A Fehér Lovag (Hunyadi emléknapok)

Kondra Katalin, p, 08/11/2017 - 00:15

Hunyadi János, ((Kolozsvár, 1407 körül – Zimony, 1456. augusztus 11.) tehetségének és rendkívüli életpályájának köszönhetően igen ismert volt a kortárs Európában és ez a széleskörű érdeklődés halála után is fennmaradt. Tetteit nem csak Magyarországon jegyezték fel, hanem Lengyelország, Itália, Franciaország, Német-Római Birodalom, Bizánc, Török Birodalomban is, sőt még Hispánia területén is ismerték a Fehér Lovagot. A Hunyadi Jánosról kialakított kép eléggé változó. Elsősorban legendás hadvezérként, a törökök rémeként tartották számon. A magyarországi krónikás hagyomány többnyire ízig-vérig hősként mutatja be. Thuróczy János krónikás szavaival élve „kész volt inkább meghalni, mintsem végignézze a védelmére bízott nép elpusztítását.” A Nagy Törökverő pályafutásával érdemben foglalkozó középkori történetírók általában kiemelik, hogy hősünk kitűnt erényeivel a többi katona közül, egyszerre teljesítve a „derék katona, és hadvezér kötelességét.” Hunyadiban nem „csak” Magyarország hősét látták, hanem az egész egyetemes kereszténység bajnokát, akit ha „e szörnyű felfordulásban nélkülözni kellett volna, bizony rég befellegzett volna a pannonoknak, a noricusoknak, a germánoknak, de az egész keresztény világnak is.” Hogyan lett Hunyadiból Fehér lovag? Erre vonatkozóan csak találgatások vannak. Legvalószínűbb az lehet, hogy amint ma, úgy akkor is akadt jó néhány romantikus lelkületű ember, aki midőn hírét vette Hunyadi győzelmeinek azt gondolta, ilyen hőstettekre csakis egy fehér lovon ülő, fehér páncélos vitéz lehet képes. Akadtak viszont olyanok is, akiknek fantáziája oly magasra szárnyalt, hogy Hunyadit a Jelenések Könyvének győztes lovasával azonosították. Mindezen képzelgések azonban nem voltak alaptalanok, ha figyelembe vesszük, hogy bár Hunyadi János neve mellett soha nem szerepelt a „szent” jelzőt, mégis vannak olyan utalások, hogy a Törökverő köré szentkultusz fonódott. Példának okáért, II. Piusz pápa arról ír, hogy a nép hite szerint Hunyadi, Kapisztrán Szent Jánossal (aki szintén részt vett a nándorfehérvári ütközetben) együtt felemelkedett a mennybe. Pannóniai András karthauzi szerzetes leírásai szerint, Hunyadi gyakran, míg a többi katona aludt, az éj leple alatt „titokban elosont a templomba és ott a magasságbeli Istent könyörgő imádságaival engesztelte a Keresztrefeszített képe előtt, míg csak meg nem hajnalodott” vagy „hogy már hajnalban bement a templomba, és ott térden állva két misét hallgatott, a legnagyobb áhítatba merülve.” Jannus Pannonius a „Hunyadi Jánosnak, Mátyás király atyjának sírfelirata” című epigrammájában arról írt, hogy a hős hadvezér nem csak a pogány felett győzött, hanem „lett a halálon is úr, s látta meg élve a mennyet.” Egyfajta szentkultusz a néphagyományban is fennmaradt, a „Hunyadi János siratása” című ismeretlen szerző által írt versben kereken megfogalmazódik, hogy „a szentek közt foglald el helyed.” Nagyon érdekes hogy ez a kép nem maradt meg a későbbi köztudatban: talán azért nem, mert az egyház nem emelte a szentjei közé. Összességében tehát a középkori magyar történetírói munkák európai hírnévvel rendelkező hősnek, a törökök rémének mutatták be Hunyadi Jánost. Elismerték ugyan, hogy két hatalmas ütközetben alul maradt (várnai, rigómezei), de ezekért a vereségekért nem őt tették felelőssé. Az ő érdemének tartják az országban a belháború megfékezését és a belső béke megteremtését. E legendás hős képéhez hozzájárult Hunyadi János személyes érdemei mellett az a tény is, hogy egyes krónikák Mátyás király megbízásából születtek, így érthető, hogy a király atyjáról ezek a krónikaírók igyekeztek elismerően írni és az esetleges hibákról megfeledkezni. A saját bevallása szerint várnai születésű és magát a várnai csatát szemtanúként átélő Paraspondylos Zotikos, túlszárnyalva a magyarországi krónikás hagyományt, „Magyarország Jánosát” (ahogy versében a hadvezért emlegeti) az egekig magasztalja, egyenrangúnak ítélve meg Nagy Sándorral és Sámsonnal. A szerb néphagyomány bővelkedik a Szebeni Jánosként emlegetett Hunyadi köré épített népdalokban. Ezekben a gyakran Lazarevics István szerb despota törvénytelen gyermekeként született „Jankó” vagy „Magyar János”, inkább egy népmesei hősre hasonlít. Vannak azonban olyan vélemények is, melyek tükrében a Fehér lovag sötétebb színben tűnik fel. Ilyenek például a származása körüli viták, melyről szintén csak találgatások vannak. Hunyadi János feltételezhetően, a kun származású Vajk, havaselvi kenéz és Morsinai (Morzsinay) Erzsébet elsőszülött fia volt. Egy másik elképzelés szerint Zsigmond magyar király volt az apja, és Morsinai Erzsébetet csak a látszat kedvéért házasították össze Vajkkal. Vajk csak a nevelőapja volt Hunyadinak, akit ezért a tettéért, és hallgatásáért, birtokokkal jutalmazta a király, és az egyik legtehetősebb földesúrrá tette. Sokan kutatják azt a kérdést, hogy Zsigmond király, aki később német-római császár is lett, miért nem Németországban tartja az udvarát, vagy éppen Prágában vagy Pozsonyban, miért éppen Budán. Ennek az egyik és legfőbb magyarázata a Morzsinai Erzsébethez kötődő érzelmei, érzései. Igen, ő itt Budán Morzsinai Erzsébettel élt. Az sem volt titok, hogy a fia, akit annak idején úgy hívtak, hogy Nándor – illetve hát két neve is volt: Nándor János – az ő gyermeke. Tudta az egész udvar, soha nem titkolta. Magával vitte a hadjáratokra, bejárta Hunyadi Nándor Jánossal Európát, sőt az egész világot. A másik bizonyíték az lehet, hogy Morzsinai Erzsébet több gyermeket szül, és két gyermekének is a János nevet adja. Szokatlan, hogy egy anyának két János nevű fia van. Ám, de az egyik Nándor János, a másik pedig Vajk János nevet kapta. Szilágyi Erzsébet Hunyadi felesége egy olyan családból származik, ahol csak sötét, fekete, barna hajú emberek vannak. A Hunyadi család az egyik ág, a másik ág a Szilágyi család, és milyen különös, hogy Hunyadi Mátyás éppen olyan szőke lesz, mint amilyen a feltételezett nagyapja, Zsigmond király volt. Zsigmond halála után Albert király kapja meg a koronát, a Habsburg herceg. Nagyon különös, hogy végtelenül szereti Hunyadit, s további birtokokat adományoz a számára. Már ebben az időben is Hunyadi az ország legtehetősebb nemes ura és még további birtokokat kap. Természetesen mindez nagyon nem tetszik a mágnásoknak, a Garaiaknak, a Cilleieknek, de Hunyadi birtokai igen tetemes részt kapnak nagy Magyarország területén. A hunyadiakról megfogalmazódott legnegatívabb vélemény egy V. László magyar király által kiadott oklevélben olvasható. Ebben egy, a korábbiakkal teljesen ellentétes Hunyadit ismerhetünk meg, aki az országra csak bajt hozott önkényességével, aki hataloméhes és ezeket a tulajdonságokat fiai is örökölték. Az oklevél érdekessége, hogy három évvel a megírása előtt V. László kinevezi Hunyadi Jánost örökös besztercei gróffá és ebben a kiváltságlevélben nem győzi dicsérni a hadvezér érdemeit. Ennek az ellentmondásos megítélésnek az okát a politikai körülmények változása adja, ugyanis az ifjú király le akart számolni az egyre nagyobb hatalomra szert tevő Hunyadiakkal. Hunyadi János megítélésében a legbecsmérlőbb véleményeket természetesen a török forrásokban olvashatjuk. E történeti munkák érdekessége, hogy egyes török hadvezérek vereségét ugyan elismerik, de a szultáni sereg esetleges legyőzéséről mélyen hallgatnak. Hunyadi megítélése a törökök részéről nagyon egyoldalú: őt tekintik minden bajok okozójának. Azt ugyan hallgatólagosan kénytelenek elismerni, hogy a hadvezetés terén tehetséges volt, de igyekeznek mindenféle rágalommal illetni. Így lesz Hunyadi a „Fehér lovagból”, a „Szentséges férfiúból” „Piszkos” és „Átkozott Jankóvá.” A török források egy másik érdekessége, hogy a középkori Magyarország romlásának okozójaként tekintenek Hunyadira, aki szerintük „átkozott ravasz ember vala”, kinek egyetlen célja a magyar trón megszerzése, amiért a neki ellenszegülő főurakat csatába csalja, hogy azok ott vesztüket leljék. Magyarországon a fentebb ismertetett magyarországi krónikás hagyományon alapuló Hunyadi kép öröklődött tovább sokáig. Zrínyi Miklós költő és hadvezér egyenesen Jupiter leszármazottjaként beszél Hunyadiról. Szamosközy István történetírótól azt is megtudhatjuk, hogy Báthory Zsigmond „mágusokkal” idéztette meg Hunyadi szellemét, hogy megtudja tőle a jövőbeli csatáinak végkimenetelét. A Hunyadi Jánosról kialakított képben a 18. században következett be változás, miután okleveles adatok segítségével szélesedett ki a Hunyadi-kutatás. A román nemzeti mozgalom felerősödésével a román történetírás is felfedezte magának Hunyadi alakját. Legelsők között George Bariţ a Transilvania című román folyóirat hasábjain közölt cikkeket a hadvezérről, amelyekben kifejtette, hogy Hunyadi személyében felismerte a román nép genetikai sajátosságait. A román-Hunyadi kutatás csak a második világháború után lendült fel. Hogy előtte mennyire nem volt egységes, jól tükrözi az is, hogy a román történészeknek kezdetben nem sikerült egységes nevet adniuk Hunyadi Jánosnak. Tetteit Ioan Corvin, Ioan de Hunedoara, Iancu de Hunyad stb. neveken ismertették. A Hunyadi János neve körüli bonyodalmakat végül is a kommunizmus ideje alatt oldották meg. Az 1960-as években egy befolyásos történész csoport kezdeményezésére a Iancu de Hunedoara név mellett döntöttek. A román történetírás véleménye, ahogy Erdéllyel kapcsolatban sok más kérdésben eltér a magyartól, ugyanígy Hunyadi János esetében is. Másra fektetvén a hangsúlyt a hadvezér román származását, erdélyi vajda méltóságát igyekeztek kiemelni és a román fejedelemségekkel való jó viszonyát bizonygatni, aminek ugyan van alapja, de ahogyan egyik román történész megjegyezte, nem nemzeti érzelmek miatt, hanem érdekből, követve Luxemburgi Zsigmond magyar király politikáját. Egyesek odáig jutottak el a román származás bizonyítgatása során, hogy sikerült bebizonyítaniuk Szilágyi Erzsébet román származását is. Más 20. századi román történészek azt igyekeztek sugallani, hogy Hunyadival valamiféle erdélyi önállósulás kezdődött volna meg a Magyar Királysággal szemben, aminek az oka természetesen az egyesülés óhaja Havasalfölddel és Moldvával. Ahogy Radu Lupescu történész megfogalmazta: „így lett Hunyadi a nemzeti büszkeséget előtérbe helyező történetírás olcsó játékszere.” Magyar részről is voltak túlkapások, főleg a két világháború között, amikor a magyar történetírás versenyhelyzetbe került a szomszédos országok történetírásával. Ebben az időszakban születtek olyan vélemények, amelyek a Hunyadi seregében szolgáló román segédcsapatok gyenge szereplésére fektették a hangsúlyt. Korabeli csatajelenet ábrázolás a Thuróczy Krónikában A kommunizmus ideológiája is felhasználta a Törökverő személyét. A kizsákmányolt osztályt maga mellé állító, a marxista szemlélet által kedvelt népeket összefogó hőssé formálta Hunyadi személyét. Az utóbbi idők magyar történetírásában Hunyadiról mint tehetséges, ám a saját érdekeit szem előtt tartó hadvezér és államférfiről írnak. A román történetírás is folyatja a Hunyadi kutatást, talán intenzívebben is, mint a magyar. Itt is történtek előrelépések, de a régi nacionalista beidegződések is visszaköszönnek. Ilyenformán születtek olyan nézetek, amelyek a Hunyadi család címerében található hollót az Erdély címerében található sassal hozták összefüggésbe. Mára valamelyest mégis közeledtek a nézőpontok, sőt közös kutatásra is sor került. Ennek a nyitásnak és együttműködésnek az eredménye, a közelmúltban megjelent Hunyadi Jánossal foglalkozó tanulmánykötet, amelyben nemcsak a magyar és román kutatás legújabb eredményei kerültek bemutatásra, hanem más, olasz, német stb. kutatók tanulmányai is. (Felhasznál források: Transindex.ro portál, IgazMagyarok, Szellemvilág)

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap