A föld szeretete

Fehér József, v, 01/26/2014 - 00:10
Hiába mondta  nagyapám külön-külön is a fiainak: "légy büszke rá, hogy a parasztember vagy, mert kenyeret adsz az országnak", hármójuk közül egyedül apám értette meg a szavát, és  maradt az ekeszarvánál.
Az egyik nagybátyám Pestre ment gyári munkásnak. Azt mondta, semmi pénzért sem túrja a földet, ledolgozza a műszakját, és utána a maga ura, azt csinál, amit akar. Végül tanulásra adta a fejét, és igazgató lett belőle. Minden évben haza látogatott, amikor disznóvágásra került a sor, és a féldisznót a szülői háztól földolgozva betette a Zsiguliba.
A  másik nagybátyám is a dolog könnyebbik végét fogta meg: juhásznak állt, mondván, hogy neki  csak terelgetnie kell a birkákat.  …Mert a juhásznak jól megy dolga! Leszúrja a gamós botját, és amikor a bot árnyéka delet mutat, az asszony már ott lesz az ebéddel. Csak éppen arról feledkezett meg, hogy a juhokat fejni, nyírni és szaporítani kell. Télire gondoskodni kell a takarmányról, mert az állatokat a hideg és a hó beálltával is fejni és etetni szükségeltetik.  A gyapjúra pedig minden esztendőben muszáj vevőt vagy új vevőt találni. S amikor a tagosításra került a sor, belefáradva a juhászkodásba, bevitte a birkákat a téeszbe.
Hogy hármójuk közül ki volt a legszabadabb, negyven-ötven esztendő múltán aligha tudnám megmondani. Gyerekfejjel eszembe sem jutott, hogy a nagybátyáimat megkérdezzem, hogyan vélekednek erről a kérdésről. Azt mindenesetre bizton állíthatom: amíg apám a saját földjeit szántotta–vetette, boldognak érezte magát. Sugárzott róla az öröm, és olyan szeretettel beszélt a földről, hogy gyönyörűség volt hallgatni. 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap