Fekete Rettenet, Eutanázia, Dögöjj kutya,...

Adorján András, szo, 05/26/2012 - 00:00

Fekete Rettenet
 

Jaj, a Fekete Rettenet
Itt van megint – ó emberek!
Kutya tapossa mellemet
Ez a Fekete Rettenet

Ez a Fekete Rettenet
Vele jövök, és vele megyek
Béleli minden egyes ingemet
Kegyelem-órákból csak reá ébredek. 

Mitől, meddig, mióta, mivégre?
És mégsem rázom öklömet az égre
De miért nem volt még elég, Istenem
S hogyan, hogy ember-magam nem lelem? 

Uram, ha lehetséges volna
Űzd el tőlem a rontó szellemet
Pornál is porabb  senki nem lehetekí
Uram, segíts rajtam, hisz' te megteheted!

A te akaratod szörnyűség hogy lehet?
Hányszor ült már rajtam Fekete Rettenet?
Az én akaratom? Szolgálni népedet
Megittam már régen a bürök-részemet 

                     xxxxx

Uram, ki lát a terveidbe bele?
Kezedben minden-minden kártya
De nem hiszem, hogy öröm jár vele
Ha alattvalód fetreng, a földet zabálja 

Atyám, emelj fel, vagy taposs el
Már nekem szinte édesmindegy
Elég-elég-elég, túlontúl sok volt
Kevésbé vagyok eleven, mint bár ahány holt 

Legyen meg – mondják – a te akaratod
Mindenképp úgy lesz, utált-imádott Lord
Meggyógyul az én hasadt lelkem
Könyörgök, csak egyetlen szóval mondd!

1995. augusztus 2. 8 - 8,15

 

Eutanázia

Emeld a kést reám, ó testvér
Vagy – ha úgy tetszik – verd szét a fejem
Rég víz kering az ereimben, nem vér
S a Nap alatt a békém nem lelem 

Csak így, csak így segíthetsz rajtam
A könyörületnél nincs kegyetlenebb
Azt tedd, amiért hozzád jajdul ajkam:
Dögöljek, mint egy rühös eb !

Látom a napfényt, nem vagyok vak
De felém mást üzen sugára
Nekem boldogságról annyit papoltak
Létezik? Ha van, túl nagy az ára

Nekem ébredni kínkeserves, és halogatom, amíg lehet
Azt' kezdődik a napi verkli, rohadt, mint tegnap
Nesimogass, vigasztalj, ne ébressz reményeket
Bennem – aki a kártyát osztotta túlnan egy nagy...

Determinált "szabad" akarattal választok, s tévedek
Zuhog rám bőven az átok, a büntetés
Rövidítsd hát a kínt, végy el belőle éveket
Jótevőmmé lehetsz - hát ne remegjen a kezed, a kés!

1993.április 23

 

                                            

Dögöjj, kutya!

 Dögöjj kutya, bár végre örülhetnél
 De ócska, szorongó, kishitt lettél,
 Fáradt szíved, remélni sem mersz
 Ha már csak parttalan szenvedsz: 

 Dögöjj kutya, bár végre örülhetnél !            

Dögöjj kutya, hogyha már nem bírsz élni Ha a kín úgy elcsigázott, hogy kegyelmet kérniSem akarsz, büszke sas – fejezd be, mint egy férfiMulatság lesz: a csőcselék röhög, végignézi:   

Dögöjj kutya, hogyha már nem bírsz élni!

(Fejfa)

Kiszállt belőlem az élet
Csak én nem tudok
Belőle kiszállni
– Elvihetne bárki, bármi
Akár a Gonosz, a Sátán
Hajamnál fogva, vagy a hátán 

Nem akarom azt sem, hogy jó legyen
Terhemre, kínomra van minden nekem
Már lázadni sincs erőm, kedvem
Elpárolgott rég mind’ testnedvem
Ereimben a nagy semmi kering
Egyre lassabban, de nem elég lassan
Ahhoz, hogy

Budapest (Sportkórház), 2007. április 13., péntek

 

…vagy van?

Nincs arra értelmes magyarázat
Hogy miért nem gyújtom magamra a házat...

 

Gerendaropogás

 

Házam lángba borult
Magamra gyújtottam
Tovább a létet nem nyújtottam
Lelkem torz sikátorok közt megszorult 

Nem szólt hát ellene semmi
Bele, a tűzhalálba menni
Jöjjön a roppant robaj
Összeomlás, könnyebbülés és kis jaj 

Minden, mi földi maradványom
Porrá ég majd az ágyon
Nem kell engem eltemetni
Csak hamvaim Dunába vetni 

Parádfürdő, 2006. február 3.(?)

 

Mi vagyunk azok...

Mi vagyunk azok,
Akik jobban sem akarunk lenni,
Akiknek semmi más nem kell, csak a SEMMI
Mi megpróbáltuk finom pirulákkal, egyéb módszerekkel
Terápiákkal, szapora imákkal, ráolvasással, lélekpucolással
Orvossal, pappal, sámánnal, minden hókuszpók sarlatánnal 

Sőt szerelemmel

- nem kell az átmeneti javulás, -
Utána megint a sötét zuhanás jön
Végleg nem húz ki soha bennünk a gödörből 

Senki. S E E N K I I  !

 

 

 Nem lenni(1.változat) 

De jó lenne összeesni
A semmi ködébe veszni
Nem inni és nem enni
Egyáltalán nem lenni

Nem akarok énekelni
Senkivel birokra kelni
A Nap is hogy hanyatlik mán
Szomorúságra szült anyám

Mi voltam én? – halvajáró
Ernyedten lebbenő zászló
Folyóban fuldokló gázló
Amit megtaposhat ember és ló

Szolga cifra urak között
Lesajnált és félrelökött
Az egyik csak arcul köpött
Más hátulról belém döfött

De jó lenne összerogyni
Mint a rongy, a földre hullni
Senkitől el sem búcsúzni
Szürke füstként gomolyogni

(Bp, 2009. március 17-18.)

 

Legrövidebb versem

Gyűlölöm
az
életösztönöm!

 

A szomort elviszem

A szomort elviszem magammal
Részemnél többet
Legyen nektek ennyivel is könnyebb

Az ajtót csöndesen húzom be
Elmorzsolok egy pár akaratlan könnyet 

Milyen más is lehetett volna, de nem lett
A szív, az ész, odaadás nektek nem kellett 
Az utolsó szó jogán az Urat kérlelem
Adjon legalább könnyű halált nekem!
 

2011. október 9.

 

De hol a böllér?

Készen áll minden
De milyen régen
A beletörődés, sőt kívánás
Hogy legyen vége, kínzó a várás 

Az inak reszketnek,
Már érzem a sebek
Vágatát, patakban ömlik majd a vér

De a böllér?
Hol van a böllér?

Lembit Oll (33) észt sakknagymester emlékére,
aki krónikus depresszióban szenvedve ’99 májusában öngyilkos lett.

Globus non grata

Téged sem tudott megtartani hát a Föld
Neked sikerült minden lélekölt vágya
Túlfájt az élet, a bú kilökött
A harmadikról, tested véres kása

Pársoros hír: 33 volt,
Depressziós - temetjük őt is: Lembit Ollt...

Uram…!      R.I.P.

1999. május 25.

 

 

  

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap