Göllétől Gölléig (Fekete István Emléknap)

Bodor Miklós László, cs, 01/25/2018 - 00:06

Gyermekkoromban – jóllehet sokat olvastam - nem tudtam semmit Fekete Istvánról. Első könyvét, a Zselléreket soha nem tudta megbocsátani neki az idegen hódítók által hatalomba segített akkori hatalom.

Az akkori kultúrpolitika alapeszméje volt: TTT.

Megbocsátani TÁMOGATNI valóban soha, TŰRNI kénytelenségből – fogcsikorgatva – a korábbi TILTOTT helyzetből mintegy félrenézve adták ki könyveit.

Sorkatona koromban egyik katonatársam (kiugrott papnövendék…) tette elém egyik könyvét.

Elolvastam, és megváltozott az életem.

Mindvégig lebiggyesztett ajkakkal , ifjúsági íróvá kicsinyelve.

„Fekete István? Az nem író!” legyintett az irodalom professzor az előadásán feltett kérdésre, akkor, amikor az ő könyveit még a hivatásos irodalmároknak csupán kis szelete olvasta. Ugyanekkor a lefitymált író kötetei minden korosztály nemzeti, keresztény gondolkodású olvasó kezében ronggyá olvasottak voltak. Új, meg új kiadást megérve, és elfogyottakká léve.

 

*

 

Számomra az az első könyv – azt hiszem a Hajnal Badányban című – azt a világot nyitotta meg, amelyben jó lenni az élet legválságosabb pillanataiban ugyanúgy, mint a legfelemelőbb napjaiban.

Művei felölelik a varázslatos gyermekkor, nyíladozó férfivá válás, a családapai küzdés, és katasztrófák megélésének idejét. Bölcs nyugalommal átvészelve a szándékos rosszindulat, az alacsonyrendű döntéshozók korszakát.

A testi kínszenvedést is megélő ember. Soha nem átkozódott az ÁVH kínzó kamrájában kivert szeme miatt. Hiába száműzték teherszállító uszályra, ott is megtalálta az értékeket. Nagybetűvel kellene írni, így: EMBER útját az embertelenség útvesztőjében.

 

Barátaivá azok lettek, Csathó Kálmán, Kittenberge Kálmán, Herczeg Ferenc, Zsindely Ferenc, a színművészet nagyjai, akik az emberi jóság, hazaszeretet hirdetői voltak. A tiltottság idején Magyar Ferenc, az Új Ember főszerkesztője

 

Állattörténeteinek főszereplői, (ezt sokan nem veszik észre: mindannyian emberek) élő, lélegző szerető, és elmúló emberek. Azért hiteles Lutra, Kele, a rátarti Paták, a mindenkor hű Vahur, Bogáncs a puli, Csí, a fondorlatos – mindig önérdekű macska, a tojásait elrejtve kiköltő Kata, és még az idős özvegy gazdasszonyt megszúrni akaró darázs is, sőt, a pincelakó – emberlátogatóinak barátjává váló - Ci Nyi, mert mindenkinél jobban ismerve meg tudta érteni, emberlelkűvé tudta varázsolni a Természet összességében társainkat. A Cönde sokat látott öreg fáinak ugyanúgy értette lombsusogását, mint a csordakútba tekintő tragédiára emlékeztető látomását.

 

*

 

Sokszor elgondolkodtam, miért is tartották mindvégig ellenségnek Fekete Istvánt a kommunista kultúrpolitika urai.

 

Megtaláltam a választ:

Mert a Tüskevárt, a Téli Bereket elolvasó, a kalandokat átélő gyerekek, a maguk gyermekkorát vissza idéző felnőttek számára magasabb nevelő eszmék híveivé váltak.

Lenyűgöző természet leírásai a korban kártékonynak minősített hazaszeretet kisugárzásai.

A teremtett világ utólérhetelen szépségű leírása pedig végsé soron a Teremtés dicsérete, egekig jutó imája.

 

Sok olvasó ezt nem gondolta végig.

Csak egyszerűen szépnek tartották.

Cenzoraiban bizony végigcsurgott, és mert ellenkezett globális hatalmi törekvéseikkel, az ellenérzés zsigeri gyűlöletté vált bennük.

 

*

 

Földi élete 1900. január 25-én kezdődött.

Hetven esztendőt töltött testi valóságában a Földön.

Maradandó értékeket hagyott ránk.

1970. június 23-án húnyt el.

Két nap múlva, temetésén a Farkasréti temetőben sok ezred magammal magam is ott voltam.

Síremlékénél többször tisztelegtem.

Ma már teste visszatalált szülőhelyére.

Sírja Göllében szerető olvasóinak emlékhelye.

 

Elmegy lassan a berek, az erdő,

el a nádas, a tél meg a nyár,

a hegy, a völgy, a nappal s az éjjel,

a szemlátta egész határ.

 

Elmegy? Detalán mégsem egészen,

Meglátom tán az örök vízen,

hiszen a Szépség: maga az Isten,

lelkemben ott lesz, hiszem, hiszem!

 

Nem ment el.

Közöttünk van. Tanít, nevel ma is

 

 

Budapest 2016. június22.

 

 

 

 

Budapest 2016. június22.

Bodor Miklós László

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap