A feltámadott ember

Kondra Katalin, h, 03/28/2016 - 00:19

- Magyar irodalmi lap -

 

Virágos húsvétvasárnap volt. A falu harangzúgásra ébredt, de nem ünnepi harang szólt, hanem olyan, amilyet akkor hall az ember, mikor halottért harangoznak. Palkóék házában nagy volt a felbolydulás, mert a fiatal Palkó, amikor kiment a rétre friss füvet szedni a nyulaknak, egy halott embert talált az egyik fa alatt. Hiszen ez Bodó Pista bácsi — ismerte fel a fekvő embert. Odament hozzá, megmozgatta, de az bizony nem mozdult. Fölé hajolt, meghallgatta, semmi. Az odatartott fűszál se rezzent. Ez bizony meghót — sóhajtott Palkó, és a maga tizenegy évével úgy gondolta, szólni kell a papnak, hogy harangozzanak. Azután persze hazament, mert hova is menne, hisz a megboldogulnak senkije nincsen. Otthon aztán felbolydult a ház. Valakinek el kell menni a halottért, húsvétvasárnap mégis kinek szóljanak? A hivatalok zárva vannak. Mindenesetre az idősebb Palkó gumicsizmát húzott, hogy megnézi a halottat, de a fia megelőzte, mert nem bírta megvárni az apját. Mire az idősebb kifelé indult az ajtón, a fiatalabb már rohant is be lélekszakadva. — Édesapám, csoda történt! Pista bácsi feltámadt — kiabálta. — Miket beszélsz te gyerek? Talán csak meg akarsz tréfálni? — mérgelődött az apja. — Én aztán nem. Nézzed meg a magad két szemével, ha nem hiszed. Ott jön az úton, ni! A két Palkó elébe ment a feltámadottnak. Az valóban úgy nézett ki, mint aki a sírból jött vissza. Megálltak egymással szemben az élők és a visszatérő, nézték egymást. — Hiszen ez nem Bodó Pista — szólalt meg döbbenten az idősebb Palkó. — Bodó Feri bá lehet, mert erősen formázza Pista bátyámat, csak öregebb. Amerikában élt, amíg meg nem hót. Hiszen már van egy éve is annak. — De apám, ez még nagyobb csoda! — lelkesedett a gyermek. — Miről beszélnek kentek? — szólalt meg Feri bá nehezen. — Az öccse azt mondta, maga a tavaly meghót. Az előbb a fiam látta a holtestét egy bokor alatt. Most pedig itt áll. Hogy történhetett ez? — vonta kérdőre az idősebb Palkó. — Hosszú történet lenne. Hosszabb, mint az az út, amit Amerikától idáig megtettem. Elégedjenek meg azzal, hogy ha Jézus feltámadott, van hatalma másokat is feltámasztani. Most pedig megyek az öcsémhez, mert vár. — Pista bá várja? Hiszen halottnak hiszi. — Annál jobb. Majd örülni fog, hogy nem egyedül eszi a húsvéti sonkát. Szegény anyánk, apánk halála után is minden ünnepen felrakott egy terítéket a megboldogultnak. Hátha az öcsém is követi ezt a régi jó szokást. — mondta az öreg, majd faképnél hagyta Palkóékat. A templom körül gyülekező népek, azon tanakodtak, ki halhatott meg. A pap, aki közben értesül az esetről, a szentmisét e szavakkal kezdte: „Testvéreim! Isten az Ő kegyelmével ma csodát művelt. Egy halottnak hitt ember visszatért. A földi életben vannak ilyen feltámadások. A túlvilágon azonban Krisztuséhoz hasonlatos feltámadás várja majd, az arra érdemeseket.” 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap