Fogakról meg egyebekről

Balogh Bertalan, h, 05/02/2011 - 08:04

 

 

 

Gondolj arra, hogy Isten a világot araszra, singre, lábra mérve teremtette, hónaposra, hetesre, hatvanpercesre, huszonnégyórásra, háromszázhatvanötnapos - és egy kicsit évekre...

Vigyázni kell a kényelmes kerek számokkal, túlságosan jók azok a mindennapi életre, de pontatlanok, tehát könnyen megcsalnak.

Egyedül a vége nem látható, irracionális számok vége látszik tapadni az Igazhoz, csakis ezeknek van igazi közük a tényleges élethez. A Valóság sarka van bennük, és bennük van a Titok; elegendő valóság, és majdnem örök titok. És lényegük éppen a titok. Előtted vannak, de Isten kell legyél, vagy álmodnod kell tudnod jól, hogy meg tudd érinteni lényegüket. Létük örök jelenlét és állandó illanás, mint az igazi nő: tiéd, és mégis csak álmaid hálójával tudod erősen megragadni. Vagy egy versben, egy alkotásban.

Minden lényeges, a végtelennel testvér, és álom hálóburkában született, vagy a titokzatos számok magzatja.

A többi csak ügyes ügyetlenkedés, körző, vonalzó, hajsza, piszkos ágy, "siker": köznap.

*

Arról ír az orvos-tudós, hogy a jövő emberének nem nagyon lesz foga, álla se nagyon, mert nem rág, nem tép, nem marcangol, hanem pépesre főtt, aprított koszton élünk. Erős csontjai sem lesznek, mert alig végzünk már munkát, nem terheljük meg csontvázunkat, alig feszítjük meg testünket és izmainkat. Említi az űrhajósokat is. Mind életerős, amikor fölmegy, és egy-két hetes keringés után már hiányzik csontállományuknak legalább a tizenöt százaléka, akár az elaggottaknak, mert a testnek önmagát sem kellett cipelje a súlytalanságban, tehát a test kezdi lebontani a csontokat. Sőt lábunk se nagyon lesz az orvos-tudós szerint, mert többnyire ülve, vagy fekve éljük le életünk legnagyobb részét, és kocsival megyünk, meg néha mozgólépcsőn, ha egyáltalán helyet méltóztatunk változtatni.

Furcsa dolog elképzelni a nálunk is modernebb embert fog, áll, csont és különösen láb nélkül, hiszen az életben olyan lábbeli-kultuszt a világ sosem látott még, mint amiről például a sneakerek tanúskodnak. Nem éppen ülő és fekvő embereknek készülnek azok, sőt, ahogy elnézi az ember a sneakerek építésébe fektetett tudományosságot és aprólékos kézi munkát, a sok párnázottságot, az elnyűhetetlen műanyagokat, a rétegezett és számítógépen tervezett talpakat, a színbőr intarziákat, a gondos cifraságokat és praktikusságokat, nagyobb fizikai teljesítményre készülnek azok, vagy legalábbis sokkal nagyobb teljesítményre képesek, mint Mao Hosszú Menetelése volt. Mindamellett, hogy többnyire ormótlanok, hamar éppúgy megbüdösödnek, mint a legolcsóbb tornacipő.

Mire készülünk? Lábatlankodásra, vagy menetelésre? Kinek van igaza? Az orvos-tudósnak, vagy Reeboknak?

*

Valahol zene szól... Messziről hallod, vagy ott ülsz a teremben, - mindegy. Fizikai jelenség az egész: a levegő rezegni kezd a húrtól a hangszer fa-öblében. Fizikai érdekesség csupán, más közöd nem is nagyon lehetne hozzá, ha nem ember volnál. És mégis, ha hangot hallasz, felkapod a fejed, arra fordítod az arcodat, ha meg elhallgat a kotta szerint egy lélegzetvételnyire, ugyanúgy lesz benned is csönd egy pillanatra, és ösztöneid érzik, hogy meg fog szólalni a hang ismét a ritmus parancsára, és el is képzeled, milyen lesz az, és mintha labdáznátok, feléd röppen, és együtt veszel levegőt a muzsika lüktető pihegésével, és együtt omlik és tornyosodik a képzeleted hullámvasútjának dombjain, meredek lejtőin. Mintha az ég és a föld között egy óriás-angyal hintáztatna, olyan nagyszerű ez a ringatózás.

Szól a zene, hallod, mert a levegő remeg és reng körülötted, s a fizikai jelenség eszedbe se jut. Egy népdal sír, és lehunyt szemmel tájakat látsz, meg embereket, akik ahhoz a tájhoz és ahhoz a fajhoz tartoznak, akiknek a könnye és öröme forrósította és szelídítette pontos formába a dalt. Vagy fölzeng egy méltósággal hajlongó édes palotás, és együtt keringsz, bókolsz egy elmúlt kor fényes báltermében. Vagy éppen a Zene szólal meg: a nagy szimfóniák közül valamelyik, s mintha hagynád, hogy az élet ezernyi gyönyörűsége zuhogjon át rajtad. Majd meg Bachot hallod, és úgy érzed, a számok rendszere is megvilágosodott előtted: mintha égbe emelkednél, és könnyű kézzel érinthetnéd meg a csillagokat...

Fizikai jelenség. Jelenség a sokfajta közül. Remegés. De megremegteti egész testedet, velődet is, és a lelkedet. Idegzeted szövevényén úgy hullámzik át, olyan jótékony rendező erővel, mintha szelíd kézzel fésülnék meg egész borzolódó valódat.

A szó sokszor még a mester vigyázásánál is koppan, bukdácsol, nehezen száll fel, a szobor köve a forma igazságát fagyasztja örökössé... Nincs más, amitől megérintve így erősödnének hallhatóvá tudott, vagy sohase sejtett kérdéseid, feleleteid, mint ez a megtagadhatatlan erő: a zene.

A kicsi is, a nagy is, az égbetörő zengés is és egyetlen hang is - bölcs. Benne van a Törvény, az élet nagy képlete.

Hunyd le szemed áhítattal. És fordítsd felé az arcodat. 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap