Fábián Zsiga paprikái

Steinné Gruber ..., cs, 03/31/2011 - 19:34

 

 

 

Ezek a falusi legénykék, öten-hatan-heten. mikor mennyien verődtek össze a híres "Fingóci" téren (így hívták ezt a kis teret, a Faragó Viliékkel átellenben). Ott volt a napi gyülekezőjük, ott születtek világ­rengető ötleteik.

Egy szép tavaszi este a csapat újból összejött, jó szokásukhoz híven. Ment a tréfálkozás, nagy derült­ség, egymás ugratása. Már egy jó órányit esztelenkedtek, amikor az egyik megkérdezte:

-   Nem tudjátok, Zsigával mi van? Nem jött el. Pista, te sem tudod? Te mindenkiről tudod, hogy mit csinál.

-   Nincs semmi baja, fölásta a kertjét, paprikát akar termeszteni eladásra. Tegnap én is segítettem neki.

-   Ásni? - kérdezték döbbenten.

-   Dehogy! A spárgát húztuk ki, hogy egyenes legyen az ágyas. Én fogtam az egyik végit.

-   Hát ezért vagy úgy lestrapálva - volt a nagy röhögés.

-   Ma délután palántázott. Szép erős palántákat hozott Pócsmegyerről.

-   Na, akkor lesz is rajta paprika elég. Már holnap.

Kíváncsian vigyorogtak, hogy mi a csoda jutott Jóska eszébe.

-   Mondd már! - sürgették türelmetlenül.

-   Anyám hajnalban paprikát visz Szentendrére, melegágyit. Hát megkönnyíteni a kosarát, meg az
enyémet is. Ma éjjel, úgy látom, szép holdvilágos este lesz, telekötjük paprikával Zsiga palántáit, de
óvatosan, nehogy összetiporjuk az ágyasokat.

Több sem kellett nekik. Máris indult a csapat Jóskáékhoz. Egy kézikosárba rakták a paprikát, madzag is volt az üvegházban és irány Zsiga. A kerítés sehol nem volt eddig nekik akadály, ezúttal sem oko­zott gondot. A holdnak is tetszett a tréfa, mert teli pofával vigyorgott az égen. Világos szép éjszaka volt, ám mielőtt bemásztak Zsigához, a paprikákra rácsomózták a felszabdalt cukorspárga darabokat, hogy aztán a palántákra könnyebben rá lehessen kötni azokat. Ügyesen, gyorsan dolgoztak, hamar elkészül­tek vele. Csöndben, úgy ahogy jöttek, el is tűntek.

Pista ott maradt. Bekopogott Zsigához, mondta neki, hogy itt alszik, mint már az egy párszor előfor­dult, egy-egy lányos kaland után. Zsiga egyedül lakott, az ilyesmi nem zavarta. Tudomást vett barátjáról, és már aludt is tovább. Korán kellett kelnie, a palánták várták a vizet. Amint kilépett az ajtón, Pista is utána settenkedett, hisz erre várt, le sem hunyta a szemét. Zsiga egy hordóból telemerítette a két locsolókannát, és ment az ágyasokhoz. Ahogy odaért, a két kanna egyszerre zuttyant ki mind két kezéből. A fejéhez kapott:

-   Jaj, mi ez? Istenem, megbolondultam? Ez lehetetlen!

Visszaszaladt a verandáig, ahol Pista barátja állt egy szál klott gátyában és úgy vigyorgott, hogy majd­nem kiesett a saját száján! Zsiga, még mindig nem értette a dolgot.

-   Mi a csodát röhögsz te marha? - nyögte ki Zsiga, alig hallhatóan. - Mit? Nem látod, hogy megbolondultam? Paprikát látok a tegnap ültetett palántákon! Azonnal hívj orvost!

-   Jól van, nyugodj meg, hívok!

Egyet füttyentett, és abban a pillanatban a haverok szépen, egymás után potyogtak át a kerítésen.

-   Hát ti? - kérdezte Zsiga.

-   Hát mi megyünk Szentendrére, a piacra, jöttünk érdeklődni, nincs-e eladó paprikád? Mert bevisszük
azt is.

Zsiga ettől egyből rögtön magához tért, odaszaladt az ágyasokhoz és akkor látta, hogy a sok paprika mind oda van kötözve!

-   Na, lókötők, gyertek be, erre iszunk egyet, mert én már láttam háztetőn lovas kocsit, de most már azt
is láttam, hogy milyen lesz a tegnap ültetett palántáim termése.

Előkapta kis csibukját, rápöfékelt, és akkor tört ki belőle a hahota. Mind nevetett vele együtt, a szemükből csurgó könnyel meg lehetett volna öntözni az összes palántát. A sok paprikát óvatosan leszedték és egy nagy lábas jó lecsó lett belőle, ami el is fogyott egy pillanat alatt. 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap