Grosics Gyula Emléknap (Aranycsapat)

Szerkesztő A, v, 02/04/2018 - 00:08

 

 

 

 

 

 

 

A FEKETE PÁRDUC
 

Grosics Gyula (1926-2014)Grosics Gyula

 

Grosics Gyula 1926. február 4-én született Dorogon. Apja bányalakatos, édesanyja testvérével együtt otthon gondozta őket. Szülei szigorúan nevelték, papnak vagy hegedűművésznek szánták, de az ifjú mégis a futballpályán kötött ki. 14 évesen mutatkozott be városa felnőtt csapatában. Dorogon a Bányász játékosaként szerepelt először az NB I-ben, ahonnan a válogatottba is meghívást nyert. 1947-től a fővárosba költözött és a MATEOSZ kapusa lett. Innen határvadász sorkatonaként igazolta le a kor magyar nagycsapata, a Honvéd. Háromszor szerzett bajnok címet Kispesten. A sikertelen VB döntőt követően vélhetően politikai okokból elküldték Budapestről. Újra bányászcsapatban, Tatabányán folytatta. 1962-ben fejezte be aktív labdarúgó pályafutását. Az első osztályban 394 mérkőzésen védett. A pályán érdemelte ki a Fekete Párduc elnevezést: egyrészt ő viselt először fekete kapusmezt, másrészt úgy röpködött a kapuban a labdák után, mint egy párduc.

 

1947-ben szerepelt először válogatottunkban, Albánia ellen 3:0-ra nyertünk. Ezt még 85, többségében sikeres meccs követte. 1952-ben tagja lehetett az olimpiai bajnok magyar csapatnak, következő évben részt vett az évszázad mérkőzésén (Magyarország-Anglia 6:30), és szerepelt a VB ezüstérmes labdarúgóink között is. Kiváló kapus volt, megérdemelte volna az aranylabdát. Szerepkörében úttörőnek számított, szinte negyedik hátvédet játszott. Csodálatos kifutásai másodperc pontosak voltak, tudta mikor kell kiindulnia, mikor szabad kifutni. Reflexei és ruganyossága világszintű volt. Emellett emberságből is jelesre vizsgázott. Többször sérülést színlelt – akkor még csak sérülés miatt lehetett cserélni -, hogy kapustársa, Gellér Sándor is pályára léphessen a válogatott mérkőzésein. 1962-ben a jugoszlávok ellen búcsúzott el a címeres meztől.

 

1954-ben a berni VB döntőben elszenvedett vereség után kémkedéssel, hazaárulással vádolták. Egy forrás szerint ebben az is közrejátszott, hogy egy politikai fórumon nem tapsolta meg elég lelkesen népünk „nagy vezérét”, Rákosi Mátyást. Mindenesetre kegyvesztett lett, mind klubjában, a Honvédban, mind a válogatottban. Meghurcoltatásának tényleges okát ma is homály fedi. 1956-ban a forradalmat követően itthon maradt. A válogatottba visszatérhetett, még két világbajnokságon segítette a magyar színeket.

 

Miután megakadályozták, hogy a Ferencvárosba szerződjön, felhagyott az aktív játékkal. Így 1963-ban edzőként tért vissza Tatabányára, de egy év múlva már Salgótarjánban dirigált. A KSI-nél tett rövid kitérő után a kuvaiti labdarúgás felvirágoztatásában szerzett elévülhetetlen érdemeket. Hazatérte után a Volán SC elnökeként dolgozott másfél évtizedet. Szókimondó kiállásával próbálta megállítani a lejtőn a morális válságba csúszó magyar futballt, ezzel sok ellenséget szerzett magának. Kőkeményen ragaszkodott elveihez.

1990-ben politikai pályára lépett volna, de MDF-es jelöltként nem jutott be a parlamentbe. 2008-ban jelképesen leigazolta a Fradi, sőt egy barátságos mérkőzésen az angol Sheffield ellen kezdőként a pályára is lépett. 82 éves volt ekkor.

 

A kiváló hálóvédőt 2014. június 13-án szólította magához az Úr. Hosszú betegség után Budapesten egy kórházban hunyt el. Sírja, a két volt játszótárs, Puskás és Kocsis mellett, a Szent István-bazilika altemplomában található. (Bp. V. Szent István tér) Grosicsot, az Aranycsapat kapusát hatszor választották be a világválogatottba. Több állami érdemérem és érdemrend birtokosa, 2011-től a Nemzet Sportolója. Dorog és Budapest díszpolgárává választották. Gyulán katolikus labdarúgó akadémiát, Kelenföldön általános iskolát, és egy gyermektornát neveztek el róla. A tatabányai labdarúgó stadion is a nevét viseli.

Grosics Gyula – a Fekete Párduc története címmel készült riportfilm életéről, halálát követően Keresztléc címmel mutattak be róla dokumentumfilmet. Több könyv is bemutatja életét: Bocsák Miklós: A Grosics-villa titka, Kő András: A Grosics címmel adott ki könyvet, míg önéletrajza: Így láttam a kapuból címmel olvasható.

 

Grosics Gyula olimpiai bajnok, VB ezüstérmes, a Nemzet Sportolója, az Aranycsapat tagjaként az ország több millió lakosának szerzett örömérzést, büszkeséget. Sikereikkel egy országot ragadtak magukkal, sőt az egész világ figyelmét felhívták e kicsi, de büszke nemzetre. A legsötétebb diktatúra ellenére is erősítették a nemzeti érzést, a magyarságtudatot. Átérezték, hogy nem csak tizenegy ember játszik a pályán, hanem egy ország, egy nemzet, tizenötmillió magyar. Grosics az őt követőknek üzeni, hogy „a sikereket nem csak kívánni kell, hanem azért keményen meg is kell harcolni! Soha ne legyenek elégedettek önmagukkal.” A kapuslegenda kitartása, embersége, hazaszeretete ma is példaként lebeg előttünk.

 

 

Felber Zsolt

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap