A gazdasági válság, érthetően

Erdély-szerkesztő, szo, 12/30/2017 - 00:04

 

 

 

Ismeretlen szerzőtől, portugálból fordítva.
A kapu.biz oldalon talált szöveg átalakítva. 

Történt egyszer, hogy egy öltönyös ember érkezett a kicsiny faluba: felmászván egy ládikóra kihirdette a falusiaknak, hogy ő bizony megvásárol 100 euróért minden szamarat, melyet eladnának neki. Ezt a falusiak nem is tartották oly nagyon meglepőnek, az árat azonban annál inkább, így mindazok, akik ráálltak a dologra, dagadó pénztárcával és vidám ábrázattal távoztak a főtérről.
Még mulatságosabb volt, hogy az ember másnap visszatért és már 150 eurót kínált egy szamárért, így persze még többen ráálltak a vásárra. Harmadnap pedig már egyenesen 300-at adott egy-egy állatért, nem is csoda, hogy egy kivételével minden szamarat eladtak. Azért az egyért már egyenesen 500 eurót ígért és azt, hogy egy hét múlva még visszajön.
Történt aztán, hogy az öltönyös ember üzlettársára bízta a megvásárolt szamár-csordát, hogy menjen vissza a faluba és adja el darabját a falusiaknak 400 euróért. A falusiak abban a hiszemben, hogy így egy hét alatt száz eurót kereshetnek, meg is vásárolták a szamarakat négyszeres áron egytől-egyig. Igen ám, de mivel nem volt elég pénzük ezért a banktól kértek kölcsön.
Az öltönyös ember nem jött vissza, így a faluban nagy lett a baj! Szegény falusiak ott találták magukat értékét vesztett szamaraikkal, nyakig adósságban. Nem is csoda, hogy megpróbálták eladni a szamarakat, azonban senkinek sem kellett, mert mindenkinek már volt legalább egy. A bank először lefoglalta az állatokat, majd hitelbe bérbe adta addigi tulajdonosaiknak. Mégis a bankár siránkozva ment el a falu polgármesteréhez, hogy ha ő nem kapja vissza azonnal a falunak kölcsönzött pénzét, akkor tönkremegy. Elkerülendő ezt a katasztrófát a polgármester ahelyett, hogy a falusiaknak adott volna pénzt, hogy kifizessék az adósságukat, a bankárnak adta a falu pénzét, akiben amúgy is jobban megbízott, hiszen régi barátja volt (hiába, mégis közelebb van a gatya, mint a nadrág). Ez pedig nem sokat teketóriázott, miután feltöltötte a kincstárát már szóba sem hozta, hogy csökkenteni kellene a falusiak adósságát, akik így aztán a túlzott eladósodás nyomasztó állapotába kerültek.
Mit tehettek volna, hogy elkerüljék, hogy az adósságaik kamatai az égbe nőjenek, a szomszédos falvakhoz fordultak, hogy segítséget kérjenek. Azok azonban sajnos nem tudtak segíteni, mert ők is ugyanebben a cipőben jártak.
Erre aztán a bankár
minden elfogultság nélküli tanácsára a falusiak mind úgy döntöttek, hogy csökkenteni fogják a kiadásaikat: kevesebb pénzt adnak az iskolára, a szegényeknek, az öregeknek,  csökkentették a közalkalmazottak számát, levitték a béreket és növelték az adókat. Mindenki azt mondta nekik, hogy ez most elkerülhetetlen, de a jövőben majd szabályozni fogják a botrányos szamár-ügyet!
Az már csak később derült ki, hogy az öltönyös ember, a társa és a bankár testvérek voltak.   
Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy nem is olyan nagy gazemberek ezek, hiszen megígérték, hogy finanszírozni fogják a polgármester kampányát. A történet sem ért még véget, hiszen nem tudjuk, hogy mit fognak tenni a falusiak végső elkeseredettségükben. 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap