A festészet veszélyei (1/3)

Pruzsinszky Sándor, sze, 12/12/2012 - 00:03

 

 

Hétköznapi abszurd 6 képben

 

Szereplők:

Ádi

ifjú giccsfestő

Bodó

utcai vállalkozó

Mari

széplelkű prostituált

Doktor Schön

biztosítási ügynök

Cicu

a Pokol kocsma üdvöskéje

Guriga

terjedelmes rendőr

Az Angyal

a néma szereplő

 

 

1. Egy városi parkban

 

Doktor Schön, Mari, Ádi, majd Bodó. Alkonyi fény. Ádi a park szélén álldogál, elesetten, kezében mappával, rongyos ruhában, egyik cipőjéből kikandikálnak a lábujjai. Jobbról bejön Mari és Doktor Schön – nagy kunkorodó bajusszal –, megállnak a park másik szélén, csókolóznak. Mari csókolózás közben kuncog.

 

DOKTOR SCHÖN

Kuncogsz, kis, macska, kuncogsz?

MARI

Csiklandoz a bajszod, Doktor.

DOKTOR SCHÖN

Tetszik?

MARI

Olyan, mint egy mókusfarok…

DOKTOR SCHÖN

A kis borzasom se kisebb. Meg leszel elégedve, Mari, annyit mondhatok…

MARI

(meglátja Ádit) Menjünk innét.

 

(Átmennek a parkon, de Schön hirtelen megáll a lehajtott fejű Ádi előtt.)

 

DOKTOR SCHÖN

(Ádihoz) Leselkedünk? Kukkolunk?

MARI

Hagyd békén szegényt! Egy csődtömeg. Mindig itt szokott ácsorogni. (Ádihoz.) Nem fázik a lábad, ember?

ÁDI

(Schönhöz) Érdekli önt a művészet, uram?

DOKTOR SCHÖN

Maga művész?

ÁDI

Festőművész vagyok. Megnézné a képeimet? (Nyitja a mappát.)

DOKTOR SCHÖN

(Marihoz, fintorogva) Póréhagymát evett… Kiütést kapok a hagymaszagtól.

ÁDI

Olcsón adom őket. (Kivesz egy képet.) Ez például itt, ez a tájkép…

DOKTOR SCHÖN

Bűzlik, hagyma nélkül is. (Ádihoz.) Mikor mosakodtál utoljára, művészem?

MARI

Jaj, ne csináld a felhajtást, Doktor, menjünk már!

ÁDI

(másik képet vesz elő) Vagy nézze ezt a csendéletet.

 

(A park másik oldalán a hirdetőoszlop mellett megjelenik Bodó. Megáll, figyelmesen nézi a jelenetet.)

 

ÁDI

Egy ötezresért odaadom.

DOKTOR SCHÖN

(nézi a képet) Kék alma?? Mikor láttál kék almát, te zokni?

ÁDI

Nem azt festem, uram, amit látok.

DOKTOR SCHÖN

Óriási.

ÁDI

Ez a művészet. Az enigma. A valóság csak a felszín.

DOKTOR SCHÖN

Aha.

ÁDI

Háromezer.

DOKTOR SCHÖN

(Marihoz) Kék almát vegyek – röhejes, nem?

MARI

Hű de baba! Nekem tetszik. Vedd meg, Doktor.

ÁDI

Legyen kettőezer.

DOKTOR SCHÖN

(megvetően) Nincs nálam apró, bütyök.

ÁDI

Nemsokára sokat fog érni.

DOKTOR SCHÖN

(nevet) Hát hogyne… Kifoltozhatnám vele a kályhacső lukát – de nem, még arra se jó… (Visszaadja.) Menjünk, szivi!

ÁDI

Amikor festettem, látomásom volt.

DOKTOR SCHÖN

(ugratja) Megjelent az üstökös?

ÁDI

Az Angyal.

DOKTOR SCHÖN

(Marihoz) Vicces egy fickó, nem? Angyala is van.

MARI

Kis dumafranci.(Ádira mosolyog.)

ÁDI

Legalább egy kis támogatást, szép kisasszony…

DOKTOR SCHÖN

Ja, szóval, koldul is?? Itt? Szemben a rendőrséggel?

ÁDI

Két napja nem ettem, uram…Hullik a hajam az éhségtől…

DOKTOR SCHÖN

Hajléktalan vagy?

ÁDI

Két napja kidobtak a műtermemből.

DOKTOR SCHÖN

Nagy szerencséd van.

ÁDI

Gúnyolódik velem?

DOKTOR SCHÖN

(névjegyet vesz elő) Ezen a címen jelentkezzél.

ÁDI

Mit kell csinálnom?

DOKTOR SCHÖN

Tüntetésen veszel részt. Kapsz érte egy vekni kenyeret.

 

(Schön és Mari kimennek, Bodó odasétál Ádihoz.)

 

BODÓ

(kiveszi Ádi kezéből a névjegyet, megnézi) Doktor Schön, szerencsejáték- és ablaküveg-biztosítási ügynök. A Boldogságpárt alapítója. (Zsebre vágja.)

ÁDI

(szinte sírva) Erdei táj, uram…Ködbe vesző, rejtelmes erdő…megnézné? (Előhúz egy festményt.)

BODÓ

(nézi) Tömény giccs. Inkább azt a csendéletet mutassad!

ÁDI

(gyorsan előveszi) Ezer forint. A Rejtelmes erdővel együtt.

BODÓ

(nézi a képet)

ÁDI

Tetszik?

BODÓ

Ahogy elnézlek, művészem, te tegnap csak festéket vacsoráltál, igaz?

ÁDI

Az okkersárgának egész jó az íze. A tempera viszont laktatóbb. Ha minden korty után lenyel egy falatot az ember.

BODÓ

Hiába, az éhség a legnagyobb festő. Én Leonardót is koplaltattam volna. Hogy mindig csúcsra járjon. Hogy hívnak?

ÁDI

Ádi.

BODÓ

Ádi? Ez a neved?

ÁDI

A művésznevem.

BODÓ

(kezet ad) Bodó. (Kis szünet.) Mit szólnál egy húsgombócleveshez? Utána, mondjuk, egy rigójancsi?

ÁDI

Istenem, rigójancsi! A Rejtelmes erdőért?

BODÓ

A rejtelmesed szart se ér. Ne is beszéljünk róla… Miért vérvörösek az árnyékok?? Csak a Hófehérke és hét törpe hiányzik. De a Csendélet… abban van valami. A kék alma ragyogó képtelensége! Zseniális inbecilitásra vall. Libabőrözik a hátam tőle.

ÁDI

(mohón) Ezer – és a húsgombócleves? Plusz rigójancsi?

BODÓ

Csak természetben, fiam. Mindent csak természetben…

ÁDI

Akadémián tanult festőművész vagyok…

BODÓ

(nézi Ádi kikandikáló lábujjait) Meg is látszik. Akkorák a lábujjaid, mint egy sivatagi vándornak.

ÁDI

Jól mondja: az vagyok. Vándor. A fájdalom vándora. Belém rúghat minden senki.

BODÓ

Mert rossz a módszered, öcskös. Nem vagy erőszakos. Nem vagy rámenős. A földre nézel, amikor beszélsz valakivel. Eleve lemondasz arról, hogy meggyőzzed: te vagy a nagy felfedezett. A domináns hím. A jövő lángésze.

ÁDI

Én utálom az erőszakot… Az önmutogatást… De most mintha bicskával kaparnák a gyomrom belülről.

BODÓ

(nevet) Hallom. Akkorát kordult, mint egy ágyúlövés! Egy-kettő, indulj!

ÁDI

Hová?

BODÓ

A Pokolba, Ádi. A Pokolba! (Vigyorog.) De előbb veszünk neked egy cipőt. (Áttünés.)

 

 

2. A Pokol kocsmában

 

(Ádi és Bodó asztal mellett ülnek, gőzölgő levest kanalaznak. Ádi lábán ormótlan sárga cipő. Hátul, a szín közepén fennkölt arcú, meztelen nő aranyra festett gipszszobra áll. Patetikusan széttárt karjain azonban kabátok, sálak, kalapok lógnak, a vendégek láthatólag ruhafogasnak használják.)

 

ÁDI

Képzeld csak, micsoda álmom volt. Sivatagban bolyongok. Nyoma sincs növénynek, fának. A szülőházam akarom megtalálni, ahonnan apám elkergetetett. Helyette egy ablaktalan házat találok. Belépek egy parányi ajtón keresztül. Becsukom az ajtót magam mögött, furcsa zaj üti meg a fülemet: kívülről rám zárják az ajtót, hiába próbálkozom a kilinccsel. Szorongva elindulok egy szűk folyosón, mely egyre alacsonyabb, már csak négykézláb mászva tudok haladni, már csak hason csúszva… Végül egy tágas, koromsötét teremben találom magam. Hatalmas sírboltnak látszik. Ahogy a szemem hozzászokik a sötétséghez, magam mellett egy csontvázat pillantok meg. Fogvacogva ébredtem…Szerinted hol voltam?

BODÓ

A saját sírodban, pajtás. (Nevet.)

ÁDI

Nevetsz?

BODÓ

Csak örülök, hogy te nem az én álmomat láttad. Attól hogy megijedtél volna!

ÁDI

Olyan rettenetes volt?

BODÓ

Inkább mulatságos. Mint maga az élet.

ÁDI

Meséld el!

BODÓ

Szükségemet végzem, egyszerre csak az ürülék kicsordul a vécékagylóból. Kezdi betölteni a fürdőszobát, egyre magasabbra emelkedik. Már fuldoklom benne – amikor végre felébredek… Hát nem röhejes?

 

(Ádi undorodva csuklik egyet, felugrik és lesöpri a levest az asztalról, kezeit tördelve összekuporodik.)

 

 

Mi ütött beléd, Ádi? Beteg vagy?

 

(A szalonzene abbamarad. Többen köréjük gyűlnek.)

 

I. FÉRFI

Mi az, neuraszténiás?

BODÓ

Csak elfáradt. Hagyják békén!

II. FÉRFI

Vigyék ki innét! Vacsorázni szeretnék!

BODÓ

(felsegíti Ádit a székére) Mindig csak cukros vizet iszol? Olyan vagy tőle, mint egy szűz lány. Sört igyál! (Sört iszik, böfög)

ÁDI

Jelentkeztem az Akadémiára.

BODÓ

Koldulás közben azt nyöszörögted, hogy Akadémiát végeztél.

ÁDI

Hazudtam.

BODÓ

Világos. Értelmes ember mindig hazudik, ha kell. De mi a fenének bármit is elvégezni?

ÁDI

A festészet az életem értelme.

BODÓ

Tökkelütött.

ÁDI

Ösztönös művész vagyok. Hiányos még az elméleti tudásom.

BODÓ

Köpj az elméletekre!

ÁDI

A világ bonyolult.

BODÓ

A világ egyszerű. Csak két dolog van: kibelezel vagy kibeleznek. Csak az ösztönödre hallgass! Pofátlan legyél, fiacskán, minél pofátlanabb. De mindenkinek azt mondd, amit hallani szeretne. Az emberek olyanok, mint a tök. Ez alapszabály.

 

(Bejön Mari, elmenne mellettük, de Bodó kidugja a lábát az asztal alól, Mari elbotlik benne, a retikülje elrepül. Bodó felsegíti a lányt.)

 

BODÓ

Oppardon, szépségem… Nézz a szép lábad elé! (Felveszi a retikült, kis meghajlással átadja.) Nem foglalsz helyet? Művész is van ám a társaságunkban.

MARI

Ő az! (Mosolyogva nézi a hirtelen mereven maga elé bámuló Ádit.) Ismerem.

BODÓ

Nem ülnél le? Egy forró beöntésre se? Fogadjunk, hogy a grogot szereted – előtte, közben és utána. (Röhög.)

MARI

Ne strapálja magát. Dolgom van. (El.)

BODÓ

Jó kis husi, nem?

ÁDI

(a szobrot nézi elragadtatva) Az Angyal.

BODÓ

Az a szörnyedmény?

ÁDI

Azt hittem, csak a képzeletemben létezik.

BODÓ

Ezt hívják nemi nyomornak. Úgy szokott kezdődni, hogy az ember a WC-n verseket ír.

ÁDI

És ez a lány… Milyen szomorú a szeme! De az ajka erős.

BODÓ

Akár egy fogpaszta-reklám.

ÁDI

Hasonlít az Angyalra.

BODÓ

Beakasztanál neki?

ÁDI

Le fogom festeni.

BODÓ

Felöltözve?

ÁDI

Háttérben a Rejtelmes erdővel.

BODÓ

Az agyamra mész.

ÁDI

(ingerülten) Jó, nem tudnám eladni, persze hogy nem.

 

(Visszajön Mari, Schönnel. Leülnek egy másik asztalhoz.)

 

BODÓ

Cicu, mássz elő!

CICU

(szőke kövérség, zsírfoltos kötényben, valamit rágcsálva jön) Mi kéne, aranyoskám?

BODÓ

Két Pokol-grogot. A hölgynek és az úrnak. (Mutatja.)

CICU

(felderül) Szerelmesek?

BODÓ

Most kezdenek belemelegedni. (Ádihoz.) Na, most figyelj! (Cicu visszajön, odaviszi a grogokat Mariék asztalához.)

CICU

Az az úr küldi, ott.

BODÓ

(Schönhöz) Legmélyebb tiszteletem, uram… A Boldogságpárt egészségére!

DOKTOR SCHÖN

Prosit, kedves uram, prosit! (Isznak.)

BODÓ

(Ádihoz) Figyelj, megkondult a tök. Ez a nyitó lépés.

DOKTOR SCHÖN

Kihez van szerencsém, uram?

BODÓ

(odamegy, névjegyet ad át)

DOKTOR SCHÖN

(a névjegyről olvassa) Bodó Bodó, kormánytanácsos. Közéleti szakértő… Helyes. Pártom választásra készül. Szükségem van közéleti szakértőkre.

BODÓ

Állok rendelkezésére.

DOKTOR SCHÖN

Fel van véve, tanácsadónak.

BODÓ

Szabad kérdeznem: hány tagja van most a pártnak?

DOKTOR SCHÖN

(kis szünet után) Egyelőre… csak én magam.

BODÓ

Kezdetnek nem rossz… Mit fizet?

DOKTOR SCHÖN

Négyszemközt fogjuk megbeszélni. (Kis szünet.) Ön mit tartana most a legfontosabbnak?

BODÓ

Meg kell csinálni a mítoszt. Egy pártvezér mítosz nélkül, kutyaütő.

DOKTOR SCHÖN

A mítosz! Ez az. A mítosz. Maga hogy kezdené?

BODÓ

Két dologgal. Az első: át kell nevezni a pártot. Micsoda név az, hogy Boldogságpárt?

DOKTOR SCHÖN

Mi a baj vele?

BODÓ

Túl egyértelmű. Túl számon kérhető. A hülyék is tudni fogják, mit akar.

DOKTOR SCHÖN

És mi a második?

BODÓ

Le kell festetnie magát. Sürgősen. Minimum életnagyságban.

DOKTOR SCHÖN

Tud valakit?

BODÓ

(Ádira mutat) Ő az.

DOKTOR SCHÖN

Az a kóbor giccsiparos? Na, ne…

BODÓ

Portréban kiváló. Emlékezetből fest.

DOKTOR SCHÖN

Emlékezetből? Ez az alak?

BODÓ

Bezony ám! Akadémikus.

DOKTOR SCHÖN

És mennyit kér?

BODÓ

Százezer. Roppant kedvezményes ár, uram! Emlékezetből!

DOKTOR SCHÖN

Mikor kezd hozzá?

BODÓ

Haladéktalanul. Két nap alatt elkészíti.

DOKTOR SCHÖN

Nagyon örülök.

BODÓ

Részünkről a szerencse.

DOKTOR SCHÖN

(Marihoz) Gyere, szivi! Ma este magánéletet élünk. (Kimennek.)

ÁDI

Te kormánytanácsos vagy?

BODÓ

Ahogy te akadémikus.

ÁDI

Lelkiismeretlen vagy, Bodó.

BODÓ

Ezért álltam szóba veled. Csakis ezért. Mert nincs lelkiismeretem. Nem értem rá beszerezni.

ÁDI

Szemérmetlenség.

BODÓ

De jövedelmező.

ÁDI

Még sose festettem portrét.

BODÓ

Én se vitatkoztam még ekkora balfókával, mint te.

ÁDI

(feláll) Isten veled. (Indul kifelé.)

BODÓ

És fizetni ki fog?

ÁDI

(megtorpan) Azt hittem…

BODÓ

Azt hitted?

ÁDI

Hogy meghívtál. Hogy barátok vagyunk.

BODÓ

Ezért akarsz lelépni?

ÁDI

Nem úgy gondoltam…

BODÓ

Tudom, hogy gondoltad.

ÁDI

(visszaül a helyére) Mindennek ő az oka.

BODÓ

Kicsoda?

ÁDI

Az Angyal.

BODÓ

Kiről beszélsz?

ÁDI

Persze tudom, hogy képtelenség… Csak az én beteges fantáziám…

 

(Hirtelen halk, szomorú dallam csendül fel, aztán elhal)

 

ÁDI

De mégsem! Hallod, megszólalt!

BODÓ

Kicsoda?

ÁDI

Az Angyal.

BODÓ

Biztos, hogy jól vagy?

ÁDI

Még sose voltam ilyen jól.

BODÓ

Azért egy matrózfröccs nem ártana. Adna egy kis kondit. Ne felejtsd, neked most festened kell. Bármi történjék is, festened! (Kiordít.) Cicu, te ellobbanó szépség! Egy forró beöntést ide!

 

(Cicu, derekán a zsírfoltos kötényben becsoszog, az italt és egy számlát az asztalra teszi.)

 

CICU

Nyolcszázezer. Lefelé kerekítve.

BODÓ

Micsoda??

CICU

A tavalyi fogyasztással együtt.

BODÓ

(Ádi elhárító mozdulatára gyorsan felhajtja az italt, feláll.) Írd a többihez. (Indulnak ki.) És vegyél magadnak tiszta kötényt. Az én kontómra.

CICU

(mogorván, gúnyosan) A maga kontójára, Romeo?

BODÓ

Mert attól tartok: hamarosan nagy szerencse vár rád. (Ádival együtt ki.)

CICU

(utánuk kiált) Csirkefogók!

 

(Bodó és Ádi átsétálnak a színpadon, mintegy átlépve egy másik színbe.)

 

ÁDI

Ezt én nem csinálom tovább.

BODÓ

Miről beszélsz?

ÁDI

Mindenkit becsapunk.

BODÓ

Nyugi! Aki hamis pénzen vett lovat lop, csak visszaállítja a teremtés rendjét.

ÁDI

Hát ide figyelj, én egy fillért se fogok elfogadni érte.

BODÓ

Nem is erőszakolnám.

ÁDI

Ha meg is teszem, nem látom az alagút végét.

BODÓ

Honnan veszed, hogy minden alagútnak van vége?

ÁDI

A tiszta dolgokat szeretem. Nem az eltévelyedéstől félek, hanem a mocsoktól.

BODÓ

Mire jók ezek a nagy szavak, Ádi? Aki éhes, annak mindig igaza van. Akkor is, ha nincs. (Kinyit egy ajtót, egy kis műterem válik láthatóvá: asztal, székek, heverő és egy festőállvány, vászonnal, festőalkalmatosságokkal.)

ÁDI

Mi ez?

BODÓ

Egy műterem. Egy kuckó, ahol meghúzhatod magad. Amíg elkészül a portré.

ÁDI

Hihetetlen… Mindig arra áhítoztam: legyen egyszer akkora szerencsém, hogy ne legyen szükségem szerencsére.

BODÓ

Azért csak ne bízd el magad. Nem lakhatsz itt örökké. A házat le fogják bontani.

ÁDI

Mikor?

BODÓ

Könnyebbet kérdezzél.

ÁDI

Nem fogadhatom el.

BODÓ

Már elfogadtad. Azzal, hogy kéreted magad. (Vállon veregeti Ádit.) Ifjabb koromban én is gyakorta éltem ezzel a trükkel. Még nem tudtam, hogy a szerencse kóbor kutya. Szimat után szegődik, de harap, ha elkergeted…Tehát egy-kettő: munkára, öcskös! (Sötét.)

  

 

Folytatjuk

 

 Megjelent: Napút, 2010. május 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap