Godot megjött (4.)

Jókai Anna, p, 07/22/2011 - 05:42

 

 

 

Folytatás

 

(A fény előrevetül.)

 

Masha (sóvárogva)

Enni.

Ízlelni.

Michy (sóvárogva)

Inni.

Kortyolni.

Masha

Betelni.

Michy

Átitatódni.

Masha

Amit éreznek.

Már csak.

Azzal.

 

Michy

Amit gondolnak.

Még csak.

Azzal.

Masha

Etessetek!

Michy

Itassatok!

 

(Összekacsintanak)

 

Együtt:

 

„Éhesek vagyunk,

enni akarunk,

ha nem kapunk kaját,

kitépjük a

főszakácsunk haját…”

(ijedten, bűnbánóan a szájukra csapnak)

Masha

Amikor még.

Játszottunk.

A gyerek-ember.

Michy

Vége már.

A gyereknapnak.

 

(fonják, bontják, ugyanazt)

 

Sadotcsámcsog, a hasa dagad; elégedetten böfög.

 

(A fény a „játékosokra” visszatér.)

 

– A legokosabb – mondja Paulus, most már megfellebbezhetetlenül –, ha nem kezdeményezünk.

– Ki tudja, mire támadt gusztusa? – helyesel Vilmos. – A távoli, egzotikus tájakon?

 

– S mit bír el a gyomra? Hátha diétázik – Albia végigsimít a csípőjén.

– A kondíció! – Góliát dönget egyet a mellén. – Az ő korában sem elhanyagolható!

– Vajon mit szeret? Franciásat, majonézzel vagy angolosan véreset, esetleg kínai édes-savanyút, netán mexikói csiliset – sorolja Vilmos. – Hmmm… összeszalad a nyál a számban!

– Remélem, magyarosat! – Lidi néni kötőtűje csattan. – Cseresznyepaprika…! Pörkölt nokedlivel! Ajánlom neki! Ez a minimum, amit elvárhatunk…

 

(A fény előreugrik.)

 

Masha

Szerettem azt a tájat.

Michy

Értettem azt a népet.

Masha

…még fáj.

Michy

…már hiányzik.

Masha

A hársfaillat.

Michy

A hagymaszag.

Masha

Az a völgy.

A „róna.”

Michy

Azok a hegyek.

A „bérc”.

Masha

Az a két folyó.

Michy

Az a négy folyó.

 

Masha

Az a falu.

Michy

Az a város.

Masha

A kacsaúsztató.

Michy

A hidak.

Masha

A katicabogár.

Michy

A nyelvetlen kőoroszlán.

Masha

Az a kunyhó.

Michy

Az a bérház.

Masha

A nádfödél.

Michy

A balkon.

Masha

A búboskemence.

Michy

Az olajkályha.

Masha

Még az is?

A budi.

Michy.

Még az is?

A betonkalitka.

Masha

Még az is?

A vályogtégla.

Michy

Még az is?

Masha

…még az is.

 

Michy (rábólint)

…még az is.

Masha

Sírni.

Megsiratni.

Michy

Könnyek nélkül.

Nehéz.

 

(Lehajtják fürtös, de már kissé csapzott fejüket.)

 

(A fény átvonul a társaságra.)

 

– Miért nem mindjárt wellness-hétvége? – kérdezi Flórián gúnyosan.

– Ennyire primitívek lennénk? – Flóra restelkedik.

– Ne ítélj, hogy ne ítéltessél! – mondja Paulus, rutinból, kenetteljesen.

– És egyáltalán… a praktikum! Hol fog lakni? – Alex ingerült. – Azzal senki sem törődik?

– Van neki háza, kedves fiam. Fenn van az tartva. Erről én gondoskodom. – Paulus nyugtatja. – Sőt, több háza is van. Elvileg választhat. Bár, ha rám hallgat, amit én ajánlok, abba költözik! Masszív, régi kúria, szellős, de nem huzatos. Frissen renoválva!

– Bocsánat – mondja Beátus. – A kilátás, az a fontos!

– A rálátás még fontosabb – mondja Beáta.

– Tudjuk, tudjuk – biggyeszt Albia –, maguktól ő el se ment… csórikáim!

– Persze – Belus leveszi a bemocskolódott fehér kesztyűt. – Így megy ez! Egyiknek palota, másiknak kutyaól!

– Nem kell folyton kekeckedni – Gabriel közbeszól. – Kinőttünk már a kamaszkorból. Mi vagyunk a példa az ifjúságnak… – megropogtatja Gabó nyakát. – Ugye, te rosszcsont, édes kicsi fiam? Vedd már le ezt a meleg sapkát!

 

Gabó a háta mögé oson, s megint „beint”.

– Túl van tárgyalva! – mondja Alex. – Szabad világ, szabad döntések! Ha a ti Godótoknak az a giccsparádé tetszik! Mint egy salátabár!

– Godó konzervatív – mondja Lorenza –, és ott száll meg, ahol akar.

– De a választása minősíti – teszi hozzá Lorenzo.

– És a díszőrség? – Lidi néni csípőre teszi a kezét, a kötőtű a hóna alól, mint egy tőr hegye, kikandikál. – A piros kókuszszőnyeg? Mindent elspórolni…! A sorkatonák felsorakoznak, válogatott, egy méter nyolcvan centis daliák… hej, de szép is volt, hej de impozáns!

– Ne tessék magát kinevettetni, drága nénike – Albia felvilágosítja, csupa jóindulat. – Hol a tavalyi hó…? Zsoldos hadsereg, jó pénzért akármilyen kripli…! Ezekkel villogni?

– Ne bonyolítsuk – mondja Paulus –, összegyűlünk, aki bújt, aki nem, fogadás jobbról, természetes egyszerűséggel.

– …Azért, ha nem is a percet, de az órát jelezhette volna – mondja Vilmos –, nem az én formám, szakmányban tétlenül ácsorogni!

– A pontosság a királyok erénye! Ha már egyszer közhírré tették! – bólogat Belus is. Hajlítgatja a drótot csálé szív alakra.

– Kevesen vagyunk – mondja Flóra. – Valahogy mégis kevesen. Nem terjedt el szélesebb körökben?

– Leányom – mondja Paulus –, régi igazság, több a meghívott általánosságban, mint a választottak konkrétan… Emelkedjünk a helyzet magaslatára! A többiek majd menet közben csatlakoznak.

– Vagy már úton is vannak – mondja Flórián bizakodva.

– Vagy máshol várakoznak – Lorenza mondja.

– Nincs más kapu, már egyszer leszögeztem – Paulus szelíden megrója –, a plebsnek csapóajtó, kiskapu, esetleg vészkijárat, no de Godónak… az ő reputációjával…?!

 

– És Salamon bácsi? – kérdezi Alex, mint aki hirtelen észbe kap. – Hol van Salamon bácsi? Neki is lesz beleszólása! Elvégre Salamon bácsi a korelnök… tisztelt Paulus úr, már ön előtt is regnált…

– Rebesgették… mintha nyugdíjba ment volna – mondja tétován Albia.

– Salamon bácsi? Salamon bácsi sose megy nyugdíjba. Aki annyi gyűrődést kibírt…! – Alexandra aggályos képet vág. – Azám, hol marad Salamon bácsi?

– Talán szombat van – mondja Albian – s még nincs este… jön ő majd végszóra, osztásra. Nem kell őt félteni.

– Nono. Vigyázzunk a hangnemre! – Alex leinti. – Bárha kódolt is, de kitetszik…

– Mindenesetre az elsőbbséget tőlünk nem vitathatja el senki! – Vilmos közelebb húzódik a kapuhoz. – Godó, mint hús-vér realitás! Megmozgatja a renyhe pénzpiacot. Forradalmian új részvényeket bocsátunk ki! Kurrens cikkek a placcon! Egy kis fantázia, és ismét fellendül a kereskedelem! „I ♥Godot” pólók piros, kék, narancs és három színben. Püspöklila gumimatrac, sárga, sugaras nappal és fehér fogyó holddal! A határ a csillagos ég!!

– De hol a csillagos ég? – kérdi Flóra tárgyilagosan.

Egy kis csend támad.

Belus megrázza magát, Vilmos mellé lép, szorosan.

– Vilmos főnök úr, nem akarom elkeseríteni, de Godó azon minutában elkobozza magától, amit összeharácsolt, és tüstént nekem adja! – dúdolni kezd. – „Ha én gazdag lennék, jadadadadom, rühellném a munkát, jadadadadom…” Bizony, aki alul volt, fölülkerül. Igazságos helycsere!

– A helycsere sosem igazságos – mondja Flórián. – Godó nem elvesz, hanem szétoszt.

– És megáldja majd a frigyünket – Flóra Flórián vállára csimpaszkodik. – Szabad lesz megint a szerelem…

– Szabad szerelem, nem újság! – Albian legyint. – Ne má, cunci! De ez a savanyú Godó, azt sem tudja, mi fán terem! – megpaskolja Albia fenekét. – Nekünk ehhez nem kell Godó! …Nekünk ahhoz kell Godó, hogy a termékenység kockázatát redukálja! Nem vagyunk már az állatvilágban, hogy a párzást a nemzéssel kössük össze!

– Nem fognak többé kinevetni minket – Flóra eufóriában. – Szabad lesz megint szeretni… igenis. Egy férfit szeretni; viszontszeretni egy nőt… A kettéváltat összeforrasztani…

– Örökkévalóság a pillanatban – Flórián magához öleli Flórát, az állát Flóra fejére fekteti. – Egyesülni, nem üzekedni… Elárasztani…

– Beolvasztani…

Mámorosan ringatóznak.

 

(A fény előrevonul.)

 

Sadota szerelmeseket undorodva hallgatja. Kiköp.

Masha (elábrándozik)

John Anderson.

Szívem John.

Michy (kezét az ölébe ejti)

Lee Annácska.

Tengerpart.

Bús mezején.

Masha

Ahol én alszom.

Az a te ágyad.

Michy

Milyen volt.

Szőkesége.

Nem tudom már.

Masha

Mi már tűnt időkben.

Éltünk.

Michy

Nővérem voltál.

Vagy asszonyom.

Masha

Ne írj.

 

Legyünk halál.

Michy

Magunknak is csak emlék.

Masha

Kérdezd az Ég Urát.

Hogy szerettelek-e.

Michy

Hallgatásod mögül.

Masha

Hallani.

Michy

Hogy szeretsz még.

Masha

Mennyország lenne.

Michy

Mely nem fogad be.

Masha

Sose.

Michy

Sose…?

 

(Egymásra küldik pillantásukat. Hosszú sóhaj. A levegőég remeg.)

Sadot öklendezik. Ők nem látják. Sadot számukra – ezen a fokon – még láthatatlan.

 

(A fény az embertelen-emberi közegbe visszatér.)

 

– Már nehogy összeragadjanak nyílt színen, nem comme il faut! – Lidi néni felemeli a hangját. – S bár a maiak tojnak az idősek véleményére, ez a picsi-pacsi, nincs ebben semmi élvezet, váladék, izzadság!! Romantika…?! Csak hát muszáj, ha kölköket akarunk, ámbár érdemes? – Gabóra bök a kötőtűvel. – Van ezekben hála? Tisztelet…? Majd Godó… majd ő helyreteszi végre ezt a férfi-nő kutyakomédiát…

 

– Ne tessék már hülyeségeket locsogni – Alex fölényes. – Godó éppen a határtalan szabadság jelképe. Mint már említettem volt. Le tetszett maradni egy-két brossúrával. Godónak semmi sem tilos. Ha akar, jön, ha akar, távol marad. Ahogy kedve szottyan. Ennyiben példakép.

– De csak ennyiben! – mondja Alexandra. – Különben Godó is csak ember. Vagy afféle. Nem kell misztifikálni.

– Nono! – Paulus feddőleg emeli a rubingyűrűs ujját. – De ne is szimplifikáljunk! Nem Godó olyan, mint mi vagyunk. Hanem mi leszünk olyanok, mint Godó. Ha…

– Ha nemcsak népbolondítás, kitaláció! – mondja Alex. – Ahogy hajlok rá mégis ezt feltételezni…

– Nekem ez magas! – sóhajt Gabriel. – Mindenesetre elvárom tőle, hogy megszilárdítsa a családi békét. Teremtsen rendet a viszonyokban. A férfi: férfi. A család feje. A gyerek legyen gyerek, a feleség legyen feleség…

– „És a krumplileves legyen krumplileves” – Lorenza parodizál.

– Amit egyszer Godó összeköt, hivatali hatalmánál fogva… – Paulus ünnepélyes.

– Az ósdi nemi szerepek! – Albia félbeszakítja, s megközelíti Lorenzát. Mintha pelyhet szedne le róla, megérinti Lorenza mellét. – Ez a fantáziátlan, primitív homofóbia! Hát nem mindegy, ha a kémiai vonzás létrejön?

– Majd szétrúgom a segged – mondja Albian –, csak kapjalak rajta egy másik csajjal… hacsak be nem szállok harmadiknak!

– A nemek eltörlése! – Lorenzo sóhajt. – A nagy álom! Az Unikornis…

– A nemek felcserélése… ami most zajlik – mondja Flórián –, s ez nem azonos az eltörléssel.

Beátus és Beáta mosolyognak.

– Baucis – mondja Beáta.

– Philemon – mondja Beátus.

– Beköltözünk a fába.

– Együtt leszünk a törzs.

– Mint hajdanán.

 

– Újra.

– Közös lesz a gyökér.

– Megtart a föld.

– Táplál az ég.

– Megtart az ég.

– Táplál a föld.

– Mit zagyválnak ezek össze, megint? – Lorenza ideges. A tekintete a deszkakerítés mögül kihajló fára téved. – Miféle fa? Ez a csenevész, rusnya…? Én aztán igazán otthonosan mozgok a szimbólumokban, de ez…?! Mint minta? Ezek a sápadt, bágyatag levelek… ez a homályos jeladás: akár tavasz is lehet. Még.

– Vagy akár már őszre jár – teszi hozzá Lorenzo; elszomorodik.

 

(A fény előrevonul.)

 

Masha

…Cipőt cseréltünk.

Mégis lötyög.

Michy

…cipőt igen.

Még mindig szorít.

Masha

Ruhát cseréljünk?

Michy

Cseréljünk ruhát?

Masha (lassan)

A ruha.

Nem én vagyok.

Michy (eszmélkedve)

Nem te vagy.

A ruha.

Masha

Szebb lesz.

A mezítelenség.

 

Michy

Jobb lesz.

A mez-telenség.

Sadotfélve tapogatja a bozontos mellkasára tapadó pólót. Letépi a „Made in Hell” matricát, alatta az új szöveg:

I ♥EMBERISÉG

 

(A fény vissza az emberi-embertelen terepre.) 

 

Folytatjuk

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap