Fából faragott barika

Adalberto, szo, 10/14/2017 - 00:10

 

Hol volt, hol nem volt, réges-régen egy kicsi faluban élt egy szegény, árva kislány. Szülei régen meghaltak, s egyedül maradt. Nagynénje vette magához, de olyan rosszul bánt vele, hogy a kislánynak minden napja szenvedés volt.

Reggeltől estig dolgoztatta, és még az ennivalót is sajnálta tőle. Éjjel a kamrában a létra alatt vetett neki fekhelyet ócska ruhákból és kidobott matracból.

Nem játszhatott, mint a többi, vele egykorú leányka. Ha csak egy pillanatra is mást csinált, mint amivel nagynénje megbízta, súlyos büntetést kapott. Azt már megszokta, hogy büntetésből korgó gyomorral kellett nyugovóra térnie. Ennél sokkal rosszabb volt, amikor nagynénje megparancsolta, hogy reggelig babot válogasson, hátul a fészerben egy pislákoló, sápadt gyertyafény mellett.

Az asszony azzal szokta ijesztgetni a kislányt, hogyha elalszik vagy rosszul dolgozik, piszok kerül a kiválogatott bab közé, akkor jön az ördög és magával viszi a pokolba.

Egész nap a zöldségeskertben dolgozott, szinte pihenés nélkül. Délben is alig evett valamit. Nagynénje kolompérlevest lökött eléje.

─ Egyél te, éhenkórász! – mondta vihogva és bement a jó, hűvös szobába szunyókálni.

Szegény kis cseléd alig evett belőle, mert a kolompérleves olyan rossz volt, hogy tán még a disznó is megundorodott volna tőle.

Amikor délután a nagynéni látta, hogy az edény szinte érintetlen, éktelen haragra lobbant.

─ Nem kell a főztem? Még válogatsz is? Ezért büntetésből ma éjjel babot válogatsz a kamrában. Legalább, ha elalszol, elvisz az ördög.

Hiába könyörgött, hogy ne küldje a fészerbe, a nagynénje nem hallgatott rá, sőt még mérgesebb lett.

  ─ Ha sokáig járatod a szád, én magam beszélek az ördöggel, hogy vigyen el!

Ez elég nyomatékos érv volt. Szegény kislány ezek után még csak megmukkanni sem mert. Amikor eljött az este, ment a fészerbe.

Szomorúan lekuporodott a kis asztalka mellé, meggyújtotta a gyertyát, majd nekilátott a bab válogatásához. Egész idő alatt az ördögtől rettegett. Ha valamilyen zajt hallott odakintről, mindjárt azt gondolta, jön az ördög. Pedig sokszor csak a szomszéd cicája döntött föl valamit az udvaron.

Talán már az éjfél is elmúlt, amikor az utca felől kemény lépteket hallott.

„Itt az ördög.” – gondolta riadtan a kislány. – „Pedig úgy vigyáztam, hogy piszok ne kerüljön a kiválogatott bab közé. Egy pillanatra sem hunytam le a szemem. Bizonyára nénikém, hívta ide az ördögöt, hogy elvigyen.”

A léptek egyre közelebbről hallatszottak, majd egyszer csak kopogást hallott az ajtón.

Szegényke annyira félt, hogy félelmébe bebújt az asztal alá, és onnan sírt könyörögve:

─ Kedves ördög, kérlek, ne vigyél el a pokolba! Szegény, árva kislány vagyok. Sem apám, sem anyám. Nagynéném vett magához, hogy felneveljen.

A fészerbe egy öreg vándor lépett be. Nagyon meglepődött, amikor meghallotta a rimánkodó kislány hangját. Először sehol sem látta, és csak nagy nehezen pillantotta meg az asztalka alatt kuporgó kislányt.

─ Nem vagyok én ördög – mondta barátságos hangon az öreg vándor. – Megláttam a sápadt gyertyafényt és gondoltam kis helyet kérek, hogy megpihenjek. Reggel majd megyek tovább az utamon.

Sok időnek kellett eltelnie, hogy a kislány megnyugodjon, elhiggye, hogy a késői látogató csupán csak egy fáradt, öreg vándor.

Nagyon elszomorodott, amikor végighallgatta a kislány történetét. Megígérte, hogy ha a fészerben maradhat éjszakára, segít a bab válogatásában.

Közösen gyorsan ment a munka. Pirkadat előtt végeztek. Még kicsit aludni is maradt idejük.

Mielőtt a nagynéni felébredt volna az öreg vándor vette a kalapját és a botját.

─ Köszönöm a szállást, aranyoskám – mondta hálálkodva és belenyúlt a tarisznyájába. – Tegnap faragtam a barikát az erdőben, amikor a hosszú gyaloglás után kicsit megpihentem. Neked adom, amiért befogadtál éjjelre. Vigyázz rá! El ne veszítsd, mert ez a fából faragott jószág nem akármilyen.

Többet nem árult el az ajándékról. Sietve eltávozott, nehogy a kislány nagynénje meglássa, és ezért is az unokahúgát megbüntesse, amiért beengedte az öreg vándort.

─ Na, kész-e a babválogatás? – jött a nagynéni a kamrába azzal a tudattal, hogy a kislány még nem végzett el a munkával.

Volt nagy csodálkozás, amikor látta, hogy a kislány elvégzett. Még csak véletlenül sem volt piszok a babban.

─ Ezt meg, hogyan csináltad, te lány? – kérdezte.

A kislány nem árulta el az öreg vándort. A fából faragott barikát meg jól eldugta.

A nagynéni dúl-fúlt, mérges volt. Nem értette, a kislány hogyan tudta megtisztítani azt a nagy zsák babot?

Volt a fészerben még kettő zsák, ami telis teli volt babbal. Hogy még több legyen bennünk a válogatni való, a gonosz asszony kevert bele jó sok szemetet, amikor az unokahúga nem látta.

Amint eljött az este, megint megparancsolta a kislánynak, hogy tisztítson meg egy zsák babot. Szegény olyan fáradt és álmos volt, hogy majd leragadt a szeme. De nem mondhatott ellent a nagynéninek, mert félt a haragjától.

A nagynéni elhatározta, hogy meglesi. Azt remélte megtudja, ki segít neki a munkában.

Kislány szipogva ment a fészerbe. Sajnos, akárhogy is várta, az öreg nem jött el. Már rég elmúlt az éjfél, és a fáradtságtól alig dolgozott valamit. Talán még egy kistál babot sem tisztított meg.

Egyszer csak betoppant a nagynéni és mérgesen ráripakodott:

─ Ha reggelig nem készülsz el a munkával, szemem elé ne kerülj! Ördöggel vitetlek el, te lány!

Ezzel visszament a szobába és lefeküdt a puha, paplanos ágyába.

Távozása után nem telt el sok idő, amikor a kislány köténye sarkából, ahová a fából faragott barikát rejtette, bégetés hallott.

─ Kicsi gazdám, engedj ki! Hadd segítsek neked!

Először a kislány nagyon megijedt. Nem tudta kiszólította meg. De amikor eszébe jutott az ajándékba kapott fából faragott barika, megkönnyebbülten húzta elő.

A kicsi faállat, amint kiszabadult, vidáman egy nagyot ugrott az asztalon, majd mondta:

─ Látom fáradt és álmos vagy. Ott a sarokban az a néhány üres zsák. Készíts belőlük magadnak fekhelyet és aludjál reggelig! Addig én elvégzem helyetted a munkát.

A kislány hitte is meg nem is, amit a fából faragott barika mondott, de már olyan álmos volt, hogy szót fogadott és leheveredett az üres zsákokra. Azonmód el is aludt. Aludt egészen reggelig az első kakaskukorékolásig. Akkor villámgyorsan felpattant és riadtan gondolt arra, hogy a zsák bab nincs megtisztítva. Összekapta magát és rohant az asztalhoz, hogyha jön a nagynéni, úgy találja, hogy válogatja a babot.

Csodák csodájára a munka el volt végezve.

─ Gyorsan dugjál el! – mondta a fából faragott barika. – Már hallom az asszonyság lépteit.

A kislány felkapta és megint a köténye sarkába rejtette a kicsi barátját.

─ Elvégeztél? Kész vagy a babválogatással? – ámult el a nagynéni.

Ez már túl sok volt neki. Valami ördögönséget gyanított a háttérbe. Férjével egész nap erről pusmogott a házban.

─ Ki kell, hogy derítsük, ki segít ennek a kis békának – mondta. – Csak azt nem tudom, hogyan?

─ Van még a fészerben egy teli zsák bab – javasolta a férfi. – Parancsold meg neki, hogy éjjel tisztítsa meg! Őrt állunk mellette egész éjjel. Felváltva őrködünk, hogy el ne aludjunk.

Az ötlet tetszett az asszonynak, és már előre dörzsölte a markát, hogy ma éjjel kiderül az igazság.

─ Idefigyelj, te lány! – mondta neki. – A fészerben van egy harmadik zsák bab is. Amint alábukik a Nap a közeli dombok mögött és sötét lesz, bemész oda és kiválogatod belőle a piszkot. Egymást váltva én és az emberem vigyázunk rád, nehogy elvigyen az ördög.

Amint meghallotta ezeket szegényke nagyon megijedt. Most minden ki fog derülni és akkor, jaj, neki.

De még messze volt az este. A kislány a virágoskertben kapált. Amikor senki nem volt a közelben a köténye sarkában megszólalt a fából faragott barika:

─ Ne félj semmit, kicsi gazdám! Túljárunk az eszükön. Csak bízd rám!

A kislány még csak elképzelni sem tudta, hogy a kicsi fából faragott barika, hogyan tudna túljárni a nagynéni és a férje eszén.

Kíváncsian várta az estét.

A sok munkától annyira elfáradt, hogy amikor bement a fészerbe, és leült az asztalhoz azonnal lecsukódtak a szemei.

Először a férfi őrködött a kislány felett. Nagyon mérges lett látván az alvó gyereket. Hangosan rákiáltott:

─ Azonnal lássál neki a munkának, mert szíjat hasítok a hátadból!

Hiába ordibált a kislány nem ébredt fel. Odalépett hozzá és rángatni kezdte. De ez sem segített.

Megragadta a köténye sarkát, ahová a fából faragott barika volt rejtve, mire az egy akkorát rúgott a lábával, hogy a férfi kirepült a fészerből.

A nagy zajra előkerült a nagynéni is.

─ Te meg, mit fetrengsz a sárban? – kérdezte tőle. – Talán megint túlságosan a borospohár fenekére néztél. Még ezt sem lehet rád bízni?

A férfit a sárba hagyta és berohant a fészerbe és azt látta, hogy a kislány alszik..

Erre olyan dühös lett, hogy majdnem szétvetette a méreg. Az asztalon megpillantotta a fából faragott barikát.

─ Nézze meg az ember! Ez a kis béka a munka helyett játszik ezzel a fadarabbal. Mindjárt beviszem a konyhába és belehajítom a tűzbe – üvöltötte.

─ Azt már nem, asszonyság! – mondta a fából faragott barika. – Ehhez nekem is lesz szavam.

És lássatok csodát a kicsi faállat ugrott egyet és szépséges királyfi vált belőle. A nagynéni elképedve nézte, mi történik körülötte. Érezte, hogy igen nagy a baj, és könyörögni kezdett a királyfinak:

─ Bocsásson meg, uraságod! Ezentúl jól bánunk a kislánnyal. Soha többé nem fogjuk dolgoztatni. Jó nénikéje leszek neki.

─ Már késő – válaszolta a királyfi. – Előbb kellett volna gondolkodni. A kislányt magammal viszem Tündérországba, és amikor nagykorú lesz, feleségül veszem. Ő lesz majd a tündérek királynője. Titeket megbüntetlek. Életetek végéig egy babszemben kell élnetek, mint zsizsik.

Még annyi idejük sem maradt, hogy tiltakozzanak. Amint a királyfi befejezte a mondókáját a nagynéni és a férje zsizsikké változott, és a zsákban található babszemből nézegettek kifelé.

Amikor a kislány betöltötte a tizennyolcadik életévét, olyan nagy lakodalmat csaptak, hogy még az ég is majdnem leszakadt a nagy zenebonától.

Én is hivatalos voltam a lagziba. Három nap, három éjjel egyfolytában táncoltam, aki nem hiszi, járjon utána! Itt a vége, fuss el véle!

 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap