GONDOLATOK EGY NEMZETI KULTURÁLIS STRATÉGIÁHOZ 5/11 - Vallás és erkölcs

Jankovics Marcell, szo, 12/14/2013 - 00:12

 

 

 

                                                  

                                      

                                                          Vallás és erkölcs

Hívő ember szemében a vallása – a kultusz – a Kultúra csúcsteljesítménye. A múltat tekintve ez nem is szorul magyarázatra. Még a hitetlen ember is belátja, hogy a Kultúrának: a néphagyománynak és szokásoknak, a művészeteknek, irodalomnak a mát is meghatározó mértékben a vallás volt az ihletője. Vannak azonban, a hatalom köreiben is, akik ezt szeretnék elfelejteni és elfelejtetni. A vallástalanság Európa-szerte terjed. Ez része annak a világképi változásnak, amely a globális paradigmaváltás velejárója.

- Az egyházalapítás nálunk biznisz lett. Törvénymódosítás szorítsa vissza a kóklereket!

A történelmi egyházak tanítása a szellemi, erkölcsi, lelki értelemben a nemzeti kultúra elválaszthatatlan része, kulturális intézményeik a nemzeti kulturális intézményrendszer részei. A tapasztalat és a statisztikai adatok szerint a vallásukat gyakorló, hívő emberek családszeretőbbek, tágabb közösségükbe jobban beilleszkednek, és elégedettebbek is másoknál. Jobban tűrik a nehézségeket, kevesebb köztük a függőségtől szenvedő ember.

Nem adhatok irányelveket a történelmi egyházaknak arra vonatkozóan, mi a teendőjük. Csak bátorítani szeretném vezetőiket, hogy vegyenek részt a közéletben, hallassák hangjukat, s ahol lehet, cselekedjenek is a nemzet érdekében. Ne hallgassanak a pártállami parancsuralmat idéző liberális szóra, mely templomokba szorítaná vissza őket, mondván a vallás, a hit magánügy. Tanítsanak!  Templomokban és iskolákban. A szekuláris világ megannyi kincse, irodalmi, zenei, képzőművészeti, építészeti alkotások ezrei, anyanyelvünk fordulatai, jelképeink, szokásaink, ünnepeink válnak érthetetlenné és értelmetlenné, ha nem teszik. Segítsék a világiakat a (lélek)gyógyításban és ápolásban! Az egyházak betegápoló tevékenysége nélkülözhetetlen a számunkra.

Az ország egyre nagyobb erkölcsi posványba süllyed. Nem tudom, hogy a hitetlenek között több vagy kevesebb az erkölcsös illetve erkölcstelen ember. Létezik-e erkölcs vallás vagy jelző nélkül? (Vö. „szocialista erkölcs”.) Mindenesetre nem felekezetfüggő. Ezért az erkölcstan iskolákban a hittantól függetlenül is tanítható tantárgy lehetne. Platón Az állam című művében az állam fenntartójaként négy erényt nevez meg (Igazságosság, Mértékletesség, Bölcsesség vagy Okosság, Erő vagy Bátorság), amelyeket a kereszténység 4 sarkalatos erényként átemelt a tanításaiba. Ezek az erények változatlanul érvényesek államalkotói szinten is.

 

                                                   Család, gyermeknevelés

A Kultúra terhes is lehet, ha az embernek alá kell vetnie magát a közösség akaratának. Különösen, ha az egyén számára idegen a közösség. Ez a teher elviselhető, sőt örömet okoz, ha az ember beleszületik, ha önazonos. Már a génjeiben is hordozza, de családja, osztálya, neveltetése, nemzeti, nyelvi hovatartozása magától értetődővé teszik „korlátait”. Mivel a Kultúra részint öröklött, részint nevelés útján szerzett, hatalmas előny, ha vérszerinti szülei nevelik fel az embert. (Feltéve, ha jó szülők.) Régen a jó képességű emberről mondták, hogy mesélőkedvét, faragókészségét stb. „az anyatejjel szívta magába”, ami alatt azt értették, hogy egyrészt örökölte a szüleitől, másrészt a (szülői) környezet is hatott rá. Ezért fontos az otthoni nevelés.

Az anyaság elvesztette a megbecsülését. Ez a népszaporulat katasztrofális csökkenésének a legfőbb oka a magyar népesség körében. Az otthoni háttér meghatározó a nemzeti érzés, hagyományokhoz való ragaszkodás, vallásosság, erkölcs, közösségi magatartás, kötelességtudat, tanulni vágyás, a munka szeretete terén. A személyiség kialakulását leginkább befolyásoló korai időszakban az anyáé a főszerep.  Az anyáé az alapozás, és az iskoláskort megelőző időszakban őrá hallgat leginkább a gyermek. Az anyán múlik hát elsősorban, milyen ember lesz belőle, ha felnő.

- Legyen választható a főállású anyaság! Az anya rendes fizetséget, és nem holmi segélyt érdemel az államtól. Minden gyermek után óvodáskorig. Olyan megbecsülést, hogy azok a nők, akiket nem fűt hivatástudat, és csak rászorultságból mennének el hazulról dolgozni, megbecsült hivatásként választhassák a gyermekszülést és -nevelést.

- A népességcsökkenést meg kell állítani! Fogadjuk el Baranyi Károly megoldási javaslatát! 

 

         Kultúra és egészség

A Kultúra és az egészség közvetlenül a pszichén keresztül kapcsolódik egymáshoz. A lelki egészség megőrzése (mentálhigiéné) az egészségügy mellett több más ágazat felelőssége is (a nevelésé és oktatásé, család-, ifjúság- és környezetvédelemé, közlekedésé, gazdaságé, igazságügyé). Különösen nagy felelősség terheli az egészségtelen életmódra ösztönző kereskedelmi médiát, az egészséges életvitel helyeit elfoglaló bevásárlóközpontokat, szórakoztatóparkokat, gyorsétkeztetési láncokat, az egész fogyasztói civilizációt, aminek hazai elhatalmasodásáért a kormányok és önkormányzatok, valamint az őket támogató képviselői többség felelősek.

A gazdaság teljesítménye és a teljesítők egészségi állapota között összefüggés van. A testi, lelki egészség karbantartása, a harmonikus személyiség megteremtése része a Kultúrának. Ahogy a római szólás tartja: „Ép testben ép lélek.” Ha a Kultúra hanyatlásnak indul, egészségünk is romlani kezd. Túl azon, milyen személyiségi károsodással jár a „tévébambaság”, internetezés,  a mozgáshiány –a táplálkozási szokások elfajulásával együtt – fő oka a gyerekkori elhízásnak, gerincferdülésnek, lúdtalpnak, szemromlásnak, magas vérnyomásnak, cukorbajnak.

- Egészségünk sem áru. Az egészségügybe befektetni kell a pénzt, nem kivonni belőle. Az egészségügy piacosítása a reklámozottal ellentétes eredményre vezet.

- Fontos a megelőzés. A cselekvési programot a gyerekek érdekében kell kidolgozni. Lépések az ifjúkori elhízás ellen iskolán kívül: az éttermi láncok visszaszorítása; életmód-alternatívák megteremtése; helyi viszonyok között megteremtendők vagy javítandók a gyermekek és felnőttek szabadidős sportolásának lehetőségei; a drog-, alkoholfogyasztás, dohányzás elleni, törvényileg szabályozott fellépés szigorítása, az abortusz és a meddővé tétel korlátozása.

- Meg kell teremteni az iskoláskorúak egészséges testi fejlődését segítő tárgyi feltételeket: új sportpályákat, tornatermeket, uszodákat kell építeni, a régieket rendbe hozni, jobban kihasználni.

- A „Nemzeti Alaptanterv”-be nagyobb súllyal kell beépíteni az egészségtan oktatását, amely magában foglal környezetvédelmi, erkölcsi ismereteket is. Legyen a cél a test, lélek, szellem és a környezet harmóniája!

- Kapjon emelt óraszámot a minőségi testnevelés!

- Az egészséges táplálkozás érdekében az iskolai étkeztetést meg kell reformálni.

 

                                                     Kultúra és gazdaság

Ha a gazdaság bajban van, az állam először a „felépítmény”-től von el pénzt. A Kultúra és kultúra ebben az értelemben függ a gazdaságtól, és nem úgy, ahogy Marx tanította. Igaz, hogy pénzbe kerülnek, de a beléjük fektetett pénz visszatérül. Igaz, hosszú távon. Gyenge egészségű, öntudatától megfosztott, közösségellenesnek nevelt, alulképzett munkaerőtől nem várható gazdasági fölemelkedés. Magyarán a Kultúra az alap, amin a sikeres gazdaság felépül. Az élet akkor válik élhetővé, ha a gazdaság, az üzlet, az ipar kulturálódik, és nem a kultúra iparosodik. Hát nem a szakmai színvonaltól, a munkakultúrától függ a munka eredményessége? Hogyan remélhetjük sorsunk jobbrafordulását, ha „mindenhez értő” alkalmatlanok egymás közt cserélgetik a vezető pozíciókat? Nem a közerkölcsök hanyatlását jelzi a gazdaságot tönkretevő korrupció és bűnözés? Hogyan fejlődhet az ország, ha lakói közt egyre több a segélyekből, tolvajlásból élő, teljesen tanulatlan, munkát nem ismerő ember, akiket a szorgos kevésnek kell eltartani? Miért kell?

Aczél Györgytől származik a piacgazdaság kultúrára való kiterjesztésének jelszava: „A kultúra áru”. A kultúráját, kultúrával élő ember így vált „kultúrafogyasztóvá”. Ez a szemlélet nem tekinti a kultúrát befektetésnek. Nem érdekli a jövő, azonnali nyereséget vár tőle, ezért nem, vagy alig támogatja azon területeit, amelyektől nem számíthatnak napi bevételre. A kultúra bizonyos részterületeit kifejezetten pénzforrásnak tekinti, amivel saját rossz, pazarló és korrupt kormányzása okozta hiányokat pótolná. Központi támogatásra inkább az számíthat, ami gyors nyereséggel kecsegtet. Ezért korlátozza az egyházak támogatását, az oktatás ingyenességét; ezért digitalizálja az egyébként lepusztult iskolákat; ezért üzletesedik a végletekig a televíziózás, bulvárosodik a sajtó; ezért válik a közművelődés egyre inkább civil kezdeményezéssé; ezért lesz a nemzetközi ingatlanüzlet áldozata a művelésre váró föld, a szabad természet, az épített környezet műemlékestől; ezért élvez az értékteremtő művészeteknél nagyobb támogatást a szórakoztatóipar. Ez a kultúrpolitika hibás körön fut, nincs belőle kiút. Arra hivatkozik, hogy igényt elégít ki, a népnek cirkuszt, szórakozást juttat (kenyér helyett is), de nem ingyen ám! A „kultúrafogyasztó”, miközben kiürítik a zsebeit, egyre igénytelenebbé válik, ezért kell a neki szánt „termék” színvonalát valóban egyre lejjebb szállítani, hogy „eladható” legyen. Az eléje tartott torzító tükör nemhogy jóra nevelne, épp ellenkezőleg. Irányadóvá tesz ízlés-, erkölcs- és közösségromboló életvezetési mintákat.  A circulus vitiosus fordítva is érvényesül: mennél alacsonyabb szintű a „termék”, annál nagyobb előállítójának a bevétele, s neki esze ágában sincs abból a „termék” minőségén javítani. Mivel bevétele fordítottan arányos a színvonallal, még lejjebb viszi.

- A kultúra ne legyen áru! A kultúra befektetés, aminek a gyümölcsét a nemzet és gazdasága aratja le.

 

                                                         

Magyar irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap