Filozófia

Balogh Bertalan, cs, 04/20/2017 - 00:10

 

 

 

 

Mindig kereste az Ember önmagát, és mindig keresni is fogja, mert nem tud bizonyosság nélkül élni: ez és ez vagyok, itt és itt, és az élet értelme ez és ez. Önmagát akarja meghatározni az ember, és kérdezi: ki vagyok voltaképpen, honnan jöttem egyáltalán, ha pedig már itt vagyok, mivégre létezem, és mi ez a minden itt körülöttem. Mármint, a világegyetem. És sohasem találta meg a teljes választ. A papok csak áhítatos porszemmé kicsinyítették és a sarokba térdepeltették, pedig semmit sem csinált, és a világi filozófiák se tudtak masszív eligazítást adni.

Valószínűleg nincs is válasz, és ha volna is, meglehet, hogy nem tudnánk azt felfogni.

Akkor jöttem rá, mennyire eredendően fogyatékosak vagyunk és mennyire hiábavalóak jogos és örök kérdéseink, amikor a tudomány megállapította, hogy körülbelül húszbillió agysejtünk van, ha nem éppen kétszázbillió... Bizonyos magas határon felül az ember számok iránti érzéke teljesen elvész, és teljesen mindegy is...

Nagyobb horderejű ez a tudományos megállapítás, mint hinnénk. Azt jelenti, egyebek közt, hogy akármilyen óriási is ez a szám, mégiscsak véges szám ez, sőt akárhogyan is kombinálódnak agyunkban a neuronok a gondolkodás folyamatában, a kombinációk kombinációja is véges. Felfoghatatlanul nagy ez a szám, de mégiscsak véges, az ördög vigye el! Gondolkodómasinánk képességei tehát behatároltak, miközben ott állunk az Univerzumban, aminek a karakterisztikája, akárhogyan is fontolgatjuk, minden tekintetben - végtelenséget sugall.

Furcsa állapot ez, és legalábbis balgaság már a kérdés is (ki vagyok, mi ez a rengeteg itt körülöttem, és mi benne az én pozícióm), ha a véges akarja megérteni a végtelent.

Egyáltalán nem jók a kilátásaink. És a "kis fej" még csak hagyján...! Gondolkodómasinánk ráadásul a legszimplább szisztémára van programozva: logikára, noha sem a flóra, sem a fauna nem a logika szabályainak engedelmeskedik, hiszen megvan nekik a saját szabályrendszerük. Majdnem mindent követhetünk ugyan logikával, legalábbis egy jó darabig, de nagy eszünk hamar megtorpan már olyan egyszerű jelenségek láttán is, hogy a például a tavasz mindig a tél után következik, és sohasem fordítva, ugyanis nem logikus oka van ennek, hanem "csupán" ez a dolgok rendje. Ugyanúgy, minden más állapotváltozás is csak úgy szokott lenni, ahogyan lenni szokott, és nem azért, mert úgy logikus... Dolgok mintha megérnének, és ebből azzá válnának a világ rendje és módja szerint. Jóformán minden tekintetben állapotváltozások között élünk! És nem sok köze van ennek a logikához, ha csak annyi nem, hogy logikusan könyveljük el a dolgok rendje-módját.

Gyanítottam már kiskoromban is, hogy nem a logikai összefüggés az egyetlen, ahogy dolgok viszonyulni képesek egymáshoz. Valószínűleg csupán agyunk követő-mechanizmusa logikus, míg a világmindenség vagy egyáltalán nem logikus, vagy nem csak logikával dolgozik, hanem esetleg végtelen számú viszonyszisztémával, mert hát vagy minden tekintetben végtelenség jellemzi az univerzumot, vagy sem.

Agyunk, ez a kurta, és szimplán logikus masina a háromdimenziós anyagi világban való praktikus eligazodásra fejlődött csak ki, és csakis abban való eligazodásra látszik jónak. A három dimenzió pedig nyilvánvalóan nem lehet a dolgok vége; valószínűleg van négy-, öt-, nyolc-, tizenkilenc-dimenziós rendszer is, sőt, minthogy végtelen az univerzum, valószínűleg végtelen számú dimenzió-szisztémák harmóniája az, amelyben a kilencezerötszázhat-dimenziószisztéma éppúgy értelmes dolog, mint a végtelenszámú, vagy a háromdimenziós.

A szavak már kezdik ilyenkor felmondani a szolgálatot... Mindenesetre, ha ennek a fele is igaz, a mi Emberünk ott áll a Végtelen Komplexum valamelyik sarkában, és a maga végességével, valamint igen szimpla gondolkodómasinájával akarja megérteni magát a VÉGTELENségben. És nem szűnik kérdezni: "Ki vagyok én, mit keresek itt, mi az, amit ITT-nek nevezek, mi a világ, mi a küldetés, mi az Értelme az egésznek?"

Logikusak ezek a kérdések, ugyanakkor nyugtalanítóak is, mert nagyon hasonlít azon ember esetéhez, akit álmában kitettek a sivatagba tudta nélkül, ok nélkül, cél nélkül, iránytű nélkül, térkép nélkül, minden magyarázat nélkül. És ott áll, és kérdezi: "Most mit csináljak?!"

Keserves állapot.

Esetleg papok, filozófusok, tudósok jönnek, és vigaszt és magyarázatot próbálnak adni. Csakhogy a pap is, a tudós is éppúgy észcsinálta teóriákkal próbálkozik, és éppoly hiábavalóan, hiszen mindnyájan a három dimenzió ketrecének lakói vagyunk, ami azt jelenti, (jól kapaszkodjunk meg), hogy mindnyájan el vagyunk zárva az Univerzum lényegétől kis fejünk és logikus szoftverünk következtében, ugyanis az eredendően végtelen és nem logikus Nagy Egészben vagyunk valahol eredendően logikusak is és végesek is. És alig van rá elképzelhető mód, hogy egy nálunk magasabb dimenzióból tekinthessünk le önmagunkra.

Roppant fonák állapot. A pont nem érti a vonalat, a vonal a köbtartalmat, a köbtartalom a negyedik dimenziót, az ész nem tudja felfogni az ötödik, az ötszázadik és a végtelenedik dimenziót, vagyis úgy általában az Egészet.

Különös állapot ez.

Speciális állapot.

Emberi állapotnak hívjuk.

Ha van egyáltalán valami mód is arra, hogy érintkezésbe lépjünk egy magasabb dimenzióval, amelyből nézvést megvilágosodnának az érthetetlen dolgok, egyáltalán nem valószínű, hogy a praktikus világra evolválódott "nagy"-agy sokat ér. Van egy olyan érzésem, hogy azok, akik valaha is "meghaladták korukat", egy magasabb dimenzió-szisztémával való kapcsolatra leltek, ha csak egy pillanatra is. És kell is, hogy legyenek érintkezési pontok, hiszen a végtelen számú dimenziószisztémák egyike sem lehet a többivel összefüggés nélküli. Sokkal valószínűbb, hogy az univerzum ezeknek a végtelen számú szisztémáknak egymásra hatása és felfoghatatlanul végtelen harmóniája.

Látnokok, költők, vagyis éppen a nem túlságosan logikusak kaptak csak bepillantást itt-ott, és ők is csak ritkán, és a szellem kivételes állapotában.

De kaptak!

Máskülönben egészen ostobán és tanácstalanul lennénk része egy felfoghatatlanul nagyszerű univerzumnak.

Ez az én vigaszom.

Ámen.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap