Farsangi szokások: ahol a vénlányokat kikongózzák

Fedák Anita, h, 12/31/2018 - 00:16

Gyerekként, kíváncsi természetű lévén, gyakorta faggattam a múltról a nagyszüleimet. Ők pedig mesélve, akarva-akaratlanul belopták a szívembe a hagyományok tiszteletét, a népszokások gyakorlását is. Ma, amikor már Magyarországon élek és akarva akaratlanul urbanizálódom, meleg szívvel gondolok még ma is vissza, ezekre a ma is élő magyar hagyományokra. Hiszen rengeteg történelmi monda, ballada, dal, tánc, néprajzi emlék él még ma is az idősebbek emlékezetében… Egy-egy kiragadott, szerencsés módon megmentett, titokban éltetett népszokás jelenti ma is az autentikusságot. Néhány olyan kuriózumszámba menő népszokás, amely csak a kárpátaljai magyarlakta falvakban maradt fent. Sajnos, napjainkban ezek is kihalóban vannak, vagy jelentős változáson mennek keresztül. Ami tehát jelenleg még él egy-egy közösség emlékezetében, valójában egy eltűnőben lévő világ üzenete...
Szép példa erre Sárosoroszi. A Beregszászi járás még manapság is félreesőnek számító községe szépen megőrizte a különböző népszokásokat, hiedelmeket. Talán éppen ennek az elszigeteltségnek köszönhetően maradhatott fent a névnapot köszöntő úgynevezett muzsákolás, vagy a Kárpátalján szintén egyedül Oroszira jellemző farsangi kongózás, azaz a pártában maradt lányok zajos-tréfás kicsúfolása.
A kongózás egy ritka érdekes kárpátaljai magyar farsangi népszokás. A tradíciót a farsang végével, húshagyó kedden tartják. A rámenősebb fiúk, sőt nős emberek is kedd este összejönnek, s mindenféle kolompoló, hangos zajt adó "szerszámmal" – vasfedővel, csengettyűvel, karikás ostorral, kolomppal stb. – felszerelkezve indulnak a lányos házakhoz. Vezényszóra rázendítenek és nagy csörömpölés, durrogtatás, csörgés és hujjogatás közepette csúfolódó dalokat énekelnek, tréfás rigmusokkal próbálják kicsalogatni a "vénlányokat".
Hushagyó! Hushagyó!
Itt maradt az eladó.
Akinek van nagyjánya,
Hajtsa ki az uccára.
Hujje-hujja haj!

Ebben a községben a farsang végén, a nagy evések és ivások, lakmározások és vidám téli esték után számba vették az eladó lányokat. Kicsúfolták a pártában maradottakat, ugyanis úgy tartották, hogy bűnhődnie kell annak, aki ki akar bújni a családalapítás kötelessége alól.
Farsang, farsang három napja.
Ki lész az én fijam anyja.
Gyűjjék mán ki, Gazsi (itt az ott lakó apa nevét mondják- a szerző) bátyám,
Mind eladtuk a jányokot:
Kit malacírt, kit málíírt:
Mihók Zsófit egy tallérírt ,
A kondásjányt egy malacír,
A kántorjányt egy szoknyáír,
A lovászjányt egy csikóír.

A megcsúfolt fehérnépek persze nem hagyják magukat és a padlásról vagy más alkalmas helyről vízzel öntik nyakon a kongózókat.
Ki tudja, miért alakult úgy, de tény, hogy a tollfosztás vidékünkön az egyik farsang idei munkának számított. Jómagam is részese voltam még ennek a kevéssé fáradságos foglalatosságnak, társas összejövetelnek, ahová egyébként hívatlan vendégként nem illet beállítani. Az összejövetel szervezője az előző nap estéjén felkereste lánypajtásait, hogy meghívja őket a fosztóba.
Szülőfalumban, a Munkács melletti Barkaszón például a hét végén, vagy vasárnap volt a tollfosztó, s ilyenkor a lányok majdhogynem a legszebb ruhájukat vették fel. Munka közben jutott idő a falu ügyes-bajos dolgainak a megbeszélésére is, és persze udvarlásra. A jól fűtött szobában az asztalt körbe ülő lányokat süteménnyel, rétessel, tepsiben illatozó sütőtökkel kínálták meg az értük érkező legényeket. A tiszaháti falvakban és Visken ezenkívül pattogatott kukoricából, vagy ahogy azon a vidéken nevezik, pukkant máléból szemezgethettek a fiatalok.
Egy másik érdekes népszokás Csonkapapiból származik, ez a farsang idején tartott lakodalmas kásapénz szedés. A régi időkben a lakodalmi fogások között ott volt a főtt kása is. A vidám hangulatú vacsoraidő alatt, amikor ez az étel került az asztalra, az egyik szakácsasszony bekötötte a karját, mintha kásafőzés közben megégette volna, felfogta a kötényét és körbejárt az asztalok között, hogy pénzt gyűjtsön a megégett kezének gyógyítására. Ez volt a kásapénz. Közben a szakácsasszony ezt a versikét mondta:
Figyeljenek ide,
szakácsasszonyunkra,
Szerencsétlenül járt.
A kása pattogós, nagy kárt csinált.
Ne vessenek, kérem
az erszényükre zárt,
Inkább nyissák meg
és adják a koronát..

A vendégek eleget tettek a kérésnek, s az összegyűlt pénzt aztán a szakácsasszonyok szétosztottak egymás között.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap