A Föld és élővilágának pusztulása háborúk nélkül (1/2)

Prof. Dr. Bokor Imre, szo, 08/27/2011 - 04:43

 

 

 

Bolygónk különböző pontjairól (szinte naponta) érkező természeti katasztrófák száma és az élővilágra, valamint a különféle létesítményekre gyakorolt pusztító hatása, egyre növekvő tendenciát mutat. Az ózonlyukak növekedése, a déli-és északi-sarki jéghegyek "fogyókúrájának" látványos felgyorsulása, a hurrikánok, az orkánok, a földrengések, az árvizek vagy a szökőárak egyre gyakoribb "megjelenése" arra utal, hogy az emberiség durván beavatkozott (és egyre intenzívebben beavatkozik) a természet rendjébe, megváltoztatva: a Föld felszínét (a vizet megkötő és oxigént "termelő" növények tömeges méretű kiirtásával), a légkör összetételét és hőmérsékletét, a belső szerkezetét (az energiahordozók: szén, gáz gázés kőolaj kitermelésével, a földalatti atomrobbantásokkal, valamint a tengerek és óceánok vízszintjét.

Az időben és térben szinte határtalan világegyetemszázmilliárd nagyságrendűre becsült csillagrendszerből (galaxisból) álló halmazának egyike a Tejútrendszer, melynek „szerény” kis tagja,- a mintegy tízmilliárd éve keletkezett Naprendszer. Ezen belül (ennek részeként) bonyolult gravitációs erők eredőjével kialakított pályán keringünk a Tejútrendszer középpontja körül.

Naprendszerünk egyedüli csillaga, vagyis a termo fúziós reakció útján energiát(ezzel együtt fényt és más elektromágneses hullámokat) kibocsátó égiteste a Nap, amely „fogva tartja” a körülötte keringő bolygókat (holdakat, kisbolygókat) és egy űrbeni villanyrendőrként irányítja (befolyásolja) azok mozgását, valamint a „felségterületéhez” tartozó, vagy oda „betévedt” üstökösök pályáját, „zöld hullámot” biztosítva a fáradhatatlanul keringő (ellipszisező) égitesteknek.

Földünk, mint a Nap gravitációs pórázára felfűzött kilenc bolygók egyike, immár 5-7 milliárd éve kering a Nap körül, miközben – mintegy kiegészítő műveletként – saját (elferdült) tengelye körülis forgó mozgást végez.

Az univerzumban, ennek a felfoghatatlanul nagy méretekkel, távolságokkal, milliós, milliárdos vagy billiós nagyságrendű adatok tömegével jellemezhető térség egy kicsiny pontjában jött létre bolygónk, melynek„ősatmoszférájában és őslevesében”mintegy három-négy milliárd évig formálódott az élővilág. Ennek főemlősi csoportjához tartozó„koronahajtása”kb. húszmillió évvel ezelőtt – fokozatosan – felhagyott a négy lábon való járással, és félig-meddig kiegyenesedő gerinccel – két lábon botladozva – megtette az első bizonytalan lépéseket az emberré válás felé. Felszabadult felső végtagjait munkavégzésreés szerszámok készítésérekezdte használni.

A Föld és a földi élet evolúciójában időmorzsák töredékénekis alig-alig számító évmilliók során, az új útra tévedt élőlény átlagos testsúlya 30-35 kilogrammról 55-70 kilogrammra nőtt, testmagassága 1,2 méterről 1,6 méter fölé emelkedett, de ami a legfontosabb, agyvelejének súlya 1250-1400 grammra gyarapodott (az emberszabású majmok agyveleje kb. 400-460 gramm), vagyis elérte ahomo sapiens(értelmes ember) agyvelejére jellemző súlyértéket.

Ezzel a „rekordként” elkönyvelhető eredménnyel az ember minden élőlényt "lekörözött", mert a testsúlyához viszonyított2%-os értékeés100 milliárd(!) agysejtet „tároló” agyveleje minden emlősállatét meghaladja. A rendkívül bonyolult tevékenységek, reagálások, adattárolások, értékelések, feldolgozások és számos más funkciók teljesítésére való képességével (készségével) az ember az élővilág egyedüli, gondolkodnitudó lényévé avanzsált. Ebből következett, hogy az élőlényekre jellemző – ösztönös létfenntartási– műveleteken felül képessé vált a beszéd-művészet-kultúra-tudomány-technikaés számos más,- kizárólag az emberre jellemző, agymunkát igénylő tevékenységek végzésére, valamint folyamatosés egyes területeken látványosan gyorsfejlesztésére.

Az emberiség, „röpke” néhány tízezer év leforgása alatt a szigorúan (biológiai és kémiai értelemben vett) anyagcseréhez, szaporodáshoz és mozgáshoz szükséges feltételek biztosításán kívül, egyre több irányba bővítette szükségleteit, melyek kielégítésére igénybe vette (felhasználta) a földön, föld alatt, vízben, víz alatt és a levegőben található szerves és szervetlen anyagokat, a tüzet, az elektromosságot, az atomot és az elektromágneses hullámok– szinte teljes – spektrumát. Meghódította a Föld legmagasabb hegycsúcsait, a dzsungeleket, a tengereket és óceánokat, láthatóvá tette a mikrovilág alkotóit, ott hagyta lába nyomát a Hold felületén, és „érzékelő szervei” meghosszabbítására szolgáló műszereit kirepítette a világűrbe!

A többi élőlények feletti korlátlanuralmának és a természet „leigázásának” következtében,- kedvező feltételek alakultak ki a homo sapiens számára, hogy benépesítse a Földet.A kezdeti néhány százas, majd ezres nagyságrendű „állomány” fokozatosan gyorsuló (intenzív) növekedésbe ment át (az Antarktisz kivételével) minden földrészen. Az eleinte szétszórtan élt csoportok (családok, törzsek, hordák) egyre nagyobb és egyre jobban szervezett közösségekbe tömörültek, megsokszorozva erejüket, meggyorsítva a felgyülemlett (sokrétű) tapasztalatok cseréjét és hasznosítását. Mindezek újabb impulzusokat adtak a populációs index növekedéséhez, a civilizáció terjedéséhez és ezzel együtt a természeti környezetre jellemző (évmilliók során kialakult) ökológiai egyensúly felborításához.

A Föld népességének rohamos mértékű növekedését jelzi, hogy pl. a lélekszám megduplázódásaközötti időintervallumfokozatosan csökkenő tendenciátmutatott és mutat ma is. Krisztus születése előtti időszakban megközelítőleg kétmillióév kellett ahhoz, hogy a Föld össznépessége (időszámításunk kezdetéig) elérje a 250 milliót. Ez a szám 1650-ig megduplázódott, vagyis kétezerév sem kellett az 500 milliós érték „teljesítéséhez". A "bűvös" 1 milliárdnyilélekszám 1850-ben lett regisztrálva, tehát 200 évre zsugorodott a „duplázási” időszak.A továbbiakban: 1935-ben 2 milliárd; 1980-ban 4 milliárd; 1995-ben kb. 5,8 milliárd; 2010-ben 6,7 milliárd; 2030-ban 12 milliárdés 2066-ban 24 milliárda mértvagy prognosztizáltadatok értéke.

Ennek a kérdésnek az érdemi vizsgálatával kevés helyen foglalkoznak, bár világszerte gondot okoz a népesség növekedésével járó energia biztosítása, valamint a környezetszennyezés növekedési ütemének visszafogása.A veszélyforrások eredője az a kétségtelen tény, hogy az ember az élővilág egyedüli olyan teremtménye,aki a létfenntartásához szükséges energián(kalórián, joule-on) felül egyre növekvő többletenergiát használ fel!

Az ember a többletenergiát – eleinte – kézi erővel, egyszerű eszközökkel (gépekkel), valamint egyes vad (vagy házi) állatokkal biztosította önmagának vagy a közösségnek. Később bonyolultabb és korszerűbb technikai eszközöket állított szolgálatba munkavégzésre, illetve „energia-gyártásra”. Az ipari forradalom előtti időszakban, főleg az ókorban, részben a középkorban, de helyenként az új vagy legújabb korban is, az egyes emberek, ember-csoportok vagy államok, a többletenergiát mások munkájának kisajátításával biztosították maguknak, így az élővilágon belül kizárólag a homo sapiens használta felegyes állatok, valamint saját fajtájának energiáját(izomerejét, gyorsaságát, ügyességét, szellemi képességét, stb.) energiatöbbletének fedezésére.

A fentieken kívül,- az ember, a plusz energiáért nem csupán az élővilághoz nyúlt, hanem „lecsapott” a Földön „elraktározott” napkonzervekhezis, egyre mohóbban fogyasztva (lassacskán elfogyasztva) az évmilliárdok alatt(!) „bespájzolt” készleteket.Bekövetkezett tehát az a paradox helyzet, hogy a több ezer éven át energiában dúskáló és energiát herdáló emberiség kezd komoly energiagondokkal küszködni, és hamarosan katasztrofálissá válhat az ellátás, hiszen a tartalékok jelentős részét(mintegy 80%-át)az utóbbi 300-400 év alatt felhasználta, miközben környezetét kíméletlenül pusztította!

Helyzetünk azzal is bonyolultabbá vált, hogy az energiahordozók kitermeléséreegyre több energiát kell fordítani, a környezetvédelemre szükséges energia mennyiségét növelni kell, így felgyorsulni látszik a "22-es csapdájaként"felfogható energia-bevételi és kiadási hajsza,és annak káros kimenetele.

Ezen a helyzeten csak radikális intézkedésekkel lehet – átmenetileg – segíteni,mivel az újabb környezetkímélő energiaforrásoklétrehozása csak bizonyos korlátok között valósítható meg, és kapacitásuk növelése nem képes lépést tartani a népszaporulattal együtt járó gondok növekedésével.

A közeli vagy – még inkább – a távoli jövőben az életkörülmények fontosabb mutatóinak csökkenésével kell számolni azoknál az energiahordozókban (vagy ásványokban, termőföldekben, kultúrnövényekben, erdőkben, édesvizekben, stb.) szegény, vagy egyszerűen mostoha földrajzi és természeti viszonyok között élő népeknél, ahol az átlagéletkor 40 év körül van (!) és a gyermekhalandóság a WHO (World Health Organization - Egészségügyi Világszervezet) szerint is meghaladja a 35 - 45 %-ot!

Bolygónk egyes államainak GNP-jére (Gross National Product - bruttó nemzeti termék) vagy GDP-jére (Gross Domestic Product - bruttó hazai termék) vonatkozó kimutatásaiból kitűnik, hogy nem ritkák azok az államok, amelyeknél a GNP még az évi (!) 100 dollárt sem éri el(pl. Kambodzsa, Bhután, Banglades, Csád, stb.), viszont vannak olyan államok, ahol a GNP több tízezerdollártis meghaladja. A Föld össz-energia készlete, illetve a Napból érkező pótlások felhasználása szempontjából (és kizárólag csak ebből)teljesen közömbös, hogy valaki vagy valakik az energiából alig-alig részesülnek, míg mások kihasználva privilegizált helyzetüket – esetleg – esztelenül pazarolják ezt a nélkülözhetetlen, a földi életet,a civilizációt,a kultúrát,a tudománytés a technikai fejlődéstbiztosító kincset

 

Folytatjuk

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap