Ezredéves történelmünk és ősi nyelvünk elégséges-e a megmaradásunkhoz?

Bakay Kornél, v, 04/28/2019 - 00:09

Pontosan 965 évvel ezelőtt ajánlotta fel István király a Menny Királynőjének (regina coeli), a magyar Boldogasszonynak királyságát (regnum),  előkelőivel és népével  (cum primatibus et populo) együtt, kérve  Szűzmáriát: oltalmazza és óvja ezt az országot.

Meghallgatta-é a szent király fohászát  Boldogasszony Anyánk ? Élvezzük-e még a magyarok Istenének oltalmát ?

Minden arra  mutat, hogy méltatlanokká váltunk. Jól tudom, ezt hallani, minden igaz magyarnak fájó dolog, de kérem, tartsunk önvizsgálatot. Nézzünk szembe  valós és igaz múltunkkal és zokogjon fel a könnytelen szenvedés lelkünkben, ide idézve a magyar jaj egyik legnagyobb  költőjének, a sváb fajtából nagy magyarrá lett Sajó Sándornak sorait, aki nevemben is szól:

 A hang vagyok, mely belesír az éjbe
És sorsod gyászát így zendíti meg.
Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat,
S a szívem, ó jaj, színig fájdalom !
Mivétettétek az én szép hazámat ?
Hová süllyedtél pusztuló fajom ?
Fetrengsz a sárban pusztuló fajom ?!
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,
rút becstelenség  magad és neved.

Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának,
És sírt, vesztére, önszántábul ás,
Hol  száműzötté lett a honfibánat
És zsarnok gőggé a honárulás,
Hol a szabadság őrjöngésbe  rothad,
S Megváltót s latrot egyképp megfeszít,
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat,
Ah, rajtunk már az Isten sem segít !

Egy hosszú emberélet (83 év) óta nincs igazi Magyarország, 1945 óta  nincs tiszta értékrend, és  nincs természetes szaporodás. A Kárpát-medence egykor legerősebb és legnagyobb népe elöregedett  és  lassan  elfogy. Elnevelt tömegemberek primitív dáridója tölti be az étert és a földet. Szellemi degenerálódás járvány-szerűen terjed. Az éretlen tömegembernek önálló véleménye nincs, akarata nincs, ellenállása nincs, tekintélyt, igaz értéket nem tisztel. Mindenütt megalkuvás, önzés, meghátrálás. Hogyan jutottunk idáig ?

 

A történelem nem hamisítható, csak a történetírók  torzíthatnak, hamiskodhatnak, csalárd- kodhatnak. Szabó Dezső úgy fogalmazott: magyar vérű, magyar szemű, nagy horizontú és becsületes magyar történetírók váltsák le a tudósocskákat, akik  főbűnösök abban, hogy  a  magyarság  testében és lelkében eltorzult. Hogyan lehet a Magyar Tudományos Akadémia tagja az, aki népünk gyalázásában leli örömét, aki eleinket analfabéta, dologtalan, vidáman öldöklő rablóbandáknak írja le, vagy aki szerint csakis olyan magyar történelmet szabad írni és kiadni, amelyet az idegenek is elfogadnak. Nemzeti történetírás, mondják, nincs, a nemzeti romantikát pedig okosan adagolni kell, nehogy ártalmas legyen, hiszen Európa kultúrnépei között egyhamar kitütközik barbár, ázsiai mivoltunk. Azt is harsogják: nincsen történelmi jog, az  Európai  Únió nem ismer el ilyet, ne vizsgáljuk tehát a Kárpát-medence ezredéves históriáját, ne kutassuk kik vagyunk mi és honnan jöttünk, mert Európa nem felejtette  el vadkeleti gaztetteinket. Nyelvünk sem régi, 1500 éve sincs, hogy elnyerte mai formáját.

 

Nos, nézzünk szembe a múlttal, lássuk a jelent és fürkésszük egy kicsit a jövendőt.

 

Földünk 148 millió km²-nyi területéből Ázsia  45 millió, Európa 9,9 millió km². Ázsia a nagy életterek földje volt, kivált a nagy klímaváltozás (az elsivatagosodás) előtt, míg Európa a kisebb térségek láncolata, ahol a 250-500 ezer km²-es területek dominálnak. A Kárpát-medence 340 000 km²-es térségéből eleink megközelítően 220 000 km²²-t népesítettek be a IX-XI.században. Arra a kérdésre általában nem tudnak a mérvadó kikiáltók feleletet adni: mi volt az oka annak, hogy sem a húnok, sem az avarok, sem a magyarok nem települtek meg nyugat felé a Kárpát-medence nyugati határán, a Bécsi-medencén túl ?

Először figyelmbe kell venni, hogy  a Kárpát-mednce Európa közepe, hatalmas hegykoszorúk által védett természetes erőd, de egyben  tengely is, másodjára, hogy a nyugat-európai óceánikus éghajlattal szemben, szinte egyedül, itt mérsékelt kontinentális  éghajlat uralkodott mindíg, ezért oly kiválóak a föld termései.

Minden nemzet  élőlény, tehát van teste, lelke és szelleme. A magyar nemzet teste: a Kárpát-medence, az egész Kárpát-medence, függetlenül attól, hogy  a XIII.századtól egyre több idegen fajú népesség szivárgott és költözött be. A magyar nemzet lelke: a múltja, a szelleme pedig az öntudata, a nemzettudata, amely a múlt-ismeretből táplálkozik. Noha génjeinkben benne  van minden örökségünk, mégis nemzettudatot csakis a nevelés révén kaphatunk !

Jelenkori kórképünk ismert, az okai kevésbé, holott a nemzet-test 1920 óta súlyosan csonkolt, a lélek a hazugság rákfenéjével megbetegített, hiszen igaz múltunkat teljesen  meghamisítják, nemzettudatunk pedig kiveszőben van, elsősorban a liberális, idegenszívű oktatás és iskolapolitika miatt. A magyar lélek halódik, mert a hazát  idegenek uralják félezer év óta. Az Álmos-Árpád szent dinasztia (stirps beata)  29 uralkodója magyarrá vált, amint magyarrá váltak  az Anjouk is. De sohasem váltak magyarrá a Habsburgok és a liberálisok.

A nemzettel való azonosulás: a közös sors és a küldetés vállalása. Csak akkor vagyok a nemzet tagja, ha minden pillanatban és minden helyzetben vallom és megélem: ez az én nyelvem, ez az én múltam, ez az én földem, ez az én hitem, ez az én szent  örökségem (hagyományom). Ahogy Sajó Sándor mondta: magyar vagyok, a fajomat imádom, és nem leszek más, inkább meghalok ! Nem akarok élni csak magyar földön  és  csak magyarul.

 

Szent István király   ünnepén  emlékezzünk  kemény tisztasággal az ősi múltra. Idézzük fel az ezredévvel ezelőtti állapotokat, sőt az 1100 évvel ezelőttieket is. Nem könnyű hadakozni a hivatalos dogmákkal, a csalárd ámításokkal.

Négy évtizede  dolgozom, erőm és képességeim szerint azért, hogy a magyar nemzeti történetírás megizmosodjon, hogy a nagy elődök nyomdokain becsülettel járhassunk. Talán ma  már kevesebben vannak, azok akik  hitelt adnak a hivatalos dogmáknak. Így az un. népvándorlás teóriájának, hogy ti. a keleti népek, a szkíták, a húnok, a türkök, az avarok, a magyarok, a besenyők, a kúnok, a jászok szakadatlanul vándoroltak és űzték egymást keletről nyugat felé. Természetesen barbárok és műveletlenek voltak.

A népek sohasem költöztek kedvtelésből vagy kalandvágyból. Kivált a magyarság nem „megriadt csorda módjára”  menekült be a Kárpát-medencébe, eszeveszett futásban.

Egy erős, nagy lélekszámú, jól szervezett nép, tudatos előkészítés után telepedett  meg a Kárpát-medencében, különösebb  harc nélkül, mert nem volt igazi  ellenálló erő.

A szlávok un. államai (Nagymorva Birodalom, Szvatopluk állama, Braszláv országa) merő kitalálások, ami az államiságot illeti. A morvák egyébként nem ősei a szlovákoknak, akik csak a XV.század derekától jelentek meg a Felvidéken (első említésük 1444-ből !).

A bizánci birodalom a VIII-IX.században  az erkölcsi és katonai züllés állapotában volt, a császárokat felkoncolják, megmérgezik, megkorbácsolják, a papokat és szerzeteseket megalázzák

A bolgárok (ugyancsak keleti lovas nép!)  erős állama az egyetlen komoly tényező, akik 864 óta keresztények. Nem véletlen, hogy komoly katonai összecsapás csak velük volt. A besenyő támadás ugyancsak alaptalan dogma. Simeon cár 913-ban már felveszi a baszileusz címet s ezt a rangot 926-ban a pápa is elismerte.

A pápaság, amely 756-tól Szent Péter patrimoniuma, amint Bizánc  is, súlyos válságban van 800 és 1000  között. Egyrészt  a frankok alávetettjei a pápák, másrészt a rossz pápák kora ez, amikor hitvány, erkölcstelen és aljas emberek ültek Szent Péter trónusára.(Saecula obscura = sötét évszázadok!). Hétköznapi  eset volt a pápák erkölcsi kilengése, gyilkosságok, kínzások, megcsonkítások.  A Nagy Károlyt koronázó III.Leó szajhákkal élt, III.Sergiusnak a szeretője Marózia nyiltan uralkodott, aki a pápa fiát tette, XI.János néven, utódává. A Nagy Ottót császárrá koronázó XII. János (962-ben) züllött alak volt, utóda, VIII.Leó pedig fel sem volt szentelve. V.Gergelynek III.Ottó levágatta a végtagjait és szamárhátra kötözve űzette ki Rómából. A 999-től pápáskodó II.Szilveszter ugyan tisztességesebb volt, de semmiféle koronaküldésre nem volt módja és hatalma. 1002-ben mezitláb menekült el Rómából, majd meghalt.

A német királyság csak 887-től létezett, a császárság 962-től. Ereje nőtt, de a magyar honalapítás időszakában nem jelentett még komoly erőt.

A kalandozások dogmája is tarthatatlan. Az elnevezés súlyosan sértő volta okán is, és a történeti források okán is. A  magyarok európai hadjáratai történelmük dicső lapjai, Bogát, Bulcsú, Lél, Súr, Taksony és társaik a magyar hadtörténet nagy alakjai. A 838 és 970 közötti 55 hadjárat zömét győzelemmel zárták. A német források szerint a magyaroknál veszedelmesebb és hevesebb ellenfelet nem ismert Európa. Ez a megállapítás talán megalapozott, de az a legkevésbé sem, hogy az európai kultúrát éppen a németek mentették meg a barbár magyar hordáktól.

S  ezzel eljutottunk a máig  élő  és nagyon súlyos  alapkérdéshez: mi volt, és mi ma is az oka az általános magyar-ellenességnek, mondhatni magyar-gyűlöletnek ? Miért fogtak össze már a X. század elején Nyugat-Európa népei (keresztes hadjáratot hirdetve) a Kárpát-medence  magyarsága ellen ? 907.júliusában a pozsonyi csatában hatalmas sereg vonult a Magyar Nagyfejedelemség ellen és  igen csúfos vereséget szenvedett.

955-ben III. Abd al-Rahman mór kalifa I.Ottó királynak gratulált a Lech-mezei győzelméhez s egyben  javasolta: hogy a magyarokat ki kell  írtani ! Később Aba király ellen is a pápa, Bécs alá utazván, hirdetett  keresztény összefogást, mert a magyarokat ki kell űzni Európából. Annak  a germán-szláv-román  nézetnek, hogy ti.  Európát  dehungarizálni kell, ekkor teremtődött meg az alapja. Azóta  gens detestanda = elátkozott nép a magyar. Ahogyan Bonfini írta: a Kárpát-medence birtokba vételével az egész világ haragját magunkra vettük. S elerőtlenedésünk során  egyre durvábban léptek fel ellenünk. Döbbenetes jelkép a bácskai Földvár templomi oltárán 1848.július 17-én sorba rakott  37 levágott  magyar gyermekfej, majd közel száz év múlva a 40 ezer magyar polgári lakos lemészárlása, az 1946-os csehszlovákiai magyar kitelepítések 86 000 áldozata, a szovjet gulágokban elpusztított magyarok százezrei. A HUNGAROCIDIUM  azonban  nem témája  sem az európai, sem a tengerentúli, sem a hazai liberális hatalmi erőknek. A zsidó holocaust 450 ezer magyarországi áldozatát síratjuk, a kommunizmus másfél milliós magyar áldozatának emlékműve sincs. Hogyan halt ki belőlünk az önvédelmi reflex, hogyan lettünk törpelelkű csonka-magyarok ?  Erő nélkül nem lehet  megmaradni. Befogadó nemzet voltunk mindíg, önvédelem nélkül.

Egykor  a Kárpát-medencei magyar  hatalom  erős és egységes volt. Még nem volt harctér-ország, hiszen 907 és 1030 között  idegen  katona a lábát sem merte tenni az országunk  földjére.

S a magyar keresztény királyság sem a semmiből született. Nem kisebbíti első koronás királyunk nagyságát, ha kimondjuk: államot egy személynek nem lehet alapítani. Az államalapító Szent István király is egy dogma, amelyet azért  tartanak életben, mert ezáltal hihetővé lehet tenni, hogy a magyar állam nem belső fejlődés eredményeként született, hanem idegen hatás (kazár, szláv, német) következménye.  Hiszen a barbár hordáknak nem lehet államuk, nem lehet írásbeliségük, nem lehet társadalmi szervezettségük. Az MTA Régészeti Intézete vezetőjének újdonsült (meglehetősen sületlen) nézete szerint  jogfolytonos ősi állam csak Kínában  figyelhető meg, sehol másutt. Mivel  a nomád hordáknak „nomádállamuk”, majd törzsi államaik lehettek csak, ebből kinőhetett a kettős fejedelemség, de  egyikből sem az igazi állam. Ehhez  nyugati minta és segítség kellett. Államot a honfoglaló magyarok leszármazottai nem alapíthattak alulról felfelé építve. Ezért határvonal (cezúra)  Szent István  uralkodása, mert ami ő előtte volt az értéket nem teremtett, ami értékünk van, azt viszont a nyugati papok, lovagok, mesterek, művészek hozták létre.

Ez a beállítás azonban velejéig hamis. A magyarságnak már Szent István előtt is volt állama: meghatározott uralmi terület, közös nyelv, közös mi-tudat, megfelelő katonai erő, gazdasági források (nemesfémek, adók, vámok) és az igazságszolgáltatás különválása, (bírák) megléte bizonyítja ezt. Az ország (patria) népe (natio, gens, éthnosz) már a IX.századtól megtelepedett és falvakban élt. Ezt vitathatatlanná teszik az 1010-20 körüli  törvények, amelyekben egyetlen szó nincs nomád vándorlásról, jurtákról és sátras bolyongásokról, ellenben szó van épített  házakról (domus), épületekről (aedificia), udvarházakról (curia), toronyvárakról (turris), várakról (civitas), templomokról (ecclesia), falvakról (villa), telkekről (mansio), istállókról (stabulum),piacokról és vásárokról (forum, mercatum), kertekről, gyümölcsösökről, szőlőkről, szántókról. A  királyság  (regnum, communitas regni, universum regnum) lakossága zömmel magyar (in genere Ungrorum) ! Szent István király országában már 1002-1009 között hét püspökség volt és  több vármegye. A magyar állam  tehát  1100  éves, a magyar keresztény királyság 1000 éves.

A kereszténység felvételének története is tudatosan eltorzított. Egyrészt azért, mert a magyarságot  primitív sámánhitű pogányoknak állítják be,  másrészt azért, mert  eltussolják első királyunk kétségtelenül sorsdöntő lépésének  valódi mozgatórugóit és hátterét. István király uralkodása előtt is a magyar  Egyistenhívő volt.Az Egy  írásjelünk, a kettős kereszt és a hármas halom, mint ország, ezért szerepel a címerünkben is.(egy-ház) A magyarok  a  IX-X. században, egészen  1046-ig, egyetlen hittérítő misszionáriust sem  bántottak, eltérően a környező térségektől !  De nem kevésbé fontos, hogy a forrásokban  sehol sem maradt semmi nyoma annak, hogy  a magyaroknak valaha is  több istenük lett volna. Csakis a teremtő Egyisten, a magyarok Istene és a Boldogasszony  szerepel. S ez utóbbi annyira fontos volt a lakosság számára, hogy a velencei Gellért is  erről prédikált  a Napbaöltözött Boldogasszony ünnepén, aug. 15-én. István és atyja  Géza nagyfejedelem sorsdöntő lépésének az állt a hátterében, hogy  felismerték: megváltozott a világhelyzet ! A X. század végére megszakadt minden kapcsolat az ősi Kincses Kelettel. Szvjatoszláv viking és szláv seregével lényegében megtörte a kazár  állam hatalmát, (965), Közép-Ázsia  végérvényesen az iszlám hívő arabok kezében maradt, 970-től 1040-ig Európában  hatalmas éhinség tört ki, míg a Kárpát-medencében nem ! II.Ottó német császár felségül vette a bizánci hercegnőt, Theophanu-t s ezzel egy szövetségi gyűrű alakult ki a magyar királyság körül. Ha tehát  Magyarország  (Hungaria)  fenn akar maradni, bele kell simulnia a nyugati világba. A római kerszténységet pedig azért választotta, mert a keleti, bizánci egyházban a császár egyben a legfőbb főpap is volt ( cezaropapizmus), ha tehát az ortodox egyházat választotta volna, fel kellett volna adnia Magyarország függetlenségét, amely pedig a legfontosabb  ismérvünk volt  700  esztendőn keresztül. Ezért durva  csúsztatás, amikor a magyar keresztény királyság létrejöttét a mérvadó történet-átírók  besorolni igyekeznek a cseh, a horvát, a lengyel, a dán fejedelmeségek közé, amelyek  egyike sem volt szuverén, független állam. Mind  világi, mind egyházi téren német  hűbéres  formációk voltak.  A  lengyel  királyi korona csak 1025 után vált valósággá, a cseh akoor sem, a dánok a brémai érsek uralma alá tartoztak, a prágai érsekség pedig csak a XIV.században jött létre. Nálunk már 963-ban, Taksony nagyfejedelem korában volt püspökség s István alatt érsekség is.

A X.század végén tehát az István – Koppány feszültség  okai sem azok voltak, mint amit tanítanak nekünk mindmáig, hogy ti. Koppány herceg vad pogány volt, hogy ő meg akarta ölni  Vajk-István fejedelmet és feleségül akarta venni Géza özvegyét Saroltát, vérfertőző módon, hanem az, hogy  Koppány elutasította  a nyugati behódolást, az önfeladás árán való idomulást, amelyet csak hatalmas véráldozat és kegyetlenség árán  idegenek segítségével lehett  valóra váltani. Ő az ősi keleti hagyományok  megőrzése mellett szállt síkra. El bukott, el kellett buknia ? Ez a dilemma tehát ezer éves nálunk. Ezt volt a kérdés  Szécheníyi István korában is, ez éleződött ki Ady Endre idejében, s ez most is a legfőbb kérdéseink egyike. Mindezt  gyönyörűen fogalmazta meg Zas Lóránt:

Nem Koppányt siratom, hanem
A harci kedvet, a kopját
Siratom, a tegezt, a lándzsát,
A harci mént, hogy mindenért
És mindenkinek megfeleljek.
Nem Koppányt siratom,
Hanem sz orosz
Hómezőbe vesztet, a bakó
Bogártól felhűzotttat, meg-
Gyalázott asszonyainkat,
Sírokat, a keresztet.
Álmainkat siratom,
Regéinket, a meséket,
Fanyűvő Jánost siratom,
Árgyélust, Tündér Ilonát,
Az egri nőket, az igriceinket,
Siratom táltosainkat,
Prohászkát, Apor Vilmost,a
Féllábú Jánost: húsunkból
És vérünkből még eposz nőhet.
Nem Koppányt síratom,
hanem a tartást, a mindent
kimondó szót, az esküt, ami
köttet.Nem Koppány síratom,
hanem magamért ejtek könnyet.

 

Felvállaljuk-e ősi örökségünket és európai hivatásunkat, vagyis azt, hogy mi, magyarok híd és kapu voltunk és vagyunk  Kelet és Nyugat között. De Nyugat nem szeret bennünket, mi pedig mégis - Szent  István óta -  Kelet ellen fordultunk. Ha nem maradunk meg ázsiainak – eltűnük, ha  nem leszünk európaiak – elmaradott  barbárok maradunk a Nyugat szemében. A Magyar Fa  Ázsiában gyökerezik, de Európában lélegzik és egyetmes értékű gyümölcsöt hoz. De csak akkor, ha virágzik. Most  téli álmát alussza s kérdés: lesz-e még tavasz ?

A magyar   történelem tanúsága szerint  meg kell maradnunk, mert bár idegen vezetés mellett és idegenül nem tudunk élni, ütköző zónaként szükség van ránk. Árva-sors várhat azonban ránk, ha nem leszünk képesek egységbe szerveződni, ha nem leszünk képesek az ifjúság nevelését kivenni a kozmopolita-liberális-bolsevik csoport kezéből, ha nem tanulunk meg újra követelni és harcolni, ha nem tudunk  nemzetközi rokonszenvet ébreszteni magunk iránt, ha továbbra is elhanyagoljuk a világnyelveken való tájékoztatást a magyar értékekről és a valós múltról. A jelen helyzetünk súlyos, a jövőnk kicsi reményű. Ma Magyarországon  nincs nemzeti középosztály s ami még ennél is súlyosabb, nincs utánpótlási lehetőség, mert a nemzetfenntartó parasztság  megsemmisült. A határon túlra kényszerített  magyarság az egyetlen és utolsó  menedékünk. S az ő segítségükkel még Közép-Európa vezető népe is lehetnénk ! Ha elértéktelenedünk, ha öntudatunkat elveszítjük, félévszázad múlva nem  lesz  Magyarország. A magyar ősnyelv rezervátum nyelvvé válhatik, s a sok fényes tehetség idegen népek közé asszimilálódik. (Novum non est, apud Hungaros esse praeclara ingenia ! – Erasmus )

Manapság  ismét  a három részre szakadt  h ó d o l t s á g   korát éljük: csonka magyarok, elszakított magyarok, eltávozott emigráns magyarok. S behódolunk  mindenféle  hatalomnak.

Kérdés: meg tudjuk-e magunkat végre szervezni ? Korábban a cserkészetben bíztunk, nem sikerült. Mostanában a polgári körökben, nemigen sikerült. Új formát kellene keresni: Turul-családok, Turulfiak ? Nem kellene-é végre felismernünk, hogy akik magyarul beszélnek, nem feltétlen magyarok, hogy az ószövetségi Szemet-szemért elvvel szemben semmit sem ér Ha megdobnak kővel, dobd vissza  kenyérrel magatratás?  Újjá kellene születnünk lélekben, de vajon erre képesek vagyunk e ? Az idegen életforma  tűzvészként terjed és puszít.

Magyarnak lenni  ezredév óta  normatív fogalom volt, jelentette a fényes elméket, a tehetséget, jelentette a becsületet, a bátorságot, a hűséget, a jóakartot és a barátságosságot. Igen nagy bűn, ha lelket cserélünk, ha becstelenné válunk s tönkretételünkhöz magunk önként  hozzájárulunk, mert akkor  mások veszik birtokukba még ezt a meghagyott kis földdarabot is:

 

Haljon e nép, mely oly gazdag hazát kapott,
De hitványak nemzedéke hírt,
dicső multat bitangjára hagyott,
Más teremtsen hazát e tájon,
Más nép, mely majd tudja, hogy
E földdel hogyan sáfárkodjon !

 

Melyik lesz ez a nép ? Kitalálható. S hogy miért egy magyar históriás szólt mindezekről, arra  Thaly Kálmán  szavaival válaszolok: „A história a mi erős várunk, az oltalmazza a jogaink gyökerét, amelyet ha valaha, idegen erkölcsöket fölvéve, lerontani, megtagadni nem átallunk, többé a négy folyam völgyében nemzetül és magyarokul – e zagyva népek között – meg nem maradhatunk !”

Miskolc, 2003.augusztus 15.

 

 

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap