A festészet veszélyei (2/3)

Pruzsinszky Sándor, cs, 12/13/2012 - 00:02

 

 

 

 

Folytatás

 

3. A műteremben

 

(Félig leeresztett redőny, festőállvány, rekamié, a padlón tv-készülék. Ádi az állványra helyezett vászon előtt áll, bámulja, húz egy-két vonalat rajta, nagyot sóhajt. Bejön Mari.)

 

ÁDI

Mari! Nahát, épp rád gondoltam!

MARI

Tudom.

ÁDI

Az Angyal.

MARI

Micsoda?

ÁDI

Megsúgta neked. Ugye hogy megsúgta?

MARI

Kicsoda?

ÁDI

Hogy egyfolytában csak rád gondolok.

MARI

(nézi a csaknem üres vásznat) Menten lepetézek! Ez lenne Doktor Schön? Nem látok semmit.

ÁDI

Csak kínlódok. Nincs ihletem.

MARI

Nem csodálom. Görény egy fickó. Képzeld magad elé.

ÁDI

Én most csak rád tudok gondolni.

MARI

Ne szédíts – nem vagyok én Barbie-baba…

ÁDI

(leteszi a rajzceruzát) De gyönyörű vagy.

MARI

(egész közel megy Ádihoz) Tetszem neked? A mellemet nézed? Sose hordok melltartót.

ÁDI

Hogy bírsz ezzel a Doktorral hetyegni? Nem ért a festészethez. Egy bunkó.

MARI

Hát nem egy lepedőakrobata! De csurog belőle a lé… Az ablaküveg-biztosító szakmában nagy sikerei vannak.

ÁDI

Nem érdekel. Küldd el a sunyiba.

MARI

Bájos, egyenesen bájos.

ÁDI

Micsoda?

MARI

A butaságod, művészem… Gőzöd sincs semmiről. És rongyos az inged. Nagyon szexi. Több mint üdítő! Nálam nagyon bejön. De mégis…

ÁDI

Festenem kéne. Nem érek rá inget venni.

MARI

Majd leakasztok párat neked a doktoréiból.

ÁDI

Eszedbe ne jusson! (Görcsösen keveri kezdi a festéket, a keze remeg.)

MARI

Ádi, te remegsz.

ÁDI

Semmi. Már elmúlt. (Leül a díványra.)

MARI

Valami baj van?

ÁDI

Az Angyalra emlékeztetsz.

MARI

(Ádi mellé ül, szorosan) Ez a baj, nagyfiú? Mesélj az Angyalról!

ÁDI

A Pokol angyalára gondolok.

MARI

(nevet) Te csacsi. Hisz’ azt rólam mintázták.

ÁDI

Úristen… Hát persze!

MARI

Elhitted? Csak tréfáltam.

ÁDI

Tréfáltál?

MARI

Úgy látszik, te mindent készpénznek veszel… Az a szobor a cirkuszból került a kocsmába, amikor lebontották. Már vitték az ócskapiacra, amikor a Cicu meglátta és megvette ruhafogasnak.

ÁDI

Tudod mit? Téged festelek le.

MARI

Majd legközelebb, jó?

ÁDI

(felpattan) Legalább egy vázlatot hadd csináljak rólad!

MARI

Állítsd le magad, aranyom! Inkább gyere ide hozzám. (Ledobja a ruháját, már csak bugyi van rajta, lefekszik a díványra.) Na, gyere már… Úgy csináld, mintha megerőszakolnál.

ÁDI

De én… de te… (Egy helyben áll.)

MARI

Te ólommadár, te gyűlölsz engem.

ÁDI

Hogy én? Hisz imádlak!

MARI

Egy fenét. Egy kaffantásra se vagyok jó neked.

ÁDI

(habozva áll) Haragszom rád. Emiatt a Doktor Schön miatt.

MARI

Büntess meg érte, Ádi! Gyere és büntess meg keményen.

ÁDI

Hogy büntethetnélek meg? Mikor az Angyalra emlékeztetsz. Vagy magad vagy az Angyal…

MARI

Hagyd már azt az angyalt!

ÁDI

Az éjjel azt álmodtam, egyedül vagyok a tengerparton. És ő közelített felém. Hatalmas, óriás nőalak. Az ajka szigorú, a szeme szomorú. Mint a tiéd. Rám mosolygott és a kézmozdulatával arra szólított fel, igyak a melléből… (A hangja rekedt, egyre izgatottabb.) Nem mertem megtenni, erre felkapott, akár egy pelyhet. Egy mély szakadék fölé tartott és…

 

(Abbahagyja, mert a homályos háttérből előjön az Angyal és lassan átsétál a színen.)

 

MARI

Szédült pasas vagy, Ádi! Ha nem léteznél, ki kéne kitalálni…(Ledőlnek a kanapéra, felhangzik az Angyal dallama.)

ÁDI

De te nem hallod őt. Senki se hallja, csak én.

MARI

Csak a szíved dobogását. Azt igen! Azt hallom. Majd szétveti a bőröd… Most vagy először nővel, igaz, gyöngyöm? (Összesimulnak, sötét.)

 

(Kopognak az ajtón, egyre türelmetlenebbül. A szín megvilágosodik. Ádi egyedül van az ágyban, felkel, kinyitja az ajtót. Bodó lép be)

 

BODÓ

Alszol? Fényes nappal?

ÁDI

Csak… ledőltem kicsit.

BODÓ

(nézi az üres vásznat az állványon) Elment az eszed? Még hozzá se kezdtél??

ÁDI

Nincs ihletem.

BODÓ

Figyelmeztetlek, nincs sok időd. Doktor Schönnek már ma estére kell.

ÁDI

Erről nem volt szó.

BODÓ

Változott a helyzet.

ÁDI

Hogyhogy?

BODÓ

Ez a Doktor Schön egykettőre fontos ember lesz.

ÁDI

Ugyan már…

BODÓ

Kapcsold csak be a tévét! (Odamegy, bekapcsolja.)

 

(A tv képernyőjén megjelenik Doktor Schön, kezében a csendéletből kinagyított Kék Almával.)

 

DOKTOR SCHÖN

(a képernyőn) Hozzunk friss vért a politikába! Ezt követeli a Kék Alma Pártja.

ÁDI

Micsoda??

RIPORTER HANGJA

Mit jelképez a párt új logója, elnök úr?

DOKTOR

SCHÖN

RIPORTER HANGJA

Meg kell adni: ez jól hangzik… Mégis, mik az önök céljai?

DOKTOR SCHÖN

(a képernyőn) Igazságot akarunk, teljes helycserét…Akik eddig fent voltak, kerüljenek legalulra… A legalul levők kerüljenek hatalomra! Első követelésünk: mindenki mondjon le… Mindenki mondjon le!

RIPORTER HANGJA

Kedves nézőink, Doktor Schönt látták, a Kék Alma Párt elnökét.

BODÓ

(kikapcsolja a készüléket) Nos, hogy tetszett?

ÁDI

Hihetetlen.

BODÓ

Csodálkozol, ugrifüles? Csodálkozol?

ÁDI

Ez egy szélhámos. És tolvaj!

BODÓ

Netene! Rövid ész, hosszú halál… Elfelejted, hogy még a cipőd is hitelre van?

ÁDI

Ennek az alaknak fessem meg a portréját?

BODÓ

Két eset van. Vagy elkészül még ma és megkapjuk érte a pénzünk, vagy elmehetsz a fenébe, Ádi. Vissza, a sárba… Világos? Este várlak a Pokolban… (Kimegy.)

 

(Ádi letépi a portré vásznát az állványról s a földhöz vágja. A háttérből Mari jön elő.)

 

MARI

Mit művelsz, gyöngyöm?

ÁDI

Gyöngyöm, gyöngyöm… Ne nézzenek hülyének!

MARI

(mosolyogva nézi) Jól áll neked, ha dühöngsz. Férfinak látszol ilyenkor… De tisztára, mint egy négyszemű Banderas.

ÁDI

(lázasan kutat az ágy mellett heverő mappájában) Tényleg nincs itt… Átharapom a torkát! Fröccsöt csinálok a véréből és megiszom.

MARI

Ne parázz már… Kiről beszélsz?

ÁDI

Bodó ellopta neki a Kék almát. Egyszerűen meglovasította.

MARI

Én ennek inkább örülnék. Hisz’ a kutyának se kellett. Én voltam az egyetlen, akinél bejött. Ha még emlékszel.

ÁDI

Te csak ne beszélj. Épp te…

MARI

Miért? Mi bajod velem?

ÁDI

Még kérdezed? A micsodája vagy ennek a képtolvajnak!

MARI

Megint ez a lemez.

ÁDI

Talán tagadod? Nézz a szemembe: nem vagy a macája?

MARI

S ha azt mondom: nem vagyok az? Elhiszed?

ÁDI

Vedd tudomásul: vége! Közöttünk mindennek vége! (Indul kifelé.)

MARI

Agyhangyász kéne neked, nem nő, szegénykém… Hová trappolsz?

ÁDI

A Pokolba! (Sötét.)

 

 

4. A Pokol kocsmában

 

(Cicu törli a port az Angyalról. Az egyik asztal mellett Bodó ül, egy nagy üres korsó mellett.)

 

CICU

Megőrülök ettől a rusnya szobortól! Reggelre mindig tele lesz a feneke légypiszokkal. Pont a fenekét szeretik…

BODÓ

Gipszből van a szerencsétlen. Miért nem cseréled ki márványra? Dögösen festene.

CICU

Elment az esze, Bodó úr?

BODÓ

A márvány nemes anyag. Simán lecsúszik róla még a galambszar is, gyönyörűségem. Ezért mintázzák belőle a népvezéreket.

CICU

Hogy maga milyen cinikus!

BODÓ

Arany virágszálam! Ha szomjazom, mindig cinikus leszek.

CICU

Nehogy mán’… Most vedelte be a negyedik korsóval. És még ki se nyitottam.

BODÓ

Van neked lelked, te nyíló borvirág? Te csapos nők leghamvasabbika?

CICU

Nincs több hitel. Guriga is megmondta tegnap.

BODÓ

Guriga, Guriga… Mi köze ehhez annak a rusnya közegnek? Gyanús vagy te nekem, Cicu-Micu.

CICU

(vihog) Ugyan má’, hova gondol, maga rossz fantáziájú? Nem vagyok én botoslujza! Csak beszélgetni szokok vele.

BODÓ

Egy fenét, Cicu-Micu! Egy fenét csak beszélgetsz! Valld be, hogy döngölsz is vele – na, jó – a lelked mélyén, aranypincsi… Beléd látok és beleszédülök. (Megsimogatja a jó húsban levő asszony fenekét.) Ohó! Van ám egy kis bálnabunda rajtad!

CICU

(vihog) Maga csibész! Ott keresi a lelkemet? (Újabb korsót tesz Bodó elé és az ölébe ül.)

 

(Kintről dörömbölés, Cicu felpattan Bodó öléből.)

 

GURIGA (hangja)

Hé! Cicu-Micu! Nyisd ki már a becsali csárdát!

CICU

Fene a torkába! Nem bírja kivárni a két órát.

BODÓ

Olyan a lélek is, Cicu, mint a tornacipőd. Ha nem áztatják ki gyakran, bebüdösödik.

CICU

(kinyit) Vályúhoz, Guriga… Pont most kellett neked?…

 

(Guriga be.)

 

GURIGA

(tréfásan tiszteleg) Szolgálunk és védünk!

BODÓ

Adj’ isten, törvények őre!

GURIGA

No nézd, ez a Bodó már az ólban! Neki szabad?

CICU

Ő már annyival sáros, hogy neki mindegy.

GURIGA

Hoppá.

CICU

(éllel) A szokásosat, biztos úr?

GURIGA

A nyavalyás civilek ma nagyon kifárasztottak. Kóvályog a fejem. Tequilát adj.

CICU

Ser helyett?

GURIGA

Közötte.

CICU

Nincs.

GURIGA

Hogy teheti ezt velem – maga böszme szirén?!

CICU

Legyen szíves, ne sértegessen?!

GURIGA

Papperlapapp! Szolgálaton kívül azt mondok, amit akarok. Amit akarok! (Dühösen püföli a saját fejét.)

BODÓ

(Cicuhoz) Szoptassad meg már, nem látod, mennyire szenved?

CICU

Nem tartunk luxusitalt, drága. Jó lesz magának egy kiscsákó is. Rendőröknek az Unicum dukál.

BODÓ

Egy lavórral neki… Hisz’ úgyis vizezi, drága! Én fizetem az első rundot.

CICU

(hirtelen más hangon) Ördög fenekével, nem lavórral, ezt is hitelbe?! Előbb nyomják csak ide a lét, amivel lógnak!

BODÓ

Csak két eset van, Guriga. Visszahelyezed magad szolgálatba és ex officio, elrendeled az ellátmány kiszolgáltatását, vagy száraz maradsz, mint a Góbi-sivatag.

GURIGA

Érintkezésbe lépek felsőbb hatóságommal. (Előveszi a mobilját.) Halló, itt Kovács Három Guriga…Eligazítást kérek… eligazítást kérek… (Folyamatos recsegés hallatszik.) Mi a nyavalya van ezzel a kütyüvel? Nem felel a központ. Valami történhetett. Valami rendkívüli…

BODÓ

(Cicuhoz) Legalább a tévét bekapcsolhatnád, te mámorok szirénje! Azt a kis áramot ne sajnáld tőlünk, örökös törzsvendégektől!

CICU

Itt van, gyönyörködjenek… (Bekapcsolja a tévét.)

 

(A tv-ben Doktor Schön jelenik meg, közben megint a Bemondó hangját halljuk.)

 

CICU

Jé, ez is vedelt már itt… Ha tudtam volna! Kicsit defektesnek látszott.

BODÓ

Neki éppen ez a bukéja.

CICU

No, szép… Befalt még egy halom borkorcsolyát is és elhúzott, fizetés nélkül.

BODÓ

Büszke lehetsz rá. Elmondhatod, hogy a történelem tanúja voltál.

TV-BEMONDÓ

(hangja) Kedves nézőink, kapcsoljuk a Kékalma Párt népgyűlését.

DOKTOR SCHÖN

(a tv-ben) Lejárt a mesék ideje! Boldogságot a népnek! Vesszenek a gazdagok!

HANGOK

Vesszenek! Vesszenek!

DOKTOR SCHÖN

Első követelésünk: mindenki mondjon le!

HANGOK

Mondjon le! Mondjon le!

CICU

De aranyosak… Ahogy beleélik magukat.

DOKTOR SCHÖN

Zúzzuk be az ablakaikat! Hogy észrevegyék: itt az idő!

BODÓ

És másnap felmarja a zsozsót az ablaküveg-biztosítótól… Nem rossz, mi?

CICU

Ügyes… De melyik balfácán lesz erre vevő?

BODÓ

Várd ki a végét… A lovakat naplementekor szokás eladni. Amikor a legjobban csillog a szőrük.

CICU

Legközelebb magához iratkozom be nebulónak.

BODÓ

Ezt régen minden kupec tudta.

DOKTOR SCHÖN

(a tv-ben) Igenis: zúzzuk be az ablakaikat, hogy megértsék, olyanok vagyunk mi, akár a levegő: megállíthatatlanok!

CICU

Bájos! Kezd tetszeni nekem ez a fiú…

HANGOK

Zúzzuk be! Zúzzuk be! (Üvegcsörömpölés.)

GURIGA

(miután megcsörrent a mobilja, beleszól) Kovács Három Guriga jelentkezem! Hogy mi? A polgármesteri hivatalhoz? Repülök! (Ki.)

BODÓ

Nem ihatta meg az unicumját, szegény. (Elveszi, felhajtja.) Így kezdődik egy karrier… Cicu, aranyvirág, készülj te is.

CICU

Ugyan mire?

BODÓ

Mindjárt kifordul a világ, hogy engem igazoljon.

CICU

Magát? (Röhög.) Ennyire csak nem bolondulna meg??

 

(Ádi jön be, kifulladva.)

 

ÁDI

Elloptad! Volt szíved ellopni!

BODÓ

Íme: a rossz memória.

ÁDI

Miről beszélsz, gazember?

BODÓ

A húsgombóclevesről, hékás.

ÁDI

(a székre roskad) A húsgombóc leves…

BODÓ

Utálj csak nyugodtan, pajtás!

ÁDI

Sejthettem volna, hogy átversz.

BODÓ

Sajnálom. Két urat nem tudok egyszerre szolgálni: téged meg magamat… És a portré? Hol az a nyavalyás portré?

ÁDI

Nem tudom megcsinálni.

BODÓ

Látom, túl jól bántam veled.

ÁDI

Azt hiszed, olyan könnyű? Még sose festettem portrét. Ráadásul visszataszító ez a Doktor Schön.

BODÓ

Vagyis még nem döntötted el: fellázadj vagy csicskás maradj…Így működik minden kispolgár. Azt hiszed, messzire jutsz, ha azt képzeled: valaki más vagy?

ÁDI

Nézd, én művész vagyok és semmi más.

BODÓ

(közbevág) Lárifári! Ha az Istennel sakkozol, adj neki egy gyalog fórt… Később úgyis visszaveszed. (Cicuhoz.) Ez neked is szól, szépséges piócám. Dobj ide még két beöntést, amíg szelíd vagyok!

 

(Cicu szó nélkül eléjük teszi.)

 

BODÓ

Hát, Isten, Isten. (Felhajtja az italt.) Te nem iszol?

ÁDI

(iszik) Mit akarsz te tőlem?

BODÓ

Vigyázok a szegény, ijedős szívedre.

ÁDI

Hagyj békén, jó?

BODÓ

(Cicuhoz) A kis hálátlan! Kiszedem a sárból, s ő faképnél akar hagyni… Büntetésül még egy löketet neki!

 

(Cicu újra tölt Ádinak.)

 

BODÓ

(Ádihoz) Nézd, engem ritkán csalnak meg a megérzéseim.

ÁDI

Nem érdekelnek a megérzéseid. (Iszik.)

BODÓ

Dehogyisnem! Egyszer már rájuk bíztad magad. És bejutottál a tojásba.

ÁDI

Tojásba? Nem vagyok én csecsemő.

BODÓ

Nem? Akkor szerelmes vagy! Na, erre még egy kupicával!

CICU

(ábrándosan) Istenem… szerelmes! (Újra tölt Ádinak.)

ÁDI

(felhajtja ezt is) De vége van…vége… mert elhallgatott az Angyal… többé nem szól hozzám…miért hallgatott el… miért? (Feláll és imbolyogva elindul az Angyal felé, de két lépés után összeesik.)

CICU

(Bodóhoz) Gratulálok. Sikerült szegényt a sárga föld alá szittyóznia.

BODÓ

(leguggol Ádi mellé) Mert olyan, mint a krumpli: a föld alatt szunnyad a java. (Sötét.) 

 

Folytatjuk

 

Megjelent: Napút, 2010. május

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap