Fazekas Mihály Emléknap

Szerkesztő A, cs, 02/22/2018 - 00:20

 

 

 

 

 

 

 

Debrecen a XVIII. század második felében hagyományos paraszt-polgár település volt, „cívis város”, az óvatos gazdagodás, a helyben maradás és a megszerzett városi jogok megőrzésének városa. Ugyanakkor Debrecenben látott napvilágot több olyan alkotó, és kapott hangot több olyan eszme, amely már mind a közeledő változások, az új, polgári eszmevilág közeledtét jelezte.

Csokonai volt a felvilágosodásnak, a magyar rokokónak kétségkívül legnagyobb alakja, körülötte azonban olyan nevek bukkannak fel, mint Földi János, Fazekas Mihály, akik verskultúrájukkal, természettudományos érdeklődésükkel, a társadalmi egyenlőtlenségek elleni küzdelemmel vétették magukat észre, és akik a maguk körén belül számos figyelemreméltó kezdeményezéssel tűntek ki.

Fazekas Mihály pályája is úgy indult, mint sok kortársáé, fiatalon belépett a hadseregbe, tizennégy évek keresztül harcolt Európa keleti és nyugati hadszínterein, ahol azonban a hadi tudományon kívül megismert idegen tájakat, nyelveket tanult, néprajzi és népmondai értékeket fedezett fel, szerelmek emlékét szerezte meg magának életre szólóan. A legfőbb azonban, hogy más népeket, társadalmakat és eszméket ismert meg, ezekkel bővítette ismereteit, vagy éppen töprengő kritikával illette.

„Főhadnagy Fazekas” idővel kiábrándult a parttalan háborúskodásból, Debrecenbe visszatérve olyan kertet alakított ki háza körül, amely országszerte híres lett, füvészkönyvet írhatott róla, természetismeretével és –szeretetével Rousseau nézeteit hozta el és hirdette Debrecenben.

Versei finomak, gyengédek, de a szentimentalizmus befelé fordulása idegen tőle, költeményeit a magyar táj, az alföldi környezet alakította. Az évszakok, a puszta és a termőföld, amelyet a parasztembernek meg kell művelnie, amelybe verejtékét hullatja. Plebejus népszeretet hangja szól Fazekas verseiből, amely mintha Petőfi felé mutatna, még ha nem is forradalmi módon, de mindenképpen a határozott változtatás szándékával.

Életművének legfőbb darabja kétségtelenül a Lúdas Matyi. Az elbeszélő költemény már 1804-ben elkészült, de Fazekas elégedetlen volt vele és nem adta ki. Így is terjedt – kéziratban, elkerült Bécsbe, ahol tíz év múlva megjelent, ekkor Fazekas átdolgozta, a végleges változat 1817-ben jelent meg, és - negyvennél több kiadása bizonyítja – siker lett, hamarosan „ponyvára került”, ami további népszerűségét mutatja. Kemény, harcos és erősen antifeudális mű a Lúdas Matyi. Matyi az eposz során egyre öntudatosabban fordul szembe Döbrögivel, a népnyúzó földesúrral. Idővel Matyi társakat is talál bosszújához, valójában a feltörekvéshez a polgári osztályba. Fazekas hexameterei közel állnak az élőbeszédhez, a debreceni népnyelvhez. Humor és ravaszság bőven van a műben, mégis mindvégig megmarad a népmesei elemek és határok között (moldvai katonáskodása során ismerte meg a valószínűleg perzsa eredetű történetet, amely azonban több európai folklórban is ismert).

Csokonai halála után Fazekas magára maradt Debreceni kertjében, számos verset írt még, elkészítette Füvészkönyvét, de egyre kevesebb kapcsolata volt már a radikalizálódott világgal. A francia forradalom nézeteit kezdetben (mint katona) bizalmatlansággal fogadta, idővel maga is elfogadott ezek közül többet.

Az 1950-60-as években Lúdas Matyi volt a címe a szocialista Magyarország (egyetlen, elkötelezetten a hivatalos ideológiai irányvonalat támogató) vicclapnak. A korabeli iskolai tananyagban is helyet kapott Fazekas eposza.

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap