Értékteremtés

Fedák Anita, v, 05/06/2018 - 00:11

Anyák napjához közeledünk. Amely nem csak az édesanyák, hanem a nagymamák és dédik ünnepe is. Ezzel a jegyzettel szeretnék emlékezni minden kedves nagyira, mamára és dédire.

 

Az utóbbi időben örömmel érzékelem, hogy a hagyományok újjáéledésének idejét éljük. "Műanyagkorunkban" mindinkább felértékelődik az, ami eredeti. Sok esetben a szép iránti fogékonyság motiválja a régihez, az egyedihez való vonzódást. Máskor a szükség éleszti fel a rég elfelejtett kézművességet.

Legutóbb Kárpátalján egykori tanítványomnál vendégeskedve a beregújfalui iskolában figyeltem fel a tábla elé terített pokrócra. Egyik kis elsősünk hozta, a dédije szőtte. Felfogja a krétaport és szép is válaszolta a kérdésemre. És milyen igaza van! Nagyberegen az ismerős tanárnő olyan szőttest mutat, melyet még a nagymamája örökölt... Emlékszem, gyerekkoromban vékony csíkokra vágtuk a kiszolgált, elrongyolódott, tisztességgel már megfoltozhatatlan ruhadarabokat. Ezeket gombolyagba tekerve vittük a mamának Váriba, aki pokrócot szőtt belőle. Az esztavátán. Így hívták a Bereg-vidéken a szövőszéket. Megkérdezte tőlem az én tündéri nagymamám, milyen mintát szőjön bele, mi lenne a kedvemre? Persze, hogy a kockásat, a pávásat szerettem volna. Csemetéim nemigen értik, miért őrzöm még ma is olyan féltve ezeket a rongyszőnyegeket. A gyermekkor boldog hangulatát árasztják ezek a pokrócok és szőttesek. És egy-egy szép családi ünnep alkalmával előkerül a drága mama hímezte abrosz, a régi porcelánkészlet, a múlt század eleji pecsenyéstál, amelyből még a szép-mama kanalazta a levest...

Persze, nem mindenki ennyire következetes. Sőt, amikor már szinte minden kapható műanyag változatban, lassan a gondolataink is "mű-ek" lesznek és ez egyszer használatos igényeket és ízléseket teremt...

Tizenhat-tizenhét éves fiatalokkal beszélgettem a minap magyarórán a hagyományainkról, a népi kézművességről. Örült a lelkem, mikor a domoszlói kislány sorolni kezdte, mennyire őrzik náluk még a népszokásokat, milyen kézművességgel foglalkoznak napjainkban is a faluban. Az erki kislány a hímzéseket, a verpeléti a furulyaszót, egy másik fiatalember pedig azt említette, hogy ő már volt táncházban és igen jól érezte ott magát. S mindezt a nagyszülők, a helyi nyugdíjas klubok tagjai tartják "életben". Értékőrzés ez, méghozzá igen fontos. A nagymama szőttese, a dédi horgolt csipkés terítője mind-mind a múlt egy darabkája, s nemcsak egy szép tárgy a modern szekrénysor polcain. Ideje lenne felfedezni, rádöbbenni: nem bágyadt nosztalgia az, ha a nagymamától örökölt szép dolgokkal vesszük magunkat körül, nem múltba révedés hagyományaink megőrzése, hanem értékmentés.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap