárásban hozott ítéletet a bíróság tegnap négy, a zavargásokban őrizetbe vett fiatal ellen. A kedd éjszaka előállított rendbontók olcsón megúszták, az ítélethirdetés után máris szabadon távozhattak a Pesti Központi Kerületi Bíróságról.”

*

    Agresszív autóvezető(k):

    K. Kázmér negyven év körüli, kissé kopaszodó férfi. Foglalkozását tekintve, biztosítási ügynök. Munkájához tarozik, hogy kis fehér dízeles Opel Kadetjével, sokat utazik. Ó mesélte:

    - Egész nap a várost rovom, egyik ügyféltől a másikhoz. Egyik lábam a gázon, meg a féken, de legtöbbször a féken. Másikkal, pedig kuplungolgatok, mert ez a sok őrült, úgy közlekedik az utakon, mintha soha nem lett volna KRESZ könyv a kezükben. Nem is ismerik a táblákat, vagy nem látják. Olyan, mintha rövidlátó pilóták vezetnék az autókat. „Behajtani tilos!” – bemegy, egy irányú utca: - Jön velem szembe! Vasúti átjáró: - Jön a vonat! – mint az orosz ruletten, megpróbál átmenni, ha sikerül, győzelmesen integet, ha nem, nem szól egy szót sem, néma marad, örökre! Látnátok, mi megy az utakon. Aztán hallja az ember, hogy ezen a hétvégén is közel húszan otthagyták a fogukat az utakon. Képzeld el, egy évben ötvenkét hét van, nem kell nagy matematikusnak lenni, hogy egy évben ez közel ezer embert jelent. Pedig már ezeknek az agresszív sofőröknek mindenféle csapdát állítottak fel. Helyszíni ellenőrzés, büntetés. Eldugott kamerák, nem számít semmi, csak száguldanak, mindegyik Niki Laudának képzeli magát. Azt már meg sem tudom magyarázni, sem magamnak, sem másnak, mikor azt hallom, hogy áttért az út bal oldalára és frontálisan ütközött a szembe jövő autóval, és még mázlija is volt, megúszta, a vétlen, vagy vétlenek meghaltak, de neki még mindig van jogosítványa, és újból ül az autóban és vezet!

*

    Agresszív italozó és társa:

    Cs. Feri bejött a kocsmába. Délután négy óra lehetett. Nem volt rajta utcai cipő, csak egy papucs. Így szaladt át, közeli lakásából, hogy vacsora előtt, igyon egy felest. Csendes volt, halkan köszönt. A csapos Laci kitette eléje s törköly felest. Megitta és kért még egyet. Azzal távolabb, leült egy asztalhoz. Maga elé bámult, aztán nem vett róla tudomást senki. A kocsma lassan megtelt emberekkel. Egyre hangosabb volt a beszéd. A cigaretta füstöt már vágni lehetett. A kerek kis ventilátor igyekezett rendet vágni ebben a sűrű levegőben, de pár wattos igyekezeti szándéka szinte hiába valónak tűnt. Így telt el több mint három óra.

    Ekkor a sarokban felcsattant egy hang: - Ne pofázz nekem, te szaros! Mit tudod te, hogy volt az akkoriban? Még pelenkáztak téged – hallatszott Cs. Feri hangja és lökdösni kezdte a vele szemben álló fiatal fiút, aki eléggé megtermett alakjával nem hatott fékezőleg támadójára.

    - Maradj már csendben – mondták többen is. – Ne magyarázz, mert kiváglak innen! – fenyegetőzött Cs. Feri és az asztalba kapaszkodva tudott csak megállni. – Hagyjátok abba! – intette le őket a csapos Laci, de az erősködőt már nem lehetett leállítani. Asztal csúszott odébb, egy-két eldőlt szék puffant a kövezeten, dulakodás hangja, egy elcsattant pofontól visszhangzott a füstös terem. – Hagyj békén bennünket és fogd be már a szád, mert kirúglak! – ismételte meg most a fenyegetést a fiatal fiú. Többet nem beszélt, vállon ragadta Cs. Ferit, és mint egy mosott rongyot, kitette a kocsma ajtajába. Ahogy vitte kifelé, egyik lábáról leesett a papucs. Valaki szótlanul utána vitte.

*

    Indulattal grafitit rajzol:

    Ülök a vonaton, útban Pest felé. A kocsi, amelyben utazunk, tele van firkálva. Mindenütt, az oldalán, még a bőrüléseken is, ákom-bákom firkák díszelegnek. A kocsi előterében még a plafonon is ilyen „hireoglifek” éktelenkednek. A vonat ablaküvegjein is mély karcolások. Látszik, hogy kitartó munkával véste bele, alkotója. Elgondolkodom: - milyen mély indulatoknak kellett felgyülemlenie, ezen, semmiknek az elkövetését megelőzőleg, vagy az „alkotás” alatt. Nem is indulatnak, agresszivitásnak, valami olyan gőznek, amely nem talál szelepet és a felgyülemlett erő csak arra elegendő, hogy kézbe vegyen egy filctollat és futtassa, jobbra-balra, le-föl, semmilyen cél nélkül. Csak úgy erőből. Aztán ez az „alkotó” kiszáll a vonatból, jön egy másik és a még üres, tenyérnyi helyre ő is oda teszi saját névjegyét.

   A vonat Dunakeszi-Gyártelep állomásra ér. A futó két sínpár között van az állomás. Eredetileg sárgára festették (ez a MÁV egyénszíne), ha tiszta, akkor szépen mutat. Most az állomás épületének falán egy tenyérnyi szabad hely sincs. Telis-teli van firkálva. Jellegtelen firkákkal. Olyan, mintha azt mondta volna valaki: - itt van fiam ez a toll, próbáld ki, hogy fog-e? Akkor szokott az ember a papíron ilyen futtatásokat csinálni, de ők nem kíméltek sem falat, sem kerítést, sem korlátot, még a lépcsőt sem.

    Aztán megyünk tovább, a vonat zakatol, közeleg a Nyugati pályaudvar, ahogy fut be a vonat, oldalt kerítések, épületek, álló, újabb útjukra váró vonatszerelvények. Teli rajzolva grafitivel. Széles a színskála, a rajzok kiismerhetetlenek, de mindent elárasztanak. Nem is tudom, mit ábrázolnak, de hogy mindent összekennek velük, az biztos. Csak a mérhetetlen indulatot, agresszivitást látom mögöttük.

*

    Agresszív szomszéd:

                Egy Pest közeli faluban tettem látogatást egy régi barátomnál, akivel már több éve nem találkoztam, mert kiköltözött, hogy ott csend, nyugalom, jó levegő van. Megérkezésem után döbbenten álltam a verandán és nem akartam hinni a fülemnek, szememnek. A szomszédban egy hosszúkás parasztház, melyet többszörösen átalakítottak, hozzátoldtak. Ez látszik a bepucolatlan falfelületek sokaságán. A ház végében egy autószerelő műhely, az udvaron javításra váró autók mellett több roncs, kibelezett „tragacs” rozsdásodik, ki tudja mióta. A hátsó udvarban disznók szaladgálnak, szalmát, töreket fúj a szél. – Ne tudd, meg mi van itt hét közben. Fúrnak, kalapálnak, szinte minden percben. A szerelő szomszédom zenei zseni, mert állandóan bömböl a rádió, ha kell, ha nem. Mindegy milyen zene szól, csak csend ne legyen. Tudod, az a bizonyos falusi csend. Szóltam már neki. Először szépen. Ő csak rám nézett, nem válaszolt, nem értette, az volt az érzésem, biztosan kínai nyelven szólok hozzá. Persze nem volt semmi változás, sőt még a műhelyben lévő, általa készített kazánba is befűtött. Szállt a korom, a füst. Megpróbáltam más hangnemben beszélni vele, erre felemelte a hangját, fenyegetőzött. Én sem hagytam magam. Mondtam: - megyek a jegyzőhöz! A válasz: - akkor megnézhetem magam! Ez borzalmas! Így élni. Agresszió agressziót szül. Most mit tegyek, kérdem én tőled? Ő költözött ide később. Tűrjem, vagy ne? Költözzem el?

*

    Mi lesz veled világ? Mi lesz velünk? Ez itt a kérdés!

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap