Február 25., a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja

Szerkesztő A, sze, 02/25/2015 - 00:22

 

 

 

 

 

 

 

 

Szolzsenyicin, orosz író a saját bőrén tapasztalta meg az új világrend kialakítóinak jellemét: „A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem-kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja."

 

A pártállami diktatúra nagy gonddal és módszeresen tiporta lábbal az emberi- és szabadságjogokat: a történelmi rend lebontásával törvénytelenül államosította a magántulajdont, tiltotta vagy befolyásolta az egyházak működését, megtagadta a szólásszabadság és véleménynyilvánítás jogát. Életképtelen gazdasági rendszerrel taszította nyomorba a társadalmat, és hamis ideológiától hajtva földelte el történelmi hagyományait, kulturális értékeit. Erkölcsi mércét nem ismerve zaklatta mindazokat, akik ellenálltak, mást gondoltak, vagy akit üldözendőnek ítéltek. Besúgóhálózatával félelemben tartotta az egész országot.

 

A kommunista eszmék atyja Karl Marx és Friedrich Engels volt, akik egy olyan fundamentalista világnézetet hirdettek meg, amely alkalmas volt a diktatúra és a terror gyakorlatának ideológiai igazolására.

A kommunizmus ideológiájának kidolgozója már Vlagyimir Iljics Uljanov, Lenin volt. Már ekkor is sejthető volt, hogy micsoda szellemet engedett ki a palackból. Kísértet járta be Európát – a kommunizmus kísértete. Kezdetben jelentős sikereket – puccs után - csak a bolsevik Oroszországban értek el, majd ezt követően, sajnos Magyarországon is. Elég Kun Béla és csapatának ámokfutásra gondolni. A tanácskormány legvérszomjasabb alakja Szamuely Tibor volt, aki különös élvezettel hozta meg a halálos ítéleteket, majd sajátkezűleg végezte le a tarkónlövéseket. A vörösterror hazai halálos áldozatainak a száma becslések szerint 600 fő körül lehetett. Többek között a tanácshatalom léte vezetett az ország jelentős megcsonkításához.

 

A második nagy háború után újra feléledtek az európai kommunisták, s a nyugat asszisztálása mellett a szovjet befolyási övezet egész Közép-Kelet Európára kiterjedt. Szovjet-Oroszországban a proletárdiktatúrát személyi diktatúra vette át. Sztálin amúgy folytatta a nagy előd, Lenin munkáját, ami a tömeges terrort és az ellenszegülők elnémítását jelentette. A véreskezű diktátor rémuralmának mintegy 23 millió áldozata volt, csak az ukrajnai holodomor (éhhalál) 6-10 millió emberrel végzett. Az európai vörösök „munkájuk” során annyi halottat "termeltek", hogy a föld alig bírta befogadni őket. Az idea azonban nem maradt Európa határain belül, elterjedt Kubában és több dél-amerikai, ázsiai országban is. A legkegyetlenebb formában Kambodzsában jelent meg: Pol Pot irányítása alatt a vörös khmerek a lakosság negyedét, mintegy 2 millió embert pusztítottak el halálra éheztetéssel és kivégzésekkel. 

 

Hazánk megpróbáltatásai Rákosi Mátyás alatt sem csökkentek. A torális diktatúrát kiépítő vezető a rendőrállamra támaszkodva hozta el a csengőfrász korszakát, állandósultak az ügyészi eljárások, az internálások és kitelepítések. 1956-ban a forradalom leverése után Biszku Béla belügyminiszter vált a megtorlások közvetlen irányítójává. Mint utóbb kinyilatkoztatta, semmit nem bánt meg, sőt keveselte is a fizikai megsemmisítéseket. A halálos áldozatok száma kb. 2.500 fő volt, míg többszázezren nyugat felé vették az irányt. Biszkunak, a hálás utókor jóvoltából, hosszú, luxus nyugdíjjal honorált rózsadombi élet jutott, felelősségre vonása nagy késéssel indult csak meg.

 

Világviszonylatban az ordas eszmék halálos áldozatainak száma  - A kommunizmus fekete könyve szerzőinek levéltári kutatásai és becslései alapján - 80-100 millióra tehető.

Ma is vannak még kommunista egypártrendszeren alapuló államok, utód- vagy reform kommunista pártok (kormányon, parlamentben, sőt az EU-ban is), az áldozatok száma még emelkedhet, nem árt az óvatosság. Bár a maiak a múltat végkép eltörölnék, de sajnos a kellő elszámoltatás a mai napig várat magára. Igaz, egymással szemben sem kíméletesek, Márai szavaival élve: „A kommunisták minden pillanatban hajlandóak feláldozni a kommunistákat, ha ezen az áron megmenthetnek egy nagy csalást és hazugságot: a Kommunizmust.”

 

Február 25-én emlékezzünk emelt fővel a több tízezer, családjától elválasztott, munka- és internálótáborokba, gulágra hurcolt honfitársainkra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött magyarokra, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre!

 

 

Felber Zsolt

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap