A fáraó utolsó imája

Jókai Anna, cs, 04/19/2012 - 00:02

 

 

 

 

A fáraó utolsó imája

Ó, Egy-Aton!
mi a nagyobb vétek
 
Amenhotepből Ehnaton –
elfáradtam nagyon
Csak a Napra néztem – nem a Napba
A fényruhában a fénytestet nem vettem észre
Megölt a fél-tudás.
(Mégis, mégis megérte.)

Három
1.
Hol volt, hol nem volt (de ma már nincsen) a három majomszerű.
Amit a süket és a néma látott, azt nem látta a vak.
Amit a vak és a néma hallott, azt nem hallotta a süket.
Amit a süket és a vak kérdezett, arra a néma nem felelt.
Ha úgyis hiába, ki-ki a magáét feladta.
Így három egyformán tehetetlen: a dolog csaknem elveszett.
2.
Aztán mégis lett, vagy nem lett (de már ma is van) három emberszerű.
A süket: nagyothalló.
A néma: dadogó.
A vak: csőlátó.
Hosszú küzdelem, gyógyító beavatkozás.
A helyzet fokozatosan javul.
A nagyothalló tévesztése:
Isten szeme mitsem lát
Isten szeme minket lát
A dadogó ékesszólása:
I… I… Is… Is… Is… Is…
Valaki, valaha, valamiképpen, valamiért

A csőlakó ábrázolása:
 
3.
Egyszer lesz, vagy nem lesz (de ma még nincs) valami angyalszerű.
Átlátó
Meghalló
Kimondó
– egy személyben.
Folyamatosan megtörténünk. És semmit nem lehet megnemtörténtté tenni.
Az csak technikai trükk – a szalag hátrafuttatása –, hogy a lehullott falevél változatlanul visszaszáll az ágra.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap