A futballzseni

Cservenka Attila, szo, 11/25/2017 - 00:06

 

 

 

 

 

Utánanéztem! Nemcsak az ajánlott irodalmakat böngésztem, hanem felkerestem néhány fogatlan öregembert, akik elmondásuk szerint tanúi voltak az eseményeknek, melyben nincs okom kételkedni, hiszek a saját szememnek.  

Azokban az időkben ajánlatos volt a biciklipumpát bevinni a nézőtérre, egyrészt azért, hogy nehogy leakassza valaki a kerékpárról, de legfőképpen a tekintély növelése érdekében. A nézőtér kicsiny, családias hangulata alkalmat adott helyi szabályok kialakítására. Az újonnan érkező nézőnek egy kifejező félmondatot kellett jól hallhatóan közölni a már bemelegedett közönség felé, melynek gyakori célpontja semleges személy, a játékvezető volt.

- Áramot vezessél vagy kecskét, ne meccset!

- Olyan vagy, mint zsidó templomban az utálatos kép!

Ez utóbbi lehet, hogy nem a mérkőzéshez szorosan kötődő szakmai működésre vonatkozó megállapítás, hanem egy - sokak által vizuális benyomással kellőképpen alátámasztott - már-már a magánszférába tolakodó megjegyzés. De ez még belefért, ezért senki nem verte meg, különösen akkor  ha a saját szurkolótáborában foglalt helyet. Ellenkező esetben önös érdekből mély hallgatásba kellett burkolóznia, semmi esetre sem nyilváníthatta ki szimpátiáját rajongásig szeretett csapatával kapcsolatban.

Akkoriban sokak kedvence volt egy első ránézésre nyeszlett, - talán másodikra is - szőkés, ballábas fiúcska, aki különös éretlenségével dobogtatta meg a labdarúgást imádó rajongók szívét. Aki soha nem látta a  külsőleg vézna fiúcskát focizni, álmában sem gondolta volna, hogy egy valóságos labdazsonglőrrel áll szemben - nem is értem miért szorult balhátvédi pozícióba. Aki pedig tényleg soha nem látta focizni, örök életében bánhatja, hogy nem volt szemtanúja korának kiemelkedő egyénisége játékának.

Felejthetetlen pillanat volt, amikor a helyi csapat szabadrúgáshoz jutott, és hősünk leállította a labdát, hogy elvégezze a közvetlen szabadrúgást. Néhány lépést hátrált, közben majdnem hanyatt esett, mert a két cipője elején összesen három stopli  volt  (a sarkokon is lehetett valamikor, a nem túl távoli történelmi leírások hitelesen alátámasztják), ami miatt némileg groteszk módon a cipő orra kissé megemelt pozícióba került, és furcsa, talán kissé nevetséges külsőt kölcsönzött az egyébként is arra hajlamos, technikailag viszont kiválóan  képzett játékosnak. Felharsant a bíró sípja, játékosunk nekiszaladt a labdának - aránylag zökkenőmentesen - és a labdát felépítését meghazudtolva, elemi erővel lőtte el, melyet zsinóron húztak a hosszú sarokba. A lövés után a műszaki gárda sokáig bíbelődött, amíg feszítővassal kivették a labdát a sercliből. ( Gyengébbek kedvéért a sercli a függőleges és a keresztléc találkozási pontja, melyet szoktak felső saroknak, népszerű és közérthető nevén ficaknak nevezni.)

- Magnífico! - kiáltotta egy művelt néző.   

A korabeli közönség felállva, szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a kirívóan magas szintű teljesítményt.  Egy-egy az elismerés felindultságában felharsanó füttyszó is  tarkította a fülsértően hangos tapsvihart.

Az sem vont le a teljesítmény fantasztikus értékéből, hogy a pálya talaját sok helyütt borította szittyó - néhol csoportosan zsombékot alkotva - a vizenyősebb helyeken tavi káka, közötte csoportosan szekfűgomba esetleg elszórtan csiperke tanyázott. Adott esetben a lövést a kapus nem láthatta, a tizenegyes pont mellet éktelenkedő mintegy három méter magas  mogyoróbokor miatt. Egyébként is felelőtlen dolog lett volna belenyúlni, a lövés ereje legalább két ujj törését idézte volna elő. A mérkőzés három nullás hazai győzelemmel zárult hősünk mesterhármasával. Az ellenfél zömmel tolókocsis játékosait felrakták buszukra, és elkeseredett hangulatban elszállították őket a közeli mozgássérült otthonba. Kapusuk még évekig az eset hatása alatt állt, és - sokak szerint életen át tartó - mentális kezelésre szorult.

Az igazsághoz tartozik, hogy a mérkőzés előtt a házigazda csapat három játékosát kétes eredetű egyének megkörnyékezték - néhány félig elszívott Kossuth (vagy talán Terv?) királycsikket felajánlván - abbeli reményüket kifejezve, hogy a mérkőzés kimenetelét a házigazda csapat szemszögéből kedvezőtlen irányba tereljék. Természetesen a mi legényeink a labdarúgás feltétlen szeretete mellett tették le a voksukat, az említett felajánlás hidegen hagyta őket.

Mikor unokáiknak mesélik felejthetetlen élményeiket, az elszalasztott lehetőségről - a csábító ajánlat - csak futólag, érzelmektől mentesen számolnak be. A mérkőzések utáni tizenkét korsóba fulladt taktikai értekezletekről és utózöngéinek részleteiről viszont mélyen hallgatnak.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap