Godot megjött (3.)

Jókai Anna, cs, 07/21/2011 - 05:39

 

 

 

Folytatás

 

Masha

Hozsanna!

Michy

Alleluja!

 

(Örvendeznek, égre emelt kézzel)

 

Sadot nézi őket, töpreng, leveszi a sapkát, vakarja a kobakját. Ideges. Aztán „nem eszik olyan forrón a kását” somolygással fölényesen legyint.

 

(A fény ismét elárasztja az emberi-embertelen világot.)

 

Tart a happening.

Belus transzparenst barkácsol – szegel, kalapál, Lorenzo a betűket pingálná. Lorenza a szöveget fogalmazza:

– „Szeretettel köszöntjük régen várt vendégünket…”

Paulus megakasztja.

– Mi az, hogy „vendég?” Ideológiai tévedés!

– Végül is Ő az alapító – mondja Flórián.

– Még ha vissza is vonult – jegyzi meg Flóra.

– „Herzlich willkommen… welcome….” Elég ennyi, kultúrnépek vagyunk, bazmeg! – Alex is beszól.

– Már hogy a lótúróba ne! – Alexandra helyesel.

– Szíveskedjék mindenki által érthetően fogalmazni – Lidi néni hadonászik a kötőtűvel. – Nem ez az idegen karattyolás… „Isten hozta!”

Beátus és Beáta pajkosan felkacagnak.

– Mi van ezen nevetséges?! – kérdezi Vilmos. – Szimpla protokoll!

– „Isten hozta”…! Mellőzzük, ha kérhetem… valahogy nem stimmel… Godó esetében – mondja Paulus gond27terhelten. De bővebb magyarázatba nem bocsátkozom. Egyelőre.

– Belus szaki – kérdi Flórián –, mint józan kétkezi, mit javasol?

Belus szája teli van szegecsekkel. Ingatja a fejét jobbra is, balra is, nyögdécsel.

– Szóval neki mindegy – Vilmos fölényesen sóhajt – csak pia meg kaja legyen!

– „Kicsi szivem, kicsi szám

hős vezérnek gratulál,

Hogy a gonoszt megölje

és a a jókat segítse…” – Gabó a szöveget egy szuszra, diadalmasan elfújja.

– Elhallgass má, kölyök… éppen te fogod neki előírni… gyereknek kuss a neve! Vedd le a sapkád, mert kapsz egy fülest! – Gabriel hátrább penderíti. Gabó, a kövérkés Gabó nyelvet nyújt.

Felícia, odébb s odébb araszolva, megbotlik a készülő transzparens rúdjában, félrerúgja, araszol tovább.

Albian rosszallóan súgja Albiának:

– Ezek a folyton-szülők! Csak a rumli, a rumli!

– Találjunk valami eredetit – mondja Albia. – Bár nem vagyok író, nem akarok belekontárkodni, mégis:

„Jöjjön el az én országom,

Godó pajtit ide várom!”

Albian helyesel:

– Oldottan, nyitottan… Még rímel is!

Lorenza ráförmed:

Rímel, rímel… A rím nem minden, sőt! Manapság posztmodern alkotó nem használ rímeket!

– „Godó csak egy van: a mi Godónk!” – Flórián lelkes. – Ez szép és mégsem direkt!

– Nem direkt, de nem is korrekt. Politikailag – mondja Alex. – Én, mint felelős értelmiségi, tiltakozom a kirekesztés minden fajtája ellen. Hogy csak egy, de az is a miénk?! Gondolkozzatok, fafejek, mi rejlik emögött?!

28

Góliát elunja a vitát. Játékosan megpörgeti Dávidot a levegőben:

– Semmi kecmec! Semmi cifrázás. „Erőt, egészséget!” Godóra is ráfér a gyúrás.

Tétova ácsorgás. Nincs „közmegegyezés.”

Felícia fogja a súlyos hasát, és háromszor tompán feljajgat.

 

(A fény előrefut.)

 

Michy és Masha figyelmez a jajszóra. Sadot Red Bullt iszik, tapogatja a hátát, de csak nem akar szárnya nőlni.

Michy (egy kicsit hátrafordítja a nyakát)

A jajszó.

Ez reális.

Masha (egy kicsit hátrafordítja a nyakát)

A szövegbeszéd.

Csupa irrealitás.

Michy

Fantáziálnak.

Nincs tudásuk.

Masha

Komolykodnak.

Humoruk sincs.

(imára kulcsolja a kezét)

„Jöjj el, Godó,

légy vendégünk,

edd meg, amit

főztél nékünk…”

Michy (ijedten helyesbít, ő is imára kulcsolt kézzel)

„Jöjj el, Godó,

légy vendégünk,

te hozz tüzet

amin főzünk…”

29

Masha

Szólni kéne.

Valamiről.

Michy

Tenni kéne.

Valamit.

Masha

Lépni kéne.

Valahova.

Nekünk?

Michy

Rajtunk a sor.

Előbb nekik.

Valahogy.

Masha

Mi asszisztálunk.

Michy

De nem statisztálunk.

Masha

Mi még fonunk.

Kulimunka.

Michy

Mi már bontunk.

Szakmunka.

Masha

Godó látja.

Michy

Godó méri.

Masha (egyre tagoltabban, lassabban)

Ember adja.

Michy (mint a felhúzott szerkezet, mielőtt lejár)

Godó kéri.

Masha

Go-dó ter-vez.

Michy

Em-ber vég-zi.

30

(Sadot elégedetten bólogat)

 

Masha (felnéz a magasba, erőre kap)

Ember tervez.

Michy (felnéz a magasba, erőre kap)

Godóvégez.

Masha

Bízzanak!

Michy

Küzdjenek!

Masha

De nem bízik.

Aki küzd.

Michy

És nem küzd.

Aki bízik.

Masha (reménykedve)

Még van idő.

Michy (aggályosan)

Hátha idő van.

 

(Gyorsan fonnak-bontanak tovább.)

 

(A fény a háttérbe visszarándul.)

 

Belus lecsapja a kalapácsot.

– Egy szaros feliratban nem tudnak dűlőre jutni – szerteköpi a szögeket –, engem meg ugráltatnak, potyára!

– Talán nem is kell külön üdvözlés – mondja Flórián –, Godó bizonyára torkig van már a külsőségekkel. Inkább szedjük rendbe a környezetet!

– Nem dicsekvésképpen, de ahogy én Godót ismerem – mondja Paulus –, bizton hirdethetem, hogy az ökológia a gyengéje…

31

– A hobbija a környezetvédelem, a hobbija, jóságigazgató úr – Vilmos pontosít. – Ezen keresztül lehet a leggyorsabban megközelíteni…

– Mert amúgy elég magánakvaló – mondja Albia –, ha a pletykáknak hihetünk.

– „Rendezzük végre közös dolgainkat” – Lorenza szaval –, hogy a költő örökbecsű szavait idézzem!

– Hát – Belus körbetekint –, a lomtalanítás ránk férne!

– Nagytakarítás! – Lidi néni szeme felcsillan. – Hajrá, lajhárok, hajrá, ifjúság!

– Mindenekelőtt ezt a sok mázolmányt kéne lemosni – mondja Flóra. – Gusztustalan irka-firka, meglesz róla Godónak a véleménye!

A graffiti rikító színeivel, fenyegető ábráival külön világítást kap; no lám, Sadot az, aki színváltó lámpájával mozgó fényfoltokat vetít az amúgy is összefirkált, baloldalt meredező elválasztó – ki tudja, mit rejtegető – kerítésre. Megjelenik a „Nagy Fenevad” jele

Villog, majd a többi kriksz-krakszba beleveszik.

– Hohó! – Alexandra határozottan közbeszól. – Megsemmisítenétek a szubkultúrát? A XXI. században?

Alex felzárkózik:

– Elnyomni az underground kifejezési formát? Diszkriminálni? Hát a művészi szabadság… Talán lófasz?!

– Na ja – mondja bátortalanul Lorenza –, még ha el is rettent, első pillantásra…

– Gustibus non est disputandum, hogy a régi latinokat idézzem. Az ízlésről nem lehet vitatkozni… sajnos – fűzi hozzá Lorenzo.

– A szabadság a feltételezett Godó lételeme! – Alex kioktat. – Ha valaki, hát ő méltányolhatja. Ő, a nagy csavargó…

32

– Százszázalékra – Vilmos csatlakozik.

– Akad még egy kis üres hely. Legalább oda fessünk. Vagy írjunk. Mellé. Ha nem is helyette. Valami… szimbolikusat – mondja halkan Flóra –, ami méltó…

Beátus felsegíti Beátát a farönkről. Beátus sánta, Beáta púpos. Kézen fogva, óvatosan a hasogatott talajon, odacsoszognak a palánkhoz. Beátus kikotor a zsebéből egy krétacsonkot, s ahogy a sebész és a műtősnő egybedolgozik, mint a szikét, úgy teszi a krétát Beáta kezébe. Beáta a szabad területre nagy, éles vonalú háromszöget rajzol, közepén a stilizált szemmel. Visszabicegnek a helyükre, újra lekuporodnak.

Csend. Az új ábrát nézik-nézegetik.

(A fény – kíváncsian – Michyt és Mashát keríti be.)

 

Michy

Áldom az eszüket.

Masha

Csókolom a szívüket.

Sadotborzadva befogja a szemét.

 

(Ismét fényt kap az embertelen-emberi közeg)

 

– No nem – Lorenzo kiált, hisztérikusan –, hát azért ezt talán mégsem! Mégsem a dilettánsok diktálnak!

– A sematizmus magasiskolája! – Lorenza a gyűrt, tépettaljú szoknyája szegélyével kitörli az ábra közepét.

A háromszög kiürül. Ordítóan üres.

Albian felélénkül. Filctollal szaggatott vonalkákat húzogat a háromszög köré.

33

– Így legalább hasonlít valamire. Ha nem is egészen élethű!

Gabó felvihog.

– Nicht vor dem Kind – Gabriel csóválja a fejét.

– Merész képzettársítás! – Lorenzo elismerően bólogat. – De inspiratív, variálható! – Nyálat köp a palettán a piros festékbe, az ecsetet megmártja benne, az ábrát szimmetrikusra igazítja.

Albian nevet; még egy vonást belehúz.

– Miből lesz a cserebogár! – Alex füttyent. – A kreativitás…

Bizonytalan, udvarias taps.

– Majd Godó megítéli. Majd Godó eldönti – mondja Flórián szomorúan, de békülékenyen.

– Miért kell mindent Godóra hagyni? – Flóra dünnyög. – Elvégre nem vagyunk már taknyos gyerekek…

– Nono – Paulus szelíden megrója. – Godó nem kedveli a kevélyeket. Persze – megvetően a firkára bök – erre is reflektál majd. Sőt, bár nem akarok vészjósló lenni, szankcionálja is az ilyen obszcén önkifejezést…

– Gondolkodjunk valami attraktívban – Góliát megugratja a mellkasán az izomcsomókat. – Látványos pankráció… a hölgyeknek iszapbirkózás. Feldobná ezt a mi fáradt Godónkat. A nyiszlett Dávid úrfi is kaphatna szerepet!

Dávid Góliát mellett kucorog. Orrhangon, egy kissé raccsolva – végre – megszólal:

34

– A pahittyám… Hol a pahittyám: Ki látta a pahittyámat?

– Parittya!!? – Vilmos megpaskolja a vállát. – Csúzli az, öcsi!

– Iszapbirkózás! – mondja Paulus. – Hát már csak nem süllyedünk le idáig? Egy finom „a capella” kórusmű, üdvözlésre… karéjban odaállunk a kapu mellé, én beintek…

Albian gúnyosan „beint” Paulus háta mögött.

– Ahhoz már nincs idő – mondja Flórián tárgyilagosan –, hogy mindnyájan ugyanazt a nótát fújjuk…

– Hát akkor tömegdemonstráció – mondja Belus –, és mindenki azt ordít, amit akar…

– Vagy szervezzünk Ki mit tud?-ot! „Ki tud többet Godóról?” – Gabó megrángatja Gabriel kabátujját. – Apa, az ilyet te is csíped!

Alexandra felháborodik:

– Te dinnye! Te bolsi-ivadék! „Ki tud többet a Szovjetunióról?” Az nyert, aki a legtöbb pozitívumot hazudta össze!!!

– „Ki tud többet Godóról?” – Paulus tűnődik – És ugyan ki lenne a zsűri? Ki mérlegelné a válaszokat, helyes vagy helytelen?

– Egyedül a jószágigazgató úr, pardon, jóságigazgató – Belus meghajol –, egyedül a jóságigazgató úrnak van erre jogosítványa!

– Godó mint veszekedés tárgya! – motyogja halkan Beáta.

– S egyszersmind a bírája is! – motyogja halkan Beátus.

– Nonszensz – mondja Flórián.

– Nonszensz – mondja Flóra.

Négyszöget alkotnak; összemosolyognak.

– Az élettársam már hangsúlyozta – Alex megemeli a hangját –, ez a XXI. század. A demokrácia kora. Vagy demokratikusan, vagy sehogy. A privilégiumok megszűntek. Ejtsük a témát.

35

Felícia ismét előkerül, tartja a hasát, araszol. A vállával Albiát félrelöki.

Albia sértődötten cicceg.

– Ez a lúzer… Ez még mindig nem ellett meg? Részvétem…

Felíciát hátratuszkolják.

– Egy kissé diszkrétebben – mondja neki Lidi néni.

– Ami magánügy, az magánügy – mondja Alexandra.

– Godóra vár… ő is Godóra vár…! – mondja Paulus majdnem szeretetteljesen.

– Mindenesetre dönteni kell! – Vilmos energikus. – Az idő pénz!

– Mielőtt a kapuhoz ér!

– A nagykapuhoz!

– Ő finnyás… A kiskapu neki derogál…

– Ne ilyen durván: „A kiskapukat Ő semmibe veszi…”

– Ezt már annak idején kategorikusan leszögezte!

– Legyen egyáltalán felhajtás?

– Kell ez a hajcihő?

Egymást ráncigálják, egymásra licitálnak, próbálják egymást túlharsogni.

Paulus előrelép. A kezét kétoldalra tárja, kántál:

– „Te helyetted ne tervezzünk,

alázattal örvendezzünk,

parancs nélkül nem cselekszünk,

Godó az, ki dönt felettünk…”

– Különben is – mondja Albian –, mintha alkonyodna. Későre jár.

– Hajnal van még – mondja Albia. – Túl korán.

– Mindenesetre enni kell. Enni kell! – Belus újságpapírba csomagolt hamburgert és dobozos kólát húz elő feneketlen, lötyögő zsebéből.

36

– Azám, jó tipp! – Alex újra felélénkül. – Szervezzünk egy díszebédet!

– Vagy díszvacsorát. Szerintem – mondja Alexandra.

– Attól függ! – Vilmos felnéz a felhő-takarta napra –, hogy éppen megy-e a nap le vagy éppen most jön föl…

– Apa – Gabó kérdez –, merre van Nyugat? És merre van Kelet?

– Volt iránytűd! – mondja Gabriel dühösen. – Minek vesztetted el, te széllelbélelt? És miért nincs rajtad sapka?

Gabó kényszeredetten felteszi a baseballsapkát. Fordított silddel, ahogy dívik.

– Értelmiségiek…! Pénzes cápák! – Belus tömi magába a falatot, a kólásdobozt megroppantja. – S ennyit nem tudnak megállapítani!

– A kedvező benyomás… – Flórián eltűnődik. – Az első vacsora!

– Talán majd ezt is feljegyzik – mondja Flóra ábrándosan, reménykedve. 

 

Folytatjuk

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap