Eszmei felüdülés a Zöld Hetesben

Kő-Szabó Imre, v, 05/27/2018 - 00:03

    Csabai Csaba a napokban alaposan kiírta magát. Úgy érezte, kell egy kis szusszanás, erőgyűjtés. Amíg az asszony távol van, addig egy kis kiruccanást tesz, a két utcával arrébb üzemelő Zöld Hetesbe. Ide szokott időnként betérni. Van ott már jó pár ismerőse, meg ott találkozott azzal az íróféle fickóval is.

    A gipszes lábával, csak bicegve tudott menni, mondta is a kocsma ajtajában egy látásból ismert ipse neki: - A jó csődőr, vagy megsántul, vagy megvakul! Csabai Csaba egyetértett ezzel a felvetéssel. A jó csődőrség felül nincs kétsége, hiszen Jucus ezt a napi teljesítményét nagyra értékelte. A vaksággal sincs gond, mert látja a papírt, amire ír, a többi meg csak szöveg. A pulthoz bicegett, ott már hárman is támasztották a söntést. Kért egy üvegsört, éppen le akart ülni, mikor óhatatlanul bevonták egy vita eldöntésébe. – Te értelmes fickó vagy! – mondta neki egy középkorú, kopasz, trikós ember. – A szakmáról vitatkozunk, szerinted melyik jobb szakma most? A kőműves, vagy a lakatos? Mind a hárman már túl voltak pár üvegsör elfogyasztásán. Csabai Csaba magába meg is állapította a hangsúlyokból, hogy összességében, inkább a rekeszhez közelítenek. Egy kicsit gondolkodott, nem akarta elhamarkodni a választ. Latolgatta a kérdést, amikor a távolból megszólalt egy barna, gyűrött kalapos alak: - Tudod, legfontosabb a szakma, hogy basszak, ma!

    Nagy lett a derültség, Csabai Csabától már nem is várták a választ. Másra terelték a szót, közben megjelent Sörös Mari. Őt mindenki ismerte, nyugdíjas volt, a kis pénzét azzal egészítette ki, hogy a Zöld Hetesben minden reggel, még nyitás előtt kitakarította a wc-ket, meg felmosta a követ. Mari a Sörös előnevet onnan kapta, hogy sörrel, mindenre rá lehetett venni. A kocsmáros Péternek elszaladt reggeliért, hozott neki lottót, vagy rejtvény újságot, természetesen sörért. Mindig a férjére panaszkodott, hogy nem tud már semmit csinálni, pedig ő még üzemelne. Ilyenkor egy görbe este után, ha kellően megtöltötték sörrel, sok mindenre hajlandó volt.

    - Jó, hogy itt van Csabikám! – kezdte. – Szeretném megkérni valamire! Csabai nem tudta mire vélni a dolgot, csak nézett értetlenül. – Egy kérvényt kellene megírni a tanács felé. Jól jönne egy kis segély. Úgy érezte, ez a nő valamit megneszelt, először gyanúsnak találta, de aztán arra gondolt, honnan tudhatta volna, hogy most az elevenjére tapintott?

    Gyorsan hoztak papírt, tollat is kerítettek, de ahogy leült az egyik asztalhoz, csodájára jártak. Csak úgy az ujjával rótta a papírt, benne a sorokat. Nézték a körül állók, nem értettek semmit, mert a szavak értelmezhetetlenek voltak. Csabai Csaba észre vette a döbbenetet, amely kiütött az arcokra. – Egy tükör kell hozzá! – vetette közbe. Valahonnan előkerült egy kicsi zsebtükör, melyet Sörös Mari a papírhoz illesztett. – Olvasható! - kiáltott fel. – Ez csodálatos! – ámult egy darabig. – Gyere Jenő, fordítsd le! A felszólított szőke, fiatal srác leült az asztalhoz, bal kezébe a tükörrel, jobb kezében a toll és fordította Csabai Csaba sorait. A kérelembe fordulatos fordulatokkal, olyanokkal, melyek a hatóság részéről, szinte mérlegelés nélkül, elfogadható indokok. Nekik szinte már csak az összeget kell odaírni és továbbítani a pénztárba, hogy utalják a segélyt.

    Olyan sikere lett ennek az őszinte írásnak, melyet Sörös Marinak fogalmazott, hogy a többiek is köréje csoportosultak, Csak úgy villámlottak a kérdések, panaszok, segélyekre, nyugdíjemelésre, meg mindenféle óhajra. Öröm töltötte el Csabai Csabát, ahogy odakanyarította a kérésekre felhozott indokokat. Már az is eszébe jutott, hogy csak az indokok színes kavalkádjából, melyet most hírtelenjébe kitalált, a hatóságok tehetetlenségével szembe, lehetne egy szociológiai összeállítást készíteni. Ebből sok mindent levonhatnának az okosok, ha egy kicsit figyelnének.

    Csabai Csaba ezen a Zöld Hetes béli sikeren felbuzdulva, arra gondolt, nyithatna egy Panaszokat Papírra Puskázó Irodát. A rövidítése PPPI lenne, a három TTT-vel szemben. Többet kereshetne, mint Harács Manó ügyvéd, annál az egyszerű esetnél fogva, hogy panaszból mindig több van, mint ügyből.

    Mikor már jól kiírta magát, akkor jutott eszébe, hogy ez színesebb volt, mint egy író-olvasótalálkozó, hiszen itt az író, az emberrel találkozott. Ezt az összegzést, frappáns megállapításnak találta. Megnyugtatásként ivott egy sört, meg egy feles sima pálinkát Sörös Marival és úgy érezte, ez a napja hasznos volt, még akkor is, ha azt a Zöld Hetesben töltötte el.   

*

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap