Észak Dél ellen...

Cservenka Attila, cs, 09/03/2015 - 00:08

A 80-as 90-es években - mint már említettem - szabadidőmben érdeklődéssel kísértem figyelemmel a környezetvédelmi (vagy helyesebben természetvédelmi) kérdésekkel foglakozó irodalmat. Tulajdonképpen ekkor robbant ki, itt kezdődött a gazdag Észak és a szegény Dél közötti konfliktus. Ki szennyezi jobban a világot: a rőzsehordó néni, aki telefüstöli kéményével a környezetét, vagy a föld erőforrásainak nagy részét bitorló fejlett 20%, kifinomult technológiával, viszont hallatlanul nagy kapacitással. A gazdag Észak már a népességcsökkentő tervekkel is előjött, nyilvánvaló számítások szerint a föld nem sokáig bírja ezt a terhelést. Az már akkor tiszta volt előttem, hogy csak a fogyasztások drasztikus csökkentésével (vagy megállításával!) lehet a folyamatot megfordítani. Ezért lettem "haragoszöld" (sic!), majd miután beláttam, hogy az emberi társadalom jelenlegi iránya megfellebbezhetetlen ( ennek jeleit nap mint nap látja az ember, ha egy kicsit is érdeklődik a világban történő események iránt) "levettem a kezemet az emberiségről".

Ez a bevezető csak azért kellett, hátha valaki nem ismeri ezt az összefüggést. Természetesen Észak és Dél harca jelenleg is folyik. És most jön a csavar: ez a harc miért ne lenne benne a labdarúgásban is. A fociban rengeteg pénz van, talál rá a gondolatra Észak, csak az a kis bibi, hogy ahhoz nyerni kell, és Dél sokkal jobb ebben a játékban.

Változtassuk meg a szabályokat oly módon, hogy azt mi ki tudjuk használni. Igen ám, de a foci szabályaihoz érdemben nem lehet hozzányúlni, annyira tradicionális. Hát akkor változtassuk meg a szabályokat úgy, hogy azokról se az ellenfél se a nézők ne tudjanak.

Kölyök koromban kezembe került egy labdarúgás szabályait ismertető könyv, melyeket képes mellékletekkel is illusztrált. Éjjel nappal bújtam a könyvet, és sok kép ma is hiánytalanul áll bennem össze.

Pl. az ellenfelet kézzel nem szabad még megérinteni sem, az egymás mellett futó játékosok vállal "sodorhatják" (ezt a szót használta a könyv!) egymást. A kapus által birtokolt labdával kapcsolatos kép: a kapus oldalán fekszik a gólvonalon, és kinyújtott keze alatt van a labda. Simán ki lehetne rúgni a keze érintése nélkül, de a szabály nem engedi. Sajnos ez a könyv már nincs a birtokomban. ( Lehet, hogy könyvtári könyv volt?)

És most idézek a FIFA 2007/2008-as szabálykönyvéből:

 

„Közvetlen szabadrúgás jár az ellenfél javára, ha egy játékos elköveti

a következő hat szabálytalanság valamelyikét, a játékvezető

megítélése szerint vigyázatlanul, meggondolatlanul vagy

indokolatlan mértékű erőbevetéssel:

• az ellenfelet megrúgja vagy megkísérli megrúgni

• az ellenfelet elgáncsolja, vagy ezt megkísérli

• nekiugrik az ellenfélnek

• az ellenfelet támadja

• az ellenfelet megüti vagy megkísérli megütni

• az ellenfelet ellöki.”

 

Ez azt jelenti, hogy az ellenfelet meg lehet rúgni, el lehet gáncsolni, meg lehet ütni!, el lehet lökni ill. neki lehet ugrani! INDOKOLT ERŐBEVETÉSSEL!

Tehát már le is van írva az új szabály, miután az embereknek fel sem tűnik, mert megszokták évtizedek alatt. És itt meg kell még említeni egy fontos tényezőt: a játékvezetőt. Azért kellett néhány évtized a foci szabályainak megváltoztatásához, mert a játékvezetőket csak lassan lehetett átformálni az új szabályokhoz. Még most is elhangzik olyan mondat, hogy pl. ezt az angol bíró engedte volna!??? A rendszer saját magát árulja el.

A nézőt pedig meg sem kérdezik, mit szeretne látni. Ma, ha egy csatár a védő ölében kap egy labdát, a helyzet kimenetele egyféle lehet: a csatár orra esik, és a bíró jó esetben egy sima szabadrúgást ad. Nem lenne nézhetőbb egy olyan kimenetel, melyben a csatárhoz ragad a labda, egy testcsellel lefordul, és anélkül hogy a védő vállon ragadná, felnéz, és tovább passzolja a labdát. A jó védőnek pedig akkor tapsolnánk, ha kitalálná a csatár gondolatát, és mielőtt a csatár elvinné mellette a labdát előbb fordulna be, és a távolabbi! lábával becsúszva elpöckölné azt.

Egy elgondolkodtató élményem a 80-as évek elejéről származik: hallom suttognak egymásnak az ellenfél játékosai, "ezek nem tudnak kézzel lökni!".

Ma már persze fel sem tűnik a nézőnek a "kézimunka", tanítják edzésen. A csatár is visszafog - mi mást tudna csinálni - hiszen a bíró engedi a "kemény" játékot.

És itt jön a poén: ha a szabályokat mi állapítjuk meg előre, akkor nyerő helyzetben vagyunk. Fel tudunk rá készülni! És akik nincsenek benne pikszisben, azokra pökhendien azt lehet mondani, hogy le vannak maradva! Először vala a kondíciós különbség. A krakkolós játékhoz nagy kondíció kell! Ezt megszerezve évekig előnybe lehetett lenni a cselezni, passzolgatni akaró játékosokkal szemben, akik egy-egy keményebb belemenés után lemondtak a további kétes helyzetekbe való kerülésről. A mikor az ellenfél kondija is nagy lett, elkezdték fejleszteni a felsőtest erejét, amivel a modern futball fontos momentumában szereztek kiegyenlíthetetlen előnyt; el is nevezték párharcnak.

A szegény Dél persze erejéhez mérten megpróbált alkalmazkodni, de mindig egy brosúrával később.

Ma már mindenki tudja, hogyan kell játszani a mai futballt. Kiegyenlítődött a mezőny, némi előnyt azzal lehet szerezni, hogy a játékosok felül testépítenek, ami jól jön a birkózásnál. Egy erős felépítésű, védekezésre beálló futballozni alig tudó játékosokból álló csapat akár nyerhet is. Az eredmény ritkán tükrözi a tudáskülönbséget.

Vajon milyenek lesznek a következő szabályok?

Úgy érzem, hogy a rögbi felé mozdulásban még egy ideig vannak lehetőségek. Aztán egyszer csak hirtelen, mintegy parancsszóra ki lesz adva a bíróknak, hogy fújjanak le mindent. És előtte a háttérben meg kell tanulni focizni. A lemaradt ellenfél pedig nem tud egyik pillanatról a másikra megszabadulni a berögzült mozdulatoktól. A bírók mintegy odafütyülik  a labdát a tizenegyes pontra.

És a tizenegyes rúgásának pillanata előtt a kapus nem léphet el a vonalról. Mert az büntető. Nem a rúgó játékos a ludas. És nem a bíró téves ítéletét kell bagatellizálni azzal, hogy nagyobb esélyt adunk a kapusnak.

De hát ezt ébren álmodtam.

 

CsA 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap