Gábor Dénes Emléknap

Szerkesztő A, k, 06/05/2018 - 00:15

 

 

 

 

 

 

Gábor Dénes /1900-1979/

 

A 19. század végét a 20. század eleje a rendkívüli tehetségek időszaka Magyarországon. Nagyon termékeny szellemi periódus volt ez, rendkívüli tehetségek születtek. Van, aki e korszak Budapestét a reneszánsz Itáliához hasonlította, a tudósok, művészek egész serege miatt. Elég, ha gondolunk Szent Györgyi Albertre, Neumann Jánosra, Teller Edére, Gábor Dénesre, akik ennek a termékeny korszaknak a szülöttei voltak. Mindannyian ugyanabból a szellemi légkörből nyerték tudásuk alapjait, ami az akkori magyar oktatási rendszer színvonalát is dicséri.

 

Gábor Dénes 1900. június 5-én született Budapesten. Tisztes középosztálybeli család sarjaként lett, édesapja igazgatóként dolgozott egy részvénytársaságnál és három gyermeket nevelt a feleségével együtt. A Gábor családnevet 1902-ben vették fel a Günszberg helyett. Az édesapa által biztosított stabil légkör, az otthoni családi könyvtár felszereltsége mind hozzájárult a szellemi fejlődéséhez, nem is beszélve a német, francia és angol nevelőnők munkája nyomán megszerzett nyelvtudásról.  Alig 10 éves korában már szabadalmi kérelmet nyújtott be „aeroplán körhinta” nevű találmányára. Manapság hány 10 éves mondhatja el ezt magáról? A Markó utcai középiskoláról, ahova járt, így írt: „akkor Magyarország nagyon szegény ország volt, de gazdag volt tehetségekben. Középiskolai tanáraink közül legalább három igazi egyetemi rangú volt. Ezek elsőrangú emberek voltak.” Mennyire igaz ez a mondat, még most is megállja a helyét mai világunkban is. Az érettségi után egyetemi tanulmányait a budapesti Műegyetemen, majd Berlinbe folytatta, előbb gépészmérnöki majd elektromérnöki karra járt. De a fizika annyira érdekelte, hogy átjárt órákra, az ún. Einstein-szemináriumokra is. Erről a csoportról elég beszédes adat az, hogy 8 későbbi Nobel díjas ült a padokban. 1924-ben elektromérnöki diplomát szerzet, de nem tért haza tanulmányai befejeztével, hanem maradt Németországban, ahol egy kutatóintézetben kezdett el dolgozni, de pár év után már a Siemens kutatólaborjában folytatta munkáját. Ezen időszak alatt nagyon jó barátságban volt Szilárd Leóval, amit egy közös szabadalom is bizonyít. Berlini éveinek termékenységét tucatnyi szabadalom jelezte, és a teljeség igénye nélkül említhetünk például olyan találmányt, amit utcai lámpák millióiban alkalmaztak. 1933-ban a német belpolitikai változások miatt jobbnak látta eljönni az országból, amiben közrejátszott zsidó származása is. Hazatért Magyarországra, de nem maradt itthon olyan sokáig, 1934-ben már Angliába Rugbybe települt, ahol ezután 14 éven keresztül dolgozott egy kísérleti laboratóriumban. Termékeny időszak volt ez is nagyon, szabadalmainak száma meredeken emelkedett. Tudományos vizsgálatai vezettek el a holográfia feltalálásához 1947-ben. Felismerte, hogy a tökéletes leképezéshez a tárgyról visszavert hullámok valamennyi információját fel kell használni. Nemcsak a hullámintenzitást – mint azt a hagyományos eszközök teszik -, hanem a hullám fázisát és amplitudóját is. Ha ez megvalósul, akkor a tárgyról teljes(holo) és térbeli(graf) kép nyerhető. A Nature folyóirat 1948. május 15-i száma közli Gábor Dénes ezen történelmi gondolatát, és a rajzot, amely a holográfia megszületésének anyakönyvi bejegyzése. A célja pedig más volt eredetileg. Gábor Dénes az elektronmikroszkópok rossz minőségű, elmosódott képeit szerette volna megjavítani. A jobb minőségű képet úgy akarta előállítani, hogy a tárgyról érkező megzavart, modulált elektronhullámhoz hozzákever egy zavartalan összehasonlító hullámot. Gábor Dénes ezen írása nem is csinált azonnal forradalmat a képalkotásban. Ehhez meg kellett várni a lézernek, annak a fényforrásnak a megszületését, amely szolgáltatni tudja a térben és időben mindvégig zavartalan összehasonlító hullámot. Angliai letelepedése után 1947 és 1958 között a londoni Imperial College-ban elektronoptikát oktatott, majd 1967-ig az alkalmazott elektronika professzora volt. Ezt követően az intézmény egyik vezetője, nyugdíjazásától haláláig pedig a tanácsadója maradt.

 

A holográfia szélesebb körű elterjedéséhez ún. koherens fényforrás kidolgozására volt szükség. Ez a fordulat 1962-ben a lézer felfedezésével következett be, majd a lézertechnika és a holográfia egyesítése tette lehetővé a lézerhologramok készítését. Gábor Dénes ezekben a munkákban is alkotó módon vállalt részt és hozzájárult ahhoz, hogy a szövegtárolás, a betű- és alakzatfelismerés, valamint az asszociatív információtárolás területén új perspektívák nyíljanak. Az ötvenes és a hatvanas években folytatta elektronoptikai kutatótevékenységét, és ismét foglalkozott a plazmaelmélettel. Nagy érdeklődéssel foglalkozott egy tv-képcső fejlesztésével is. Olyan lapos képcsövet készített, amelyben a többszörösen megtört elektronsugár útjának zömét a képernyővel párhuzamos síkban teszi meg. Szakmai-tudományos munkásságának, különösen a holográfia feltalálásának legmagasabb rangú elismerését az 1971-ben átnyújtott Nobel-díj fémjelezte, amivel egy nagyon illusztris társaság tagja lett, hiszen a világon nem sok ember érte el ezt a megtiszteltetést, ami a tudományos-szakmai munka csúcsa. Nem is beszélve arról, hogy hazánk Nobel-díjas tudósainak a köre is bővült ekkor.

 

Gábor Dénes munkásságára, életére azonban az is jellemző, hogy kiemelkedő szakmai sikerei csúcspontján továbblépett az emberiség világproblémáihoz. A hatvanas évektől kezdve figyelmét mindinkább az emberiség élete, és jövője iránti aggodalom kötötte le. Ezt jelzik olyan művei, mint „A jövő feltalálása”, „Az érett társadalom”, valamint az a munka, amelyet a Római Klub keretében vállalt. „Most már hosszú évek óta – 15 éve – kettős életet élek: fizikus vagyok és feltaláló. Ez az egyik életem, a másik pedig: szociális író vagyok. Régen rájöttem arra, hogy nagyon nagy veszedelemben van a mi kultúránk…” vallotta 1972-ben, egy budapesti tévériportban. Nézete szerint a tudománynak szembe kell nézni két nagy akadállyal. „Az egyik előrejelzési probléma: meddig folytatódhat a dolog úgy tovább, ahogyan most folyik. A másik feltalálási probléma: hogyan előzhetjük meg a katasztrófát.”. Aggodalmát egy másik híres idézete fejezi ki a legjobban, mely szerint „három nagy veszéllyel kell szembenéznie a civilizációnknak. Az első a nukleáris háború pusztítása, a második a túlnépesedés fenyegetése, a harmadik a tétlen kényelem kora.” Sajnos szavai ma is időszerűek, talán jobban, mint valaha. Élete végéig foglalkoztatta a hatalmas történelmi kérdés, az emberiség jövőjének feltalálása. Örökségének talán még kevésbé értékelt, de különösen értékes része az a gondolat, hogy a jövő feltalálásának magában kell foglalnia az informatika jövőjének feltalálását, az információ és a kommunikáció globális problémakörét. „A jövőt nem lehet előre megjósolni, de a jövőnket fel lehet találni.”- vallotta.

 

1974-ben súlyos agyvérzést szenvedett, ami rányomta bélyegét egészségére és munkájára is. A hosszan tartó betegség után 1979. február 9-én hunyt el Londonban, és ott is temették el az egyik külváros Putney temetőjében helyezték örök nyugalomra.

.

Hazánkban és a világon nagyon sokféle módon őrzik ma is emlékét. Emléktáblák tucatjai, díjak, középiskola, főiskola, kollégium őrzi a nevét. Minden évben megrendezik a Gábor Dénes Országos Számítástechnikai Emlékversenyt, de még egy kisbolygó is őrzi az emlékét a világűrben.

 

Gábor Dénes, a mérnök, a tudós, a szociális gondolkodó életműve teljesen példázza a kiemelkedő szakember és a felelősséget vállaló közéleti ember teljességre törő életét. A valóság, az élet gyakorlati akadályai vezették az egyre több felfedezés felé, és az új ismereteket a gyakorlatban akarta és tudta is hasznosítani.

 

Szülőföldjétől messzire került ugyan, de nemzetét mindig büszkén vállalta. A Magyar Tudományos Akadémia meghívására kétévenként hazalátogatott Budapestre egészen haláláig, így soha nem szakadt meg kapcsolata hazájával, itt élő barátaival, tudóstársaival. Bár világpolgárnak vallotta magát, Magyarországhoz való kötődése sohasem halványult el, mindig szívesen látta a magyar fiatalokat tanszékén, segítséget nyújtott az új generáció tagjainak. Társaságban széles műveltségű, szellemes társalgó volt, szerette és gyakran önfeledten énekelte még a magyar nótákat is.

 

Személyében a világért, az emberiségért, a nemzete sorsáért aggódó, azt figyelemmel kísérő, méltán híres tudóst tisztelhetünk, aki munkásságával utat, példát mutatott, munkáival ma is találkozhatunk, gondolatai ma is időszerűek, és cselekvésre, gondolkodásra késztetnek minket. Ezért is fog az ő neve fennmaradni, és fogunk rá emlékezni, büszkén méghozzá, hisz ő is ehhez a kreatív nemzethez tartozott, mely annyi híres tudóst, művészt, kreatív embert adott a világnak.

 

 

Béres Attila

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap