A fegyvertartásról

Balogh Bertalan, cs, 06/16/2011 - 05:51

 

 

 

 

Nagyon figyelmeztető jelenség az, hogy jóformán egyetlen állam sem engedi meg az általános és szabad fegyvertartást Európában.

Mitől félnek, és kik félnek?

Valamikor, nem is olyan régen, nemhogy megengedett és mindennapos kellék volt a kard, a pisztoly, vagy bármi más, hanem a népviseletnek éppúgy szerves része volt a fegyverzet, mint a kalap, vagy a mellény, sőt nem számított embernek a férfi, aki nem volt fegyverforgatásra alkalmas. Fegyver nélkül egyszerűen senkinek, vagy meztelennek érezte magát az ember. És lehet, hogy valóban az is.

Mi történt közben?!

Nem fogadom el az érvet, hogy ma már nem lehet ezt, meg hogy nem vagyunk már barbárok. Akkoriban sem voltunk barbárabbak, mint most, és a mai ember sem barbárabb, mint a régi.

Sőt!

Ha arra gondolunk, amit Dzsingisz kánról mondtak a kortársai, hogy birodalmában (pedig nem volt kicsi) egy szűz lány egy zacskó arannyal nyugodtan elmehetett a birodalom egyik határától a másikig anélkül, hogy bántódás érte volna (márpedig ott igazán nem számított embernek, akinek nem volt elsőrangú fegyverzete), minden barbárságról szóló mesét nyugodtan kinevethetünk. A kereszténység-hullám, és egyáltalán a valláshullám, ami Európát, sőt az egész világot meg akarta "szelídíteni", végül olyan világot eredményezett, amelyben tagbaszakadt férfi sem nagyon mehet el egyik utcától a másikig zacskó arannyal a kezében kockázatok nélkül. A teljesen fegyvertelenné tett és szent Rómában sem. Vagy éppen ott a legkevésbé.

Az általános és törvényes lefegyverzettség a kormányok gyávaságát árulja el, és bűntudatukat is, hiszen tudják, mennyire mesterséges és mennyire nem a népek alaptermészetéből következő a társadalmi szerkezet, amelyet minden áron fenn akarnak tartani. Ahelyett, hogy alapjaiban más és igazán erkölcsös neveléssel formálnák meg népeiket, a sokkal könnyebb és éppoly mesterséges korrekcióval próbálkoznak: törvényt hoznak: általános fegyvertelenítési törvényt. Mert félnek. És mert ez sokkalta egyszerűbbnek látszik.

Bármerre nézünk, "férfiakat" látunk, akik az alkalmazottság kegyéből élnek, és éppoly szerencsétlen nőket, akik ugyancsak alkalmazottak, és a szisztéma alárendeltjei, amely csak munkaerőt akar látni, nem pedig teljes értékű férfiakat és nőket, és boldog új generációt. Vagyis kulizó tömegeket akar látni, nem pedig nemzeteket.

Dzsingisznél nagyon jól éreztem volna magamat. Itt meg mindenütt rossz helyen vagyok, és nem tudom, mit keresek ebben a korban. 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap