Ganz Ábrahám Emléknap

Szerkesztő A, szo, 12/15/2018 - 00:04

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ganz Ábrahám
 

(Unter-Embrach, Svájc, 1814. november 6. – Pest, 1867, december 15.)

 

Vasöntőmester, gyáralapító, nehézipari vállalkozó. A reformkorban és a korai magyar polgári kibontakozás idején lett a hazai nehézipar egyik megteremtője.

Sokgyermekes, svájci polgárcsalád sarja volt, aki a vasöntést már szinte gyermekkorában kitanulta Zürichben. Ezután – a középkor óta élő polgári hagyományoknak megfelelően – vándorútra indult, bejárta Németországot, Franciaországot, Itáliát és Ausztria városait, nyelveket tanult, megismerte a nehézipar (vasöntés, malomipar, közlekedésgépészet) korabeli, legmodernebb módszereit és eszközeit.
 

1841-ben érkezett Magyarországra, előbb a Hengermalom Társulatban lett szerelő, majd első öntőmester, később az öntöde és gépjavító műhely vezetője l. Öntés közben egyik nap a folyékonyan izzó vas egy cseppje a szemébe fröccsent, mire Ganz így válaszolt: - A fél szemem oda van, de az öntés sikerült.

 

1844-re annyi pénzt gyűjtött össze (részben a gyár széjjelosztott nyereségéből), hogy az akkor harminc éves Ganz gyárat alapított, amelyben hét főt foglalkoztatott. Hétköznapi vastárgyakat, konyhai eszközöket gyártott, amelyeket a növekvő „két főváros” (Pest és Buda) lakossága vásárolt, tömeggyártásra ekkor még a gyártó nem gondolt. Öntöttvas kályháival azonban már ekkor díjat nyert.
 

1846-ban létesült az első vasútvonal Magyarországon, Pest és Vác között, ez nagy lehetőség volt a Ganz-gyár számára. Az Európában akkoriban használt kovácsoltvas, küllős vasútikocsi-kerekek helyett olyan kéregöntéses kereket alkalmazott, amelyeket „kokillában” állítottak elő, „formába elhelyezett hűtővasban”, a kerék így keményebb és kopásállóbb lett, mint a korábbiak. Az így gyártott vasúti kerekek egyedülállóak voltak Európában, hamarosan az egész Monarchiában ez terjedt el a vasutakon, de még Franciaország és Oroszország vasutjait is ilyen kerekekkel látták el.

A Ganz-gyár hídalkatrészeket is gyártott, a pest-budai Lánchíd és a szegedi híd kereszttartóinak nagy része is itt készült. Hasonlóképpen a malomipari hengerek nagy részét is a Ganz-gyár készítette.

Tevékenysége a szabadságharc ideje alatt is jelentős volt: tíz ágyút és nagy mennyiségű töltényt, puskagolyót szállítottak a honvédseregnek. Az osztrák hadbíróság ezért 1849. októberében Ganz Ábrahámot felelősségre vonta, de mint svájci állampolgárt, csak enyhe büntetésre ítélte (hat hét elzárásra, de azt sem kellett letöltenie).

 

Ganz folyamatosan bővítette gyára profilját, egy angol szabadalom megvétele után vasúti váltók szívcsúcsaira vonatkozó megoldásokat kezdett gyártani. 1854-ben még mindössze hatvan munkást foglalkoztatott, tíz évvel később azonban már 371 munkás dolgozott a műhelyekben. Ganz maga nagyfokú szociális érzékenységről volt híres, gondolt munkásai öregkorára, nyugdíj- és betegpénztárat létesített, ez akkor egyedülálló intézkedés volt Magyarországon. A megfeszített munka azonban felőrölte idegrendszerét, ötvenhárom éves korában öngyilkossággal vetett véget gazdag és eredményes életének. A Ganz-család mauzóleuma a pesti Kerepesi-temetőben van, Ybl Miklós példa-szép alkotása.

A gyár műszaki igazgatója már Ganz életében is Mechwart András lett, aki a gyárat a Monarchia egyik legjelentősebb vállalatcsoportjává tette. A gyár ekkor már (1869 után) öt részlegből állt, legjelentősebb volt ezek közül a villamossági osztály, amely az egyfázisú transzformátor alkalmazásával meghozta a Ganz-gyárnak a világhírnevet.

A budai Vízivárosban, az eredeti öntődében 1964-ig folyt a termelés. Ezután az épületet Öntödei Múzeummá alakították át. A Múzeum kertjében a magyar nehézipar kiváló alkotóinak és munkatársainak a szoborparkját alakították ki, ott áll többek között magának Ganz Ábrahámnak és Mechwart Andrásnak a szobra is. A főváros II. kerületében utca és tér viseli a magyar nehézipar két jelesének a nevét. Emlékét 2003 óta kisbolygó hirdeti a világűrben, amely 3,6 év alatt kerüli meg a Napot.

 

A XIX. században úgy tartották, hogy Amerika az ígéret földje, ahol, ha az ember kitartó, ha szerencsés, gyorsan megcsinálhatja a szerencséjét, már csak ezért is tömegek vándoroltak nyugat felé Amerikába. És ezzel ellentétes keleti irányba terelte a sors egy svájci fiatalember életét, aki az óceán túlpartja helyett Magyarországon csinálta meg a szerencséjét. De nem is szerencse kellett felépíteni a világhíres gyárát, hanem kitartás és nagyon szorgalmas munka, amivel példát mutatott a magyarságnak. A sorsnak furcsa fintora, hogy egy nem magyar ember többet tett a magyar iparért, a szabadságharc után a sebeit nyalogató nemzetért, mint nagyon sok tősgyökeres magyar kortársa. Nem is beszélve, hogy példát mutatott szociális érzékenységből is ennek az országnak. Így mindenképpen csak a legnagyobb tisztelettel lehet Ganz Ábrahámról, és munkásságáról beszélni, mert az ő élete követendő példa a mai fiatalságnak emberségről, szorgalomról, kitartásról.

 

 

Lukáts János

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap