A füstadó

Steinné Gruber ..., p, 12/29/2017 - 00:07

 

 

 

 

Óriási készülődés volt falunk egyik házánál. Lingel úr 60. születésnapját ünnepelték. Sürgött-forgott mindenki, aki csak élt. Sok vendéget hívtak, még a japán nagykövet is hivatalos volt, hiszen Lingel úr még Japánba is szállított gyönyörű, egyedi bútoraiból.

A sok finom ételt helyben készítették el. Az úr ragaszkodott ehhez. Az előkészületek rendben folytak, már csak a tűzhelybe kellett begyújtani, aztán rotyoghat minden. De jaj, mi ez? Nem akar égni a tűz! Visszafelé ömlik a füst, a tűzhely orrán- száján tódul ki a zöld-fekete füstgomolyag. Jézusom, mi a csoda történt, mi lesz most? Kéményseprőt szerezni ilyenkor lehetetlen! Akkora riadalom lett, hogy minden­ki össze-vissza futkosott, fuldokolva a füsttől. Teljesen véletlenül éppen oda vetődött a híres legény­csapat egyik tagja, mintha az egyik szobalányt keresné.

-Hát, itt meg mi történik? - kérdezte nagy részvéttel a hangjában.

Elmondták, hogy tegnap még semmi baj nem volt, most meg csak dől a füst mindenfelé. Jön a sok vendég este, és főzni meg így lehetetlen. - Nem ismer-e valakit, aki segíteni tudna? - Vagy esetleg ő maga? -Hát, ő ugyan nem, de ha szólna a fiúknak, ha összefognának, talán sikerülne megoldani a dolgot. De hát ez nem veszélytelen munka, na meg ez azért pénzbe is kerül, hiszen a ruhájuk is tönkre mehet. Szóltak Lingelnének, aki már vizes borogatással a fején feküdt ájuldozva.

-Jó, rendben van, csak csinálják meg végre azt a vacak kéményt!

Hozta az egyik szobalány a 10 pengőt lélekszakadva. Nos, mivel ezek a legények igen ügyesek voltak, gyorsan fölmásztak a tűzlétrán, meg azon, amit már ők készítettek oda a bokorba (gyümölcsszedő és jó hosszú) és semmi perc alatt leemelték a kéményről azt a cserépdarabot, amit előző este raktak rá. De, hogy túl hamar ne legyenek készen, egy kicsit bíztatták a tetőn matatót. Kiabálva utasították lentről, hogy merre lépkedjen lefelé jövet. Aztán még a padláson, úgy ahogy a kéményseprőtől látta, meghúzatta a füstöt egy darab újságpapírral. A kémény kezdte ontani a füstöt. A konyha kiszellőzött, sült- főtt minden. Minden a legnagyobb rendben volt. Mire este jöttek a vendégek, szólt a tambura zene. Olyan hangulat kerekedett egy pillanat alatt, hogy még Pócsmegyeren is táncra perdültek, akik hallották. Na és próbálják kitalálni, hogy ki volt a prímás? Hát természetesen az egyik füstelhárító fiatalember. Hiszen, csak ő tudott a születésnapi rendezvényről, ővele beszélték meg a zenélés díját és kijelentették, hogy tíz pengőnél többet nem fizetnek. Dehogy nem! - gondolta, és meg is kapta a másik tízest is. Hogy ez így nem volt igazságos? Mátyás király az volt. és mégis szedett füstadót.

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

.  Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap