A gondolkodás szabadsága

Bilecz Ferenc, szo, 06/14/2014 - 00:02

Igaziból nem szeretek más tollával ékeskedni, de amit előttem elmondtak, és amivel teljesen egyetértek, azt nem szégyellem magaménak vallani. Így vagyok Bakay Kornél alábbi szövegével is:

„Eddigi munkásságomban soha nem vallottam a sumér-magyar vagy az etruszk-magyar rokonságot, de kiálltam a tudományos kutatás szabadsága mellett és elítéltem azokat, akik kisebb-nagyobb hatalmi posztokról vagdalkoznak, kollégáikat szamárnak és zagyvaságok kiötlőinek nevezik és nevezhetik csak azért, mert ők "élvonalbeliek". Ugyanakkor eltitkolják, elleplezik, hogy a kiközösítés valódi oka nem más, mint az, hogy népünk történelmét másképpen kíséreljük meg vizsgálni és bemutatni, mint ők teszik. A kiközösítés persze rossz érzést vált ki az emberből, a "nem veszünk tudomást rólad, tehát nem vagy" elv gyakorlata fájó, kivált ha olyanok művelik, akik korábban barátok, jó kollégák voltak, de azért nem adjuk fel, mert - ha lassan is - a torz és hamisan felfestett kép állandóan tisztul és a mi kis eredményeink is, jóllehet általában hivatkozás nélkül, beépülnek a magyar történettudomány egyre gazdagodó tárházába”. (Megjelent: A honfoglaló magyarság állama, kultúrája és az ősi vastermelés. I. konferencia. Somogyfajsz, 1997, 39-56. Trianon Kalendárium 1998, 129-138)

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Bakay minden megállapításával egyet kellene értenem. Szerintem ezt Ő sem várná el tőlem. Itt van például az Árpád-ház családfájának kérdése. A legtöbb történész – ragaszkodva a dokumentáltság követelményeihez – VII. (Bíborban született) Konstantinus (913–959) A birodalom kormányzása című művének negyvenedik, „A kavarok és turkok nemzetségeiről” című fejezetére hivatkoznak, ha erről esik szó. „Tudnivaló, hogy Árpád, Turkia nagy fejedelme négy fiút nemzett, az első Tarkatzú [Tarkacsu]/Tarhos, a második Jelekh [Jelek]/Üllő, a harmadik Jutotza Jutocsa és a negyedik Zalta Zolta. Tudnivaló, hogy Árpád első fia, Tarkatzú [Tarkacsu], nemzette Tebelét [Tevel], második fia, Jelekh [Jelek], nemzette Ezelekh-et [Ézelő], harmadik fia, Jutotza [Jutocsa], nemzette Falitzi-t [Falicsi], ki most fejedelem, negyedik fia, Zalta [Zolta] nemzette Takszit [Taksony].” Azaz, öt fiának neve maradt fenn: Liüntika/Levente, Tarhacsi/Tarhos, Jelek/Üllő, Jutocsa/Jutas és Zolta. Mind az ötöt Bíborbanszületett Konstantin hagyományozta ránk, azonban két különböző helyen. Az egyik helyen, ahol a honfoglalásról és a kalandozásokról van szó, említi Liüntikát, aki ekkor nyilván a legidősebb, felnőtt fiú lehetett. Egy másik helyen, ahol a fiait és az ő korabeli utódaikat sorolja fel, nem említi Liüntikát, csak a négy másikat, és azoknak is csak egy-egy fiát.

Sajátos névelemzésemnek megfelelően vizsgáljuk meg a kérdőjeles Falicsi (Falitzi), név valóságtartalmát.

A görög szövegben és Φ α λ ι τ ζ ι ν és Φ α λ η ϛ (Phalitzis, Phalis) alakban írt név magyar olvasata, az -is képző elhagyása és a B>V>F váltás miatt, lehet valóban VÁL, vagy FAJSz is. De erre építeni egy történelmet? (Az Árpádház családfájában Jutos fia Vál/Fajsz szerepel). A történész-nyelvészek váltakozva teszik le a voksot a két változat mellett.

Nézzük meg a mai meglévő helyneveket. Tevel (46.4087, 18.4561), Tarkacsu fia; Jutas (47.1228, 17.8990), Árpád fia; Taksony (47.3317, 19.0627), Zolta (Solt, 46.801°, 19.0041) fia; Üllő (47.38436, 19.34453), Árpád fia; Fajsz (46.418, 18.919), Jutos fia. (Zárójelben a mai települések koordinátái találhatók). Nincs belőlük túl sok, maximum: kettő, fajtánként. A névadók egy helyen laktak, ott volt a téli szállásuk. A harácsolás, a birtokszerzés, csak évszázadok múlva vált szokássá, amikor egy klán neve több falura is kiterjedt. Ezeknek a helyneveknek a vizsgálata során arra a következtetésre juthatunk, hogy a fejedelmek téli szállása a Duna mindkét partján megtalálható volt, de viszonylag konkrét helyen. Vál és Fajsz települések egymástól viszonylag távol helyezkednek el, ezért kizárt, hogy egy és ugyanazon fejedelem nevét viselnék. Faisz és Falisz nevek nem tartoznak a gyakori nevek közé, ezért gyanítható, hogy Konstantin által megnevezett fejedelem szálláshelye a mai Fajsz település(ek) közelében lehetett, és nem Vál környékén. Legyen ez a Fajsz a Duna mellett, vagy Somogyban (46.5013, 17.5711). Ezt erősíti az a tény, hogy Árpád fiai a Sió-Kapos mentén telepedtek le. Tarhacsi téli szállását a Tolnavár közeli Tarhacsia-puszta őrzi, és szállásváltó mozgását a „Sió–Kapos–Szék patak mentén végezte nyári szállásáig, a mai Tarrósig”. (Sásd mellett). 46.2814, 18.1423. Györffy szerint, Árpádnak volt egy nyári szállása is a Sárvíz mellett, (a Jutas partvonalán), a Sárkeresztes és Moha között. (Árpád-völgy Székesfehérvár mellett). Bár Tarhacsia-puszta nyomára nem akadtam, csupán Tárkány-puszta (46.4888, 18.3359) nevére találtam rá, elhiszem Györffy Györgynek, hogy valahol a környéken – Tolnavár közelében – hajdanán volt Vajka, és Tarhacsia puszta is. (Győrffy: István király és műve). Ma létezik egy Vajka nevű település, amelyik Pozsonytól 22 km-re, délkeletre, a Duna bal partján fekszik. (47.9722, 17.3833). Nevét I. István király régi Vajk nevéről kapta. A közelebbi Vajta község nevét feltehetően attól a Vajta besenyő vezértől kapta, aki a Gesta Hungarorum szerint még Kijev alatt csatlakozott a magyarokhoz. Vajta, nemzetsége egy részével a Sárvíz mellékén "nagy sokasággal" letelepszik. (wikipédia). Tárkány inkább a „tharkan” türk-kazár tisztségnévből eredhetett. (Ilyen tisztséget viselhettek egyébként az Árpád-fiak is!). A tolnai vár alapításáról is megoszlanak a vélemények, 1000 és 1038 között többféle felvetés is született. Általában a Szent István általi alapítást tartják a leglehetségesebbnek. Ettől kezdve Tolnavár néven említik a települést a 15. sz. végéig. Ez a vár valószínűleg földvár lehetett. A ma is meglévő család-, és helynevek (Fajsz, Fajszi, Fajcsi stb.) bizonyítják a valamikori személynév eredetet.

És honnan származik akkor Vál község neve? Teóriám szerint a szomszédos, vagy közeli helynevek adják meg a választ. Nagy valószínűséggel ezek a Bél/Baál névvel lesznek kapcsolatban! (Vál > Bál) Korábbi írásaimban a Dunántúl alábbi, hasonló helyneveit gyűjtöttem össze, és végeztem el az elemzésüket: Beled, Bélavár, Beleg (Billege), Beleg, Béc, Bakonybél, Belecska, Billege (Tótvázsony), Beleg (Kaposvár), Bicsérd, Bisse, Bikal, Belecska, Belvárdgyula, Belac, Bölcske, Balaton, Bia, Bicske, Becse (Noszlop), Belcsa (Barcs), Pél. Most kiegészítem ezt a listát a Velencei-hegységben -- a Karácsony-hegy és a Sár-hegy között kanyarogó -- Bella patak nevével, amit Béla király nevéből származtat a népnyelv. A Karácsony , Béla és a Sár nevek nálam a honfoglalás korának gyakori elnevezései, amelyeket könyveimben többször elemeztem. Maga a „Velencei” név is -- a Velence városnéven keresztül -- az ókori venéthekre vezethető vissza. (i.e. 6-1. sz.). Ennek a népnévnek a valószínű eredete az ó-kelta „*venjā” (rokonság, szövetség, törzs, család) szóból származik. Aba és Sárosd között, pedig a Bela tó hegy nevű dombság emelkedik ki 20-30 m-re a környezetből. (Aba-Báránd puszta mellett. Kb. 47004’23”, 18034’01”. II. Katonai felmérés térképen, Eb vár és Bolond vár alatt, Csillag pusztáig). A Belsőbárándi-tátorjános természetvédelmi területtől délre eső löszös domb. Az Aba-Belsőbárándi két földvár és az Árpád-kori falu régészeti feltárása nem történt meg teljes mértékben. (Belsőbáránd határában áll a Bolondvár és az Ebvár. Az előbbi őskori, utóbbi középkori. Az őskori földvár belsejében található egy 25 méter étmérőjű körárok, amit sokáig szintén várnak hitték, csak a 20. század közepi-végi kutatások alapján derült ki, hogy ez egy korabeli templom és temető árka volt. Az Ebvár tőle északkeletre található, és formája miatt Kalap-hegynek is hívják. A „hegy” csak 10-15 méter magas). A Bella patak völgyében lévő Pákozd-várhoz, a Bela tó hegytől északra kialakított Aba-Belsőbárándi földvárakhoz hasonlóan, Vál község északnyugati vége felett is magasodik egy Pogányvár nevű domb, amelynek északkeleti végén, valamikor vár állott. Az ásatási eredmények alapján a várat a bronzkorban lakták, de az első várrészt később a kora vaskorban is használták, de ekkor már csupán temetkezőhely volt. Ezek az ősi földvárak az Avar Birodalom idejében valószínűleg még funkcionálhattak és a hunok által már elterjesztett Béla név nagy valószínűséggel szerepet játszhatott a mai nevek kialakulásában – gondolom, én. De a szabad gondolkodás eredményeképp egy feltételezés is megszületett bennem, mégpedig arról, hogy az Ebvárról szerzett információim alapján, akár egy hun-avar kori kurgánnal állhatunk szemben Belsőbárándnál. Erről a hipotézisről, csak a feltárások után lehet végleges döntést hozni.

Az alternatív elméletek bírálói kifogásolják, hogy a hozzám hasonló gondolkodásúak „a magyar nyelv mai köznyelvi változatával dolgoznak, bizonyító erejűnek vélik a hasonlóságokat, ill. nem tekintik mérvadónak a rendszeres hangmegfelelések létét vagy hiányát”. Állítom, hogy a mai magyar köznyelvi változat közelebb áll az ősmagyar nyelvhez, mint az idegen nyelvű, több száz éves írott próbálkozások, amelyek a magyarok őseire vonatkozóan fennmaradtak. Bátran lehet korrigálni, kiegészíteni a hiányokat a mai magyar népnyelv alapján. Még a kritikusok is elismerik, hogy „az a körülmény, hogy még a mai nyelvállapotban is felismerhetőek bizonyos hasonlóságok, talán csak azt bizonyítják, hogy a magyar nyelv jóval lassabban változik, mint a szabályos hangváltozásokban gondolkodó indoeurópai nyelvek”. Csakhogy ez a „lassú változás” adja az alapot ahhoz, hogy a magyar nyelv eredetét más módszerekkel kutassuk, mint az indoeurópai nyelv-szomszédokét.

Írtam mindezeket „a gondolkodás szabadsága” alátámasztására.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap