Évezredváltó pirkadat

Turcsány Péter, p, 09/08/2017 - 00:04

 

 

 

 

 

 

I.

Mi volt, mi lesz apáink s e század titka?
Isonzó, Don? Auswitz, Hirosíma,
Szerbia? Kinek, mitől ki előtt,
s miért kellene pirulnia?
Asszonyomnak kell-e?
Gyermekeimnek kell-e? Barátaimnak kell-e?
Tavaszban virághab-rokolyás, nyárban
újszülött termést ringató fáimnak miért
kellene?
S úsztatónk vizén a kacsanyom-
horzsolta tó arcvonásainak, hol gyöngytyúk
s vadlúd megett fácán is talál szemet –
miért kellene?
Arcborító alkonyi fényben,
pohárkoccintás piros tükrében, s a lemenő Nap
visszacsókoló ajka körül – ott, ott van az évezred-
váltó pirulat!
S ott van csitult vadságaink nyomán
az ujjait szétvető, a tárulkozó kéz- és karmozdulat:
maga elé vetve magot – a jövő felé úgy mutat!

II.

Mi külön kis Glóbuszunk!
földgömb a földgömbben,
bárhol is ragyog ránk világunk,
bárhogy összehányva, széttörten;

mi glóbusznyi mindenségünk –
egymásért mégis izzunk, vérzünk,
egybeillesztett darabjainkban
visszaragyogjuk s megtaláljuk-e
magyarságunkban magyarságunk?

III.

István, László, Erzsébet, Margit –
múltunk nemessége bennetek fölvillámlik!
Királyok, királynék, égi szentek –
minket ragyogásban magatok közé vesztek!

De mit hajt ki és mivé sarjad
ezredvégünk számvetése?
Tudunk-e nézni most és innét
unokáink szemébe?

István, László, Erzsébet, Margit –
utcáink porában hány kicsi gyermek;
Istenem,
életünk, jövőnk –
Hozzád ők visszavezetnek!

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap