A Grassalkovichok és utódaik – Egy kései leszármazott családi emlékeiből

Szász István Tas, v, 12/21/2014 - 00:08

 

 

 

 A Grassalkovichok és utódaik – Egy kései leszármazott családi emlékeiből

 

Vannak életünkben egészen váratlan pillanatok. Ilyen volt az is, amikor – számos ismert és általam még nem ismert leányági Grassalkovich-leszármazott közül – éppen engem kértek fel az ősökre való emlékezésre.

A múlt egyéb területein szívesen és olykor eredményesen kutakodtam, de most a köz számára fontosabb kutatások miatt félbe maradt családtörténeti tanulmányomat vettem ismét kézbe.

Az egyszer, egy helyen és adott közönség előtt elhangzott előadást most rövidítve adom át a PoLíSz érdeklődő olvasóinak.

Megpróbálom felvázolni az igen érdekes és üstökösszerű Grassalkovich-történetet és a leányág egyik legtöbb értékkel és érdekességgel szolgáló vonalának színes emlékeit is elhelyezzem benne. Ehhez áldott emlékű, csodálatos nagyanyám, nikelsburgi Nikell Eleonóra – a név ellenére minden áldozatot vállaló magyar nagyasszony – kilenc és fél évtizeden át szikrázó memóriájának nekem sok szeretettel és nagy igyekezettel juttatott, s általam féltve őrzött morzsáiból is csipegetek.

Természetesen a megfelelő hivatkozással, néhány Fallenbüchl Zoltán és Varga Kálmán által feltárt érdekességgel is megtoldom vagy kiegészítem szerény munkámat, illetve tisztázom a családban szóban fennmaradt legendákat.

Különös érzéssel teszem ezt, hiszen egész gyermekkorom, sőt életem első öt évtizede úgy telt el, hogy minderről kötelező volt mélyen hallgatni, s bár az utóbbi években ettől a szorongástól már megszabadultunk, mégis: most először van alkalmam nagy nyilvánosság elé tárni ezzel kapcsolatos emlékeimet.

 

A bécsi döntést követő négy magyar esztendő Kolozsvárjának boldog gyermek-lakosaként volt alkalmam először hallani a Grassalkovich nevet. A falon függő, számomra érdekes fát ábrázoló képen kívül, szüleim utazásával kapcsolatban merült fel, mert a Grassalkovich-per miatt bíztak pár napra nagyanyám gondjaira. Az Astoria Szállóval szemben lévő telket perelték együtt a leányági örökösök, ugyanis III. Grassalkovich Antal ezt azzal a kitétellel adományozta a Székesfővárosnak – a nemzet színházának felépítésére –, hogy amennyiben azon már nem ez az intézmény áll, a telek visszaszáll a családra. A perrel foglalkozó kolozsvári újságok ma is családi levéltáramban vannak. Nos, ekkor ültetett nagyanyám a fotelja mellé, és kezdett először mesélni nekem a Grassalkovichokról. Eleinte csupán érdekes történeteket, később, már kamasz koromban I. Antaltól származtatott aforizmákat is.

De kik is voltak ők?

A család, mint akkoriban annyi magyar nemesi família, a török idők alatt elszegényedett. Az első feljegyzett ős Grassalkovith N. még „th” végződéssel írja nevét, s feltételezhetően Horvátországból származott át Észak-Magyarországra.

S itt máris a Varga Kálmán dolgozatból idézem Ripka Ferencnek (1925–31 között Budapest polgármesterének) kriptabéli tűnődéseiből az I. Antal koporsója mellett született gondolatot, mely szerint: „A szegény tót diák éppen olyan nyugodtan, mozdulatlanul alszik kincseket érő koporsójában, mintha sosem lett volna hatalmas úr, fejedelmek barátja s földi javak mindenikének osztályrészese”. Nos, egyrészt az a bizonyos „th” mintha valóban a horvát múltra utalna, másrészt pedig a „hatalmas úr” ősei már hat ismert generációval előtte is magyar nemesek voltak, s csupán a név jelez idegen eredetű, egyetlen valamikori őst, azt, aki a nevet hozta magával, de utódai már magyar nemes családokból választhattak feleséget. Az első ismert éppen a már említett Grassalkovith N. volt. A „tót ifjú” titulus tehát tévesnek tűnik. Igaz, a több nyelven beszélő I. Antal szlovákul is tudott, de kitűnően beszélt latinul és németül is, s attól még nem lett római vagy német.

Grassalkovith N.-t a családfán egy ismeretlen nevű fiú, majd Mihály, Mátyás és István követik. Ekkor érkezünk el 1656-ba, amikor is megszületik a nevét később már „ch”-val író Grassalkovich János. Neki, nejétől, egresdi Egresdy Zsuzsannától két élő gyermeke marad. Egy fiú, aki történetünk főhőse, vagyis gróf. I. Grassalkovich Antal és egy leány, Zsuzsanna – családom nyolcadik őse –, aki Beleznai Jánosné néven elindítja azt a leányágat, melynek néhány érdekességéről is beszélek később.

 

I. Grassalkovich Antal 1694-ben látta meg a napvilágot ebben az elszegényedett nemesi családban. Rendkívüli adottságokkal megáldott és szerencsés csillagzat alatt született gyermek volt. A genetikai szerencsét megtoldotta az, hogy egyházi támogatást kapott tanulmányaihoz. Ismereteim szerint még az unokának is birtokában voltak azok az agyag edények, melyekben I. Antal a napi élelmiszeradagját hazavitte, s melyeket – róla szóló írások szerint – 1751-es gödöllői látogatásakor maga Mária Terézia is kezébe vett.

A történet ezen kis részletében már benne leledzik a magyarázat, hősünk több tulajdonságát érintően. I. Antal ugyanis rendkívüli módon tudott bánni a pénzzel, értékelte és hasznosította, nem maga a pénz, hanem az általa megszerezhető működő és átörökíthető vagyon érdekelte, s talán ebben is a működő rendszerek felépítésének öröme. De megértő pártfogója maradt egész életében a szegényeknek, határozottan törekedett arra, hogy jobbágyai jól érezzék magukat, mélyen hívő és egyházát támogató ember, s mint ilyen utóbb kegyúr volt. Nem tagadta, mennyire igényli, hogy mindenki szeresse és becsülje, amit legtöbbször ellenfelei, sőt ellenségei esetében is sikerült elérnie.

Itt jut eszembe néhány családilag lazább formában emlegetett aforizmája, melyek eredeti szövegét most kerestem meg. Ugyanis két kéziratos (feltehetően diktált), nem mindenben azonos aforizmagyűjteménye van a Széchényi Levéltár illetve az Egyetemi Könyvtár gyűjteményében. A gyűjtemények nyelve magyar, és itt máris el kell mondanom, hogy I. Antal egyik élharcosa volt a magyar nyelv meghonosításának. A hozzá befutó álláskérések esetében előnyt jelentett, ha a kérés magyar nyelven született. E téren több kortársával is együttműködött.

De halljuk az aforizmákat:

 

„Amit magad végbevihetsz, ne bízzad másra”.

„Ellenségeidnek barátait magadévá tévén, ellenséged is tied lészen.”

„Mindenki cselekedeteit ditsírd és ha nagyon betsülni kívánnak betsüld, mert ezek semmibe sem telnek és jó akarókat szereznek.”

„Az emberek egymás hasznára születtek”

„A nem tetsző barátságot ne vágd el, de altassad el.”

 

Pályafutásának állomásait érdemes áttekinteni:

Mindenekelőtt egy érdekesség. Gyermekkora egybeesik a Rákóczi-féle szabadságharccal (1703–1711). Apja maga is a kurucok mellé áll, sőt Vak Bottyán íródeákja és postamestere lesz, s a gyermektelen Bottyán fiává fogadja őt. Mindez nem akadálya később annak, hogy az ő fia, I. Antal, mint szegény diák, a nyitrai piarista, majd a nagyszombati jezsuita szerzetestanárok tanulója legyen és jó eredményeinek köszönhetően „kuruc bélyeges származásától függetlenül” jogi tanulmányai során egy királyi táblai ülnök patvaristája lehessen. Ebben Fallenbüchl Zoltán szerint a korabeli nemesi szolidaritás is közrejátszott.

Közbevetőleg most említem meg, hogy a későbbiekben ő maga is élére áll egy olyan kezdeményezésnek, amely a történelmi körülmények miatt elszegényedett nemesek felsegélyezését szolgálja, illetve tehetséges gyermekeik taníttatását szándékozik megkönnyíteni.

Hősünk életében ismét szerencsés véletlen jön közbe. A török kiűzése utáni zavaros birtokviszonyok rendezésére 1690-ben létrehozott „Neoaquistica Comissio”, vagyis az „Új Szerzemény Bizottság”, most, 1715-ben kezd érdemben működni, és a 21 éves ifjú tehetség ekkor már királyi ügyészként kapcsolódik be ebbe a munkába.

Ha nem tévedés, hogy 19 évesen már szerepe volt a Pragmatica Sanctio előkészítésében, s ha elgondolkodunk egy pillanatra, és egynémely mai 19–21 éves – teljes szülői függőségben bulizó – csemetére gondolunk, van okunk csodálkozásra.

Ez az a pont, ahol elkezdődik a majdani vagyon felhalmozása, mai szemmel különös módon, de akkori szokások szerint szabályosan, ugyanis az ügyek intézésénél az illetékesek a kincstár érdekei mellett, megengedett módon és kellő önfegyelemmel a saját jól felfogott érdekeiket is képviselhették. Az információk birtoklásában hatalmas lehetőségek rejtőztek, és I. Grassalkovich Antal elindulhatott azon az úton, melynek végére kialakult mesés birodalma. Minden lehetőséget felhasznált, ami nem merítette ki a korrupció fogalmát. Emellett puritán életmódot folytatott és a hivatalok halmozásával gyűjtött pénzeket és előnyös kölcsönöket mind birtokvásárlásra fordította.

A birtokokat, a jól felmért gazdaságfejlődési irányokat megsejtve, a Bécs–Buda–Kassa útvonal mentén vásárolta. Mikor csak tehette, kivásárolta a nem magyar kézen lévő birtokokat is, ami abban az időben szimpátiát kiváltó tényező volt, s nagyban ellensúlyozta a hirtelen növekvő vagyon miatti irigységet. De nem csak a maga javára tette ezt. Ő intézte például a Jászkun területek visszaszerzését a német lovagrendektől, ezzel is nagy népszerűséget szerezvén, mert így biztosította a jászok és kunok számára a jobbágyságból való megváltás alapját.

1720-ban, 26 évesen már Királyi Ügyigazgató. 1722-ben megnősül. Elveszi Bajthay István alispán ifjú özvegyét. A házasságból utód nem születik.

1723-ban kezdődik gödöllői birtokossága, és 1724-ben táblai ülnök is lesz, majd ’27-ben a Kamara tanácsosa. 1731-ben az előléptetés miatt megüresedett Királyi személynöki pozíciót nyeri el. 1732-ben bárói rangra emeli a király, majd a kegyúri jogot is megszerzi.

Mint hívő katolikus számos templomot épít, újít fel vagy támogat, s ezzel elnyeri az egyházi berkek jóindulatát. A máriabesnyői kegyhely és a kolostor nagy patrónusa, itt, a kegytemplom altemplomában építteti meg a családi kriptát.

Ismét egy aforizmáját idézhetjük: „Utálatos és kárhozatos fortély úgy szolgálni az Istennek, hogy az ördögöt meg ne bántsd”.

Közben 1729-ben meghal neje, és két év után újraházasodik. Elveszi Klobusiczky Krisztina bárónőt. A család VI. Károlyt házasságközvetítőként is emlegette, de ilyen pletykák szárnyra kaptak később Mária Teréziáról is.

Az új feleségtől sorra születnek gyermekei: Anna-Franciska (1732); majd Antal-János (1734); Klára, a későbbi Esterházy Gáborné (1735); Anna-Mária, a majdani Haller Gáborné (1736); a korán elhalt Ignác-Lőrinc (1737); Terézia-Ilona, aki felnőve Forgách Jánosné lett, s mindössze 29 évet élt. Az ő születése azonban anyjának életébe került. Grassalkovich Antal ismét megözvegyült.

Érdekesség, melyről a kései család is tudott, hogy minden gyermekének szegényházi gondozottak voltak a keresztszülei. Ez akkoriban kegyes szokás volt.

Nehézségei is akadtak. Reviczky János ellenlábasa vagyonszerzésével kapcsolatban hivatali jogán kutakodott utána, de ismét szerencséje volt. Reviczkyt elvitte a sárgaság.

A Habsburgok – az orosz cárnővel szövetségben – a törökkel vívtak háborút. A kezdeti sikerek után kudarcok következtek, s Grassalkovichnak még ez is kedvezett, mert a hadiszállításokkal hatalmas pénzeket keresett. Fallenbüchl Zoltán felhívja figyelmünket arra, hogy ebben közrejátszott birtokai földrajzi helyzetének jó megválasztása is.

1740-ben Károly meghal, helyét a Pragmatica Sanctio (1713) alapján Mária Terézia foglalja el. Az előbb említett feljegyzés szerint a fiatal Grassalkovichnak már a Pragmatica Sanctio előkészítésében is szerepe volt.

Maria Terézia trónra lép, de a poroszok mást gondolnak, és támadnak. A fiatal uralkodónő nagy bajban van: a bajorok és a franciák is belépnek a háborúba – minden veszni látszik.

És ekkor jön el újra Grassalkovich „ideje”. A királynő nagymértékben támaszkodik rá mint személynökére, és a nevezetes pozsonyi „moriamur” nagyjelenetnek Grassalkovich lesz az egyik fő előkészítője. A kisded II. Józseffel a karján, elcsukló hangon szónokló királynő megnyeri a rendeket magának. Elhangzik a „Vitam et sanguinem”, és a magyar csapatok sikereitől lesz hangos Európa. A huszárokat rettegik a sorra megnyert ütközetekben.

Egyébként tudjuk, hogy Márai Terézia férjét, Lotharingiai Ferencet maga mellé emeli corregensnek. Ezzel indul a Habsburg–Lotharingiai ház.

A hadi sikereket követően Mária Terézia hatalma megszilárdul, és ezt soha nem felejti el személynökének. Birtokai tovább gyarapodnak, és királyi tanácsnok lesz. Ezt követően, 1743-ban a grófi címet is megadja az uralkodónő. Címere közepében az MT betűk kapnak helyet.

Több szerző és a családi legenda is beszél arról, hogy Grassalkovichot soha ki nem mondott érzelmi szálak, bizonyos rajongás fűzte fiatal, szép és okos uralkodónőjéhez. Ennek valóságtartama az uralkodónő szépségét és eszességét ismervén nem kizárt.

Ezt erősítheti meg a Fallenbüchl Zoltán könyvében olvasható anekdota. Idézem:

 

„A királynő az aacheni béke után hazabocsájtandó hadifogoly francia katonatiszteket fogadott kihallgatáson […]. Megkérdezte az egyiket, ki előbb Poroszországban is járt, hogy ismeri-e ezt és ezt a porosz hercegnőt? Az igenlő válaszra így szólt: Azt mondják róla, hogy ő a világ legszebb fejedelmi sarja… Ön is így gondolja? Mire a francia így válaszolt: – Asszonyom, én is ezt hittem, egészen a mai napig!”

 

A kegyúr már 1735-ben elkezdi a gödöllői kastély terveztetését, és az építkezés 1744-ben felgyorsul. A hatalmas uradalom-együttes központjának szánja ezt, bár több más helyen is vannak kastélyai, így Pozsony mellett és Hatvanban, s palotát építtet Pesten és Pozsonyban.

Rengeteget utazik, hiszen időközben az aradi főispánságot is megkapja, s ott nehéz feladatai vannak, többek között a Maros mentén leereszkedő román martalócok miatt.

1748-ban lesz a Magyar Királyi Kamara elnöke s ez újabb hosszú utazásokkal jár. A királynő 1748-ban megbízza a budai királyi palota építésének ügyeivel. Mária Teréziának elvben ugyanis Magyarországon kellene laknia, ami Pozsonyban megoldhatatlan. A róla szóló írások elismerik, hogy az uralkodói bizalomnak mindenkor igyekezett megfelelni, de a haza érdekeit soha nem engedte a józan kompromisszumokon túlmenően csorbulni.

Grassalkovich, bár a nemzeti érdeket a rendivel vélték akkoriban azonosnak, mégis hazafias tettet követett el, amikor a Habsburg állam egységesítésekor Magyarország külön státusa mellett foglalt állást. Tény, hogy a nemesség nagy többsége tősgyökeres magyar volt. Arra is gondja volt, hogy amennyire lehetett, a telepítéseknél a magyar jobbágyokat részesítse előnyben.

1748-tól második koronaőr.

1751-ben beteljesül nagy álma, és a budai építkezéseket megtekinteni ide utazó uralkodói pár három napra Gödöllőre látogat. A fogadás fejedelmi. Európa legnagyobb fényjátéka, a kor divatja szerint emberi ruhába öltöztetett állatok viadalai, hatalmas vendégsereg, s mindenütt huszárok sorfala. Utóbb legendák szökkentek szárba az ünnepséggel kapcsolatban.

Ezek között van az is, mely szerint a kegyúr az uralkodónőt augusztusban a sóval havassá varázsolt úton szánkóztatta Máriabesnyőre, ahol akkor már állt a kegytemplom és a kolostor. Fallenbüchl Zoltán ezt észérvekkel cáfolja, hiszen egy évi sótermésünk sem lett volna elég ehhez. (Még a kastélykertbeli változat is túlzásnak tűnik.) A családi legenda nem nevezi meg a szánkóztatót, tehát a három Antal bármelyike lehetett, ugyanis abban nem Mária Terézia a főszereplő, hanem egy Habsburg főhercegnő, mint valamelyik Antal reménytelen hódolatának tárgya, ki a „minden kívánságát teljesítem” ígéretre kérte volna a nyári szánkózást…

Valószínűségi táblázat az egyik Grassalkovich Antal császárlány szánoztatásának történetéhez

Periódus

Grassalkovich

Élt

Habsburg

Élt

Uralkodott

Leányai

1640–1645

 

 

I. LIPÓT

1640–1705

1658–1705

M. Antónia 1669–1692

M. Elisabeta 1680–1741

M. Anna 1683–1754

M. Magdolna 1689–1743

1646–1650

 

 

 

 

 

1651–1655

 

 

 

 

 

1656–1660

 

 

 

 

 

1661–1665

 

 

 

 

 

 

1666–1670

 

 

 

 

 

 

1671–1675

 

 

 

 

 

M. Jozefa 1699–1757

M. Amália 1701–1756

1676–1680

 

 

I. JÓZSEF

1678–1711

1705–1711

1681–1685

 

 

VI. KÁROLY

1685–1740

1711–1740

M. Terézia 1717–1780

M. Anna 1718–1744

1686–1690

 

 

 

 

 

1691–1695

I. ANTAL

1694–1771

 

 

 

 

1696–1700

 

 

 

 

 

 

1701-1705

 

 

 

 

 

 

1706–1710

 

 

 

 

 

 

1711–1715

 

 

 

 

 

 

1716–1720

 

 

M. TERÉZIA

1740–1780

1717–1780

M.Anna Jozefa 1738–89

M.Krisztina 1742–1798

M.Erzsébet 1743–1808

M.Amália 1746–1804

M.KarolinaLujza 52–14

M.Antónia 55–93 XVIL.

1721–1725

 

 

 

 

 

1726–1730

 

 

 

 

 

1731–1735

II. ANTAL

1734–1794

 

 

 

1736–1740

 

 

 

 

 

 

1741–1745

 

 

II. JÓZSEF

1780–1790

1741–1790

M. Terézia és Krisztina korán elhalnak

1746–1750

Kastély 1749

 

II. LIPÓT

1790–1792

1747–1792

M. Terézia 1787–1827

1751–1755

 

 

 

 

 

 

1756–1760

 

 

 

 

 

 

1761–1765

 

 

 

 

 

 

1766–1770

 

 

 

 

 

 

1771–1775

III. ANTAL

1771–1841

 

 

 

 

1776–1780

 

 

 

 

 

M. Lujza 1791–1847 BN

M. Leopoldina 797–826

M. Klementina 798–881

M. Karolina Ferdinanda 1801–1832

1781–1785

Kast. bőv. 1785

 

 

 

 

1786–1790

 

 

 

 

 

1791–1795

 

 

II. FERENC

 

1792–1835

1796–1800

 

 

 

 

 

 

 

Valószínűségi táblázatot készítettem, a gyanúsítható hölgyeket dőlt betűvel jelölve, s kiderült, hogy:

I. Antal esetében I. Lipót M. Magdolna nevű lánya, I. József M. Jozefa vagy M. Amália nevű leánya

II. Antal esetében M. Teréziának: M. Anna-Jozefa; M. Krisztina; M. Elisabeta; M. Amália nevű lányai vagy II. Lipót: M. Terézia nevű lánya jöhettek volna szóba.

III. Antal esetében mindenki kizárva.

Ezek mellett a három Antal élettörténetét is ismerve azt feltételezhetem, hogy a Fallenbüchl-könyv verziója valósult meg, tehát legvalószínűbben maga Mária Terézia lehetett az imitált téli sportolás e sós változatának legendabéli hősnője.

A történet anekdotának is szórakoztató, de a fogadtatás valóban óriási volt. Ennél érdekesebb azonban, hogy az uralkodónőt Gödöllőn magyar nyelvű üdvözlőbeszéd várta. Mária Terézia a medveszámokat nem értékelte, de annál inkább hódolt hagyományos házasítási kedvének, s Antal harmadik feleségét talán ennek is köszönhette. Külön egyházi engedély nyomán vette el özvegy sógornőjét, Klobusiczky Teréziát. Ő aztán leánygyermekeinek kitűnő nevelője és a birtokok remek irányítója lett.

Grassalkovich Antal 1767-ben a királynőtől a Szent István-rend nagykeresztjét is megkapta.

A gróf haláláig eleget tett hivatali kötelezettségeinek, saját érdekeit mindenkor nagyszerűen tudta ötvözni a kincstári és a magyar érdekekkel, és hatalmas – bár nem egészen tehermentes – vagyont hagyott fiára, II. Antalra.

Az 1734-ben született Antal a bécsi Theresiánumban nevelkedett. 21 évesen ő is a Királyi Kamara tanácsosa, de ez már az apa érdemeinek volt köszönhető. Nem igyekezett megfelelni az elvárásoknak, s felmentést nyert az ülések látogatása alól.

Az utókor „tékozló Antal” néven is emlegette. Mint azt a Gödöllő történetéről szóló kötetben olvashatjuk: „nem győzött eleget sütkérezni a gazdagság és dicsőség fényében”. Bécsben élt, az uradalmakat mostohaanyja vezette. Ő közben címeket gyűjtött. Második koronaőr, majd főlovászmester, végül II. Józseftől, 1784-ben (jelentős hadiadományai fejében) megkapja a hercegi címet.

Felesége Esterházy Mária Anna volt.

Fallenbüchl Zoltán kutatása szerint egyes udvari körökben vaskos tréfái és italozása tették népszerűvé. Pedig apja határozottan azt tanácsolta, hogy ne lakjon Bécsben, az udvari körök könnyelmű versengésének közelében. Ami a vaskos tréfák korabeli népszerűségét illeti, nos, erről még szólunk.

A birtokok szószerinti elkótyavetyélésében azonban atyja előrelátóan meggátolta, mert még Mária Teréziát megkérte, hogy valamennyit nyilvánítsa hitbizománnyá, így azokat adóssággal nem terhelhette, és el sem adhatta.

Ám adósságai így is nőttön-nőttek. 1790-re már 117.000 forint volt az éves kamat.

Az uralkodó ekkor már II. Lipót, de trónra lépése után csak két évig él.

II. Antal 1794-ben bekövetkezett halála után fia, III. Antal örökölte a vagyont, s természetesen az adósságot is.

A családi legendákban jellemvonásaiból jótékonysága és hiszékenysége maradt fenn, a kutatók szerint ellentmondásos személyiség volt: nagyapja és apja tulajdonságainak keveréke.

A vagyon hamarosan zárgondnokság alá került. A gondnok a kor egyik legkiválóbb gazdálkodója, feleségének rokona, gróf Esterházy Ferenc lett. Ezt követően egy ideig az uradalom második virágkorát élte, s 1804-re adósság nélkül adatott vissza a jogos örökösnek.

Jött azonban a napóleoni háború.

A győri vereséget elszenvedő nemesi felkelésnek Grassalkovich egyik támogatója volt. Lovascsapatot állított ki, s a Habsburg családot is támogatta. I. Ferenc később ezért a Szent István-renddel jutalmazta. (Jegyezzük meg, hogy újabb kutatások szerint az a győri vereség nem is volt annyira szégyenteljes. De ez nem ide tartozik.)

III. Antal is sokat utazott, s ráadásul nagy kártyás volt. Adósságainak egy részét ezen az úton szerezte. Mindezek arra utalnak, hogy a következő – nagyanyámtól hallott – történet a három Antal közül az ő személyéhez fűződhet.

Egy kártyacsatát követően, bizonyos angol lorddal csevegvén, az becsmérlő megjegyzést tett a koldus magyarokról. Antal herceg igen felháborodott és nagy összegű fogadást ajánlott a lordnak. A fogadás tárgya az volt, „ki tud drágább vacsorát feltálalni”. Az első nap a lordé volt. Ő hihetetlenül ritka gyarmati árukból rendezett lakomát, és már előre fitymálva beszélt Grassalkovich másnapi vacsorájáról. Eljött a következő est is, és Grassalkovich behívta inasát. Felszólította, hogy az arany bográcsban készítsen elő főzésre paprikás krumplit. A lord elégedetten mosolygott. Aztán a herceg fontkötegeket vett elő, és azon főzte meg a vacsorát. A fogadást megnyerte, de utána több ezer holdnyi erdő árának megfelelő adósság bánta a magyar virtus győzedelmeskedését.

De hajmeresztőbb történetet is hallottam nagyanyámtól. A családi verzió szerint a hercegkisasszonyt són szánkáztató Antal, minthogy nem kaphatta meg annak kezét, haragudott az udvarra. A történet szerint kegyetlen bosszút forralt hát ki. Az udvari álarcos bálra rabszolga-kereskedőként érkezett. A rabszolgákat egy díszes oszlophoz láncolta, majd távozott. Előtte azonban megitatta őket, és italukba krotonolajat kevert. A hatás nem maradt el, de sokkal nagyobb volt, mint a régi pajzán közmondás szerinti Fábiánné esetében.

Ez természetesen történhetett a főhercegnőtől teljesen függetlenül is, hiszen, mint már jeleztem, éppen italozása és durva tréfái miatt volt kedvelt a mulatozó udvari körökben.

1792-től az uralkodó már II. Ferenc volt. A gazdasági helyzet tovább romlott, a birodalom helyzete egyre nehezebb lett.

Az uradalmi jövedelmek már nem fedezték az örökös pazarló életmódját, melybe természetesen a jótékonykodás is beletartozott. Adósságai 1819-ig, a leányági juttatások elmaradásával együtt 1.600.000 Ft-ra nőttek. Az adósságok kezelője, gróf Zichy Károly nem volt olyan rátermett, mint elődje, Esterházy gróf. Ügyetlen pénzügyi manővereivel a helyzetet csak tovább rontotta, s halálával teljessé vált az összeomlás.

A gróf ettől függetlenül tovább jótékonykodott. Telket adományozott a fővárosnak a Nemzeti Múzeum és a Pesti Egyetem botanikus kertje számára, illetve a Nemzeti Színház felépítéséhez, amelyet még további 1.000 forinttal támogatott. Ez utóbbi telek képezte később alapját az előadás elején említett pernek. De támogatta az árvíz károsultjait, s végrendeletileg a Tudományos Akadémiát is. Kapcsolatot tartott fenn Széchenyivel és Kazinczyval.

III. Grassalkovich Antal, a nagy eladósodást követően feleségével, Esterházy Leopoldinával visszavonultabban élt Gödöllőn. Addigi életmódjával teljes mértékben szakított. A hercegasszony a környék jótevőjeként maradt fenn az emlékezetben.

III. Antal 1841-ben bekövetkezett halála után a szabályok szerint nem az özvegy örökölt. Ő elhagyta Gödöllőt és utazgatással töltötte idejét, majd váratlanul még visszatért, aggmenházat alapított és megszervezte 24 szegény sorsú leány oktatását is. Ezeknek költségeit később az uradalom vállalta át. De egy hálátlan rablás után, melynek során cseh kertészlegénye minden ékszerét ellopta, csalódottan és végleg távozott Gödöllőről.

A Grassalkovich név tündöklése és eltűnése a történelem süllyesztőjében befejezést nyert. Fiú ágon nem marad utód.

 

Az uradalom a hitelezőkkel folytatott perek után egy leányági rokon, gróf. Viczay Károly tulajdonába került. A csődhalmazzal nem bírván, két hónap múlva már új tulajdonosa lett a kis birodalomnak – 7.300.000 forintos vételárért – báró Sina György személyében. Az adósságok javát az úrbéri terhek jelentették, s az új tulajdonos ezzel a gonddal került szembe, de a Sina család két generáción át birtokolta a Grassalkovich uradalmakat, és egyben tartotta azokat. Híres szeszfőzdét is alapítottak a birtokon. Közben a kastélyt a katonaságnak adták át, s az ott nagy pusztítást hagyott maga után.

Végül az addigi terveit megváltoztató Sina utód egy belga banknak adta el az uradalmat, de három év után a magyar állam váltotta meg, és ezt követően került koronázási ajándékként királyi birtokba. Így lett Sissi királynő kedvenc tartózkodási helye.

A Grassalkovich család leányágain azonban folytatódott a vérvonal, és azt követve több érdekes utóddal találkozhatnak a családkutatók.

Ezek közül most az általam családi történetekből is jobban ismert Maj­thé­nyi­ak­ban folytatódó vonalat követném.

Teszem ezt egyrészt az ág jelentősége, másrészt az általam birtokolt családi információk okán. Itt ugyanis érdekes személyiségek bukkannak fel fő és oldalágakon egyaránt.

Lássuk tehát őket: A már említett nagy adakozó, Beleznay Jánosné férjével, a kuruc ezredesből lett későbbi császári generálissal, Pilis és Bugyi vidékének urai, templom és kastélyépítői voltak.

Ükapám ükapja, Majthényi Károly, a solymári kegytemplom alapítója, feleségével együtt ott is nyugszik

Aztán az érdekes személyek között egymást követik: az állítólag szigorú anyós, Madách Imréné Majthényi Anna, majd fia, az utolérhetetlen s napjainkig – vagy talán tovább is – látó Madách Imre, s a sokat vitatott, mégis múzsa-feleség, Fráter Erzsike.

Érdekes családtag Irinyi János, a nem-robbanó gyufa feltalálója.

Majthényi Mária, Brunsvick Teréznek, a magyar kisdedóvás megalapozójának anyja, akinek szép portrémetszete is birtokomban van. Mint hallhatták, a magyar kisdedóvás intézménye éppen ezen az őszön vehette át a Magyar Örökség Díjat. Sajnos az ünnepségen sokakról megemlékeztek, de az ő neve nem került szóba.

Aztán élt és szenvedett közöttük számos nagy tragédiát igaz magyarként átvészelő személy és személyiség is, mint például a nagyanyám szülésekor életét adó dédanyám, Majthényi Ida, s a történeteket nekem elmesélő nagyanyám, nickelsburgi Nikell Eleonóra.

Ő még ült a tiszafüredi nábob, pankotay Józsa György fiának az ölében. Ahogy korában nevezték, Józsa Gyuri személyéből formálta Jókai a magyar nábob, Kárpáthy Zoltán alakját. Józsa Gyuri zabolátlan és durva tréfákkal tarkított életét számos történet őrizi, de kevesebben tudják, hogy volt egy másik, nemesebb élete is. Valójában a szegényeket támogató, vagyonát nem eltékozló ember volt, a nemesi felkelés kapitánya, Széchenyi segítője. Egyetlen fia, az apa halála után honvédtisztként küzdötte végig a szabadságharcot.

A Józsa Gyurival kapcsolatos történetekből megemlítenék egy, a XIX. század magyar nemesi életét bemutató történetet.

A sáros magyar világ téli magányát a vendégek tették színesebbé. Józsa, a tiszafüredi nábob udvarházába kedves vendég érkezett. Nevére már nem emlékszik a családi legenda, de igen gazdag ember volt maga is. Négylovas fogat hozta. Két hét után a házigazda még marasztalta, de neki mehetnékje támadt. Ám amikor reggel be akart fogatni, minden lovának a lábán körbe volt metszve, s le volt hajtva a bőr. Lám-lám, szólt a gazda, milyen kis zoknikkal indulnál lovaiddal ebben a hidegben. A vendég maradt, és új lovakat rendelt oda. Néhány nap múlva induláskor így búcsúzott. Menj be a versenyistállódba, s nézzed meg, hogy röhögnek versenylovaid a rossz tréfádon. A drága versenylovak alsó ajka be volt metszve és lefityegett, fogaik kilátszottak.

Gyermekkoromban többször megborzongtam nagyanyámnak e történetétől. Ő maga is tanulságul mesélte el.

Varga Kálmántól szintén tudhatjuk, hogy a Józsa udvarháznál más durva tréfa sem volt ritka, így például az, hogy a ház ura leborotváltatta a vendégek bundáját a helyi borbélymesterrel, vagy puskaport rakott a bogrács alá. A korszak mulatozó urai a veszélyeket sem vették figyelembe.

Józsa Gyuri másik segítőkész és hazafias énjéről később hallhattam, s ellenpéldának ott volt még a történeteket elmesélő nagyanyám élete. Nagyúri könnyelműség és gyengeség okozta az ő nehéz sorsát is, hiszen apja nem tudta túlélni felesége korai halált, s utána halt, de előbb mindenét eltékozolta. Nagyanyám árván és vagyon nélkül a rokonságra maradt. Gazdag környezetben nevelkedett, de örökség nélkül, emelt fővel élt magyar polgári életet, s viselt el erdélyi gyógyszerész férjével nyolc – Trianont és az impériumváltozásokat követő – tönkremenést. 90 évesen a román–magyar határt turistaként átlépve, a Magyar Népköztársaság határőr tisztje ámulva látta, hogy az agg matróna irodájába belépve letérdelt és megcsókolta a magyar zászlót. Ha elfeledtük volna, ő volt a magyar hangzásúnak nem mondható nevet viselő nickelsbergi Nikell Eleonóra.

Sok más emlékem mellett, szomorú időkben játszódó vidám történetem is van, a tizennégyes világháborúban volt egyik első pilótánkról, Majthényi Adámról, a nagyon kedves rokonról, akitől 1965-ben még kaptunk képet. A bátor repülő, akkor még felségjel nélküli vászonfedelűjével Romániában hajtott végre üzemanyaghiányt követő kényszerleszállást. Az öt nyelven beszélő úr franciául szólt a román katonákhoz, kik azonnal francia repülősnek hitték. Bankettet rendeztek tiszteletére, ellátták üzemanyaggal, s nem elhanyagolható információkkal is. Így repülhetett vissza egységéhez. Magas kitüntetések egész sorát kapta. (A hetvenes években hunyt el Miskolcon.)

Fráter Erzsike, Madách elvált felesége nagyváradon nagy szegénységben halt meg. Családunk Váradra származott ága a Fráterekkel is rokonságban volt, így aztán a nagyváradi olaszi temetőben lévő családi sírkertbe befogadták Erzsike koporsóját. Érthetetlen a sír kutatásával kapcsolatos sok felesleges találgatás. A sírra magam is jól emlékszem, nem egyszer jártam ott, s halála előtt nem sokkal még Hubay Miklós is pontosan idézte nekem csodálatos memóriájával a sírfeliratokat. Mint gyermek, maga is sokat sétált arra. A ceauşescui rombolás azonban a temetőt is elérte. A sírokat felszámolták, s ekkor Tempfli püspök úr, aki akkor az olaszi templom plébánosa volt, befogadta a család csontjait az altemplomba. Fráter Erzsike – bár kálvinista volt – külön helyet kapott, és az azt fedő márványtáblán Madách-idézet őrizi emlékét.

Az utolsó családi emlék a harmincas–negyvenes években folyó, már említett per.

A Grassalkovichok Máriabesnyő kegytemplomának kriptájában várják a feltámadást. A kripta az altemplomból nyílik. Itt helyezték végső nyugalomra I. Grassalkovich Antalt, majd feleségét, Klobusiczky Teréziát. Koporsóikat vörös és fekete márványból faragott, családi címerekkel díszített síremlék foglalja magába, amelyet a gróf jó barátja, Migazzi bíboros készíttetett 1772-ben, I. Grassalkovich halálának első évfordulóján. Alkotója Johann Georg Dorfmeister. A későbbi Grassalkovichokat utóbb hozták Máriabesnyőre. A síremléktől balra található II. Grassalkovich Antalnak és feleségének, Eszterházy Anna Máriának rézkoporsója. A jobboldali koporsókban III. Grassalkovich Antal és felesége, Eszterházy Leopoldina nyugszanak.

A gyönyörűen restaurált gödöllői kastély ma nemzeti büszkeségünk, s otthont adott első uniós elnökségünknek is.

Hogy egy pazarló, elbizakodott és létrehozóinak hagyományait feledő, globalizált Európában lesz-e még erre alkalom, azon éppen olyan érdekes elgondolkodni, mint azon, hogy a Grassalkovichok történetének és korának milyen máig érvényes tanulságai lehetnek.

Forrás: Polísz

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap