Guyon és Lenkey Komáromban

T.Ágoston László, sze, 06/01/2016 - 00:12

Részlet T.Ágoston László Lenkey huszárok c. tanulmánykötetéből

 

 Meglehetősen szorongatott helyzetben volt az osztrákoktól körülzárt Komárom vára 1849. tavaszán, hiszen közel fél éve lőtték, rombolták az erődítményt és a várost Windisch - Grätz ostromágyúi. Vukovics Sebő[1] ilyennek látta a várost 1849. április 22 - én, amikor a nagysallói ütközet után végre bevonulhattak a felmentő honvéd csapatok.

         „ Komárom városának képe rettenetes vala. Nem volt ház, templom, középület, a szállásunkul szolgáló utczát kivéve, mely egészen vagy részben romban nem feküdt.

         Minden károsodás és szenvedés daczára, mellyet a vár ágyúztatása alatt szenvedtek, a komáromiak hazafi elszántsággal csüggtek a nemzeti harcz ügyén. Az ellenségnek a vár bevételére nézve semmi előnye nem lőn a város megsemmisítéséből, még is legkíméletlenebbül volt annak minden utczája, minden épülete lődözve. A városi lakosság, a már említett utczát kivéve, kivonult a mezőre és részint a Nádorvonal casamatjaiban, hol az előkelőbbek nyertek elhelyezést, részint különösen a végre épített fabódékban húzta meg magát. A végínségre jutott egyének száma nagy volt.”[2]

         És a katonák? Erről így számol be Vukovics.[3] „ A vár őrsége s abban különösen a tiszti kar, a seregnek odajöveteléig annyi kölcsönös bajlódásban s rágalmazásban tölté idejét, hogy oda jövetelünkkor a különböző tömérdek tagjainak panaszos vagy kikelő közléseit, egymásközti összveütközésök miatt, megérteni nem lehetett. Úgy tetszett, mint ha egy klastromnak egymás közt összeveszett népét hallgatná az ember. Itt volt mindenek előtt Guyon és Lenkey egymáshozi viszonya. Amaz várparancsnok, ez az őrség vezére volt, s ezen minőségben annak alárendelve. Guyon tagadhatatlan rendkívüli vitézsége mellett azon tulajdonsággal is bírt, hogy mi hatáskörébe tartozott, azt maga szerette buzgalommal elvégezni, s nem engedte, hogy más elegyedjék dolgába. Lenkeit ez sértette, ki már az által is sértve érezte magát, hogy noha ő idősebb ezredes volt, tábornoknak mégis Guyon 8 nappal előbb neveztetett ki, s maga ennek parancsai alá helyeztetett. Sokszor keservesen elkiáltá: ezt is elszenvedem a hazáért!”[4] Ő volt az a Petőfi által is megénekelt Lenkey kapitány, aki 1848. tavaszán elsőként hozta haza Galíciából 130 huszárját a forradalom védelmére.

E torzsalkodást megelőzendő írta Kossuth Tiszafüredről a hadügyminiszternek március 26- án. „ Sok dolgom és Debreczen- ben  lett rövid mulatásom miatt feledém Minister Urat tudósítani, miként Komáromra nézve azon surlódást okozható baj adta magát elé, hogy Lenkey öregebb ezredes Guyonnál s így ez alá lett rendeltetését hátratételnek, Guyon pedig ollyan körülménynek nyilatkoztatták, mellyből káros surlódások következhetnek, minthogy egyrészről a seregparancsnok a várparancsnok alatt áll, másrészről pedig két egyenlő rangú tiszt között a rendelkezés az idősbet illeti.- Én véleményre szóllítám fel a fővezér és seregparancsnokokat, kik azt tanácsolák, hogy Komárom várának fontossága különben is tábornok vezéreket kívánván, mindkét parancsnokot tábornokká nevezzem; s pedig Guyont mint várparancsnokot előbbi dátummal, de Lenkeyt is tábornokká, minthogy már Eszterházy, Damjanich, Vécsey, Gál kinevezéseik által már négyízben praetereáltatott, s a mostani ötödik praeteritiot méltán fájdalmasan venné. - Miért is Guyont mártius 8 - kától, Lenkeyt pedig mártius 15 - től számítandó ranggal tábornokká nevezem.”[5]

         Az ellentétek kiéleződése azonban már jóval korábban kezdődött. Puky Miklós komáromi kormánybiztos február 21 - i jelentésében panaszáradattal fordult Kossuthhoz, melyben többek között azzal vádolta Kosztolányi ezredes seregparancsnokot, hogy Török Ignác tábornok várparancsnokot teljesen a kezében tartja, s kamarilla - rendszert honosított meg a várban. Levélmásolatok sorával bizonyította, hogy a „ várparancsnokság nem akar megtűrni semmiféle polgári hatalmat, katonai zsarnok kényuralmat akar behozni.” Olyan mulasztásokról számolt be, melyek már az árulás határát súrolták.[6] A komáromi várparancsnokság viszont Puky intézkedései ellen tett panaszt az Országos Honvédelmi Bizottmánynál.[7]

         Ezek után született Kossuth 1849. március 10 - i intézkedése, melyben közölte a várparancsnokkal, hogy „... a kormány ez idő szerint nincs azon helyzetben, hogy Tábornok s várparancsnok urat innen mindazon utasításokkal, mellyekkel az alakult körülményekhez képest szükségkép el kellene láttatnia, a kormánynak írásban ellátni, a védelem tervezet koczkáztatása nélkül ez idő szerint nem tanácsos, sőt veszélyes lehetne, s azért múlhatatlanul szükségesnek vélte olly parancsnokságról intézkedni, melly szóbeli utasítással legyen azokról ellátva, amiknek legközelebb megtörténése valószínű.

         Mindezeknek következtében, midőn ezennel hívatalosan Tábornok s várparancsnok urat arról értesítenők, hogy a vár parancsnoksággal Gróf Guyon Richard ezredes, seregparancsnoksággal Lenkey János ezredes, a térparancsnoksággal pedig Szabó / Zsigmond / ezredes urakat bíztuk meg, egyszersmind úgy tábornok s várparancsnok úrnak, mint seregparancsnok Kosztolányi Mór és térparancsnok Meszlényi Jenő ezredes uraknak önzéstelen hazafias érzelmüktől bizton reméllni véljük, miszerint fennebb nevezett uraknak a komáromi várban kijelelt fontos állomásuk elfoglalását hely és körülmény ismeretüknél fogva azon hazafias készséggel könnyítendik, mellyet Önök részéről szabadsági harczunk folyama alatt hazánk szent ügye iránt mindenkor tapasztalnia a kormáynnak őszinte hazafias örömére s megelégedésére szolgált.”[8]

         A kormánybiztosnak pedig többek között azt írta. „ Midőn tehát Önt ezennel arról értesítem hívatalosan, hogy várparancsnoknak Guyon ezredes, seregparancsnoknak Lenkey János ezredes, térparancsnoknak pedig Szabó ezredest neveztük ki, s kellő utasítással ellátva rendeltetésük helyére utasítottuk, egyszersmind felhívom Önt, miszerint a nevezetteknek új állomásuk elfoglalását hely s körülmény ismereténél fogva könnyíteni igyekezzék...

         Végül, miután a fennebbi változás legnagyobb részben Ön hívatalos jelentéseinek eredménye, átalláthatja Ön, mennyire bírja a kormánynak bizalmát egyrészről - s ép azért nem veendi Ön rossz néven, más részről abbéli legjobb indulatú figyelmeztetésemet, miszerint Önnek hatáskörében az emberekkeli bánásmódban az a legszerencsésebb s egyszersmind legczélravezetőbb modor, melly a külön hatáskörű s állású egyének közt egyrészről, másrészről pedig Ön s azok között, kikkel érintkeznie kell állásánál fogva, a viszálkodás, s egyenetlenséget elenyészteti s a bizalmas egyetértést s önzéstelen egyczélra törekvést idézi elő.”[9]

         Ezek után idézzünk néhány sort Szinnyei József naplójából.

         „ Április 10. Az egész nap csupa bolondozással telik el. Az idő rossz volt. Estefelé a városba mentem, midőn az egész napi bombázás megszünt. Az újságban olvastam, hogy az éjjel az ellen hajóhidunknak terhelt és gyújtó - talpakat eresztett le, de tervét meghiúsítottuk. Hallottam, hogy Lenkey, mint komáromi hadtestparancsnok, Guyon pedig mint várparancsnok jő.

         Április 12.  Ma őrdíszletnél Lenkey tábornok látogatott meg bennünket Pukyval, századosi honvéd atillában és nemzetőr sapkában.

         Április 16. Lenkey jó intézkedéseket tesz, az alarm - stanglik / vészjelző póznák / fenn állnak; sáncainkra pedig kaszákat helyeztek el. - Hír szerint ma éjszaka rohamnak kellett volna lenni.

         Április 20. Ma délelőtt századonként fegyvergyekorlatot tartottunk, csaknem reggeltől délig. Délután zászlóalji gyakorlatunknál jelen volt Lenkey tábornok. Délután híre futott, hogy Guyon megérkezett 2 divisió huszárral. 5 órakor Guyon nagy éljenek közt valósággal megérkezett császár - huszárokkal a fehér házhoz, zsidónak volt öltözve; az ellenségen keresztülvágva magokat, még 2 tiszti posztot, Szentpéteren és Hetényben elfogván, egész a Zsitváig magokkal hozták, azonban a víz nagy lévén kénytelenek voltak őket elengedni, de fegyvereiket azért elhozták. Két huszárunkat a Zsitván elsodorta a víz. A megérkezettek azt beszélik, hogy Görgey, Klapka, Damjanich megütköztek Nagy - Sarlónál az ellenséggel és annyira szétverték, hogy az erdőbe szerte szaladtak és Érsekújvárig meg se álltak; Komáromnál azonban segítséget kapván, újra összeszedik magukat. A tábor éjjel Koltón hált, innen vált el tőlük Guyon, most már Érsekújvárt vannak, magukkal hozták Bakonyi generálist, kivel együtt hatalmukba kerítettek több mázsa ezüstöt, és 96 font aranyat, kívüle még egy generálist és több foglyot.

         Április 28. A tisztek zúgolódnak. Ha máj. 1 - ig nem indulhatnak Olmützbe, átkérik magukat másik csapathoz.”10

         Tehát április 20 - án a várban volt mind a parancsnok, mind a seregvezér. Megtörténhetett a Kossuth által elrendelt váltás. A főtisztek viszálya azonban nem szünt meg, sőt a korábbi ellentétek felerősödtek. Így emlékszik erre a másik szemtanú, Vukovics Sebő.

         „ Egy nap a komáromi várparancsnokul még mártius 10 - én kinevezett Guyon ezredes jelenék meg Czibakházán, a legszerencsétlenebb travestirozással, úgy, hogy régi ismerősei is nehezen ismertek a valóságos zsidónak látszó ezredesre. Egy ügyesség szükséges volt, mert Komárommal akkor közlekedésünk nem volt, oda küldött számos kémek közül csak a legfortélyosabbak s legmerészebbek, számra igen kevesen jutottak oda. Guyon azon bajt kívánta elintézni, mely a komáromi várbeli sereg vezérévé, s így a várparancsnok alatt lévő állomásra kinevezett Lenkei ezredes mint rangban idősebb, és ő közötte támadott. Kossuth egy cédulát vett kezébe s azt irónnal írta be, - mit megmutatván nekem, mondá: látod, hogy szoktak forradalomban tábornokokat kinevezni. E czédulán rendelet foglaltaték a hadügyministerhez, mi szerint Guyon tábornoknak kineveztetett. - Guyon aztán sok tévelygése után is csak a sarlói ütközet után juthatott be Komáromba, egy század huszárral hősileg vágván magát az ellenségen keresztül. Lenkey 8 nappal előbb ért oda.11

         „Lenkey, mint már megjegyzém, vagy 8 nappal előbb érkezett Komáromba mint Guyon s a várparancsnokságot Török tábornoktól ő vette át, s folytatta Guyon jöveteléig, nem remény nélkül, hogy Guyon más rendeltetést kapni fog s ő ezen tisztében megmarad. E czélra petitió is volt a várban készülőben Debrecenbe küldendő, de Guyon megérkeztével elenyészett. Lenkei azon rövid idő alatt, míg a várparancsnokság kezében  volt, az úgy nevezett Nádori vonalat Kossuth vonalra keresztelte, mi szint úgy helytelen mint ok nélküli volt, mert az utolsó nádor hírének szennye nem terjedhetett el magára az egykor erős alkotmányosztlopnak tartott országos hívatalra.

         Itt volt a várban Kosztolányi ezredes, Török alatt az őrség vezére. Ez ezredest az egyik töredék égig magasztalta vitézségéről, a másik gyalázta. Ezen két párt személyesítve volt Kosztolányiban és Thaly egyszerű polgármérnökből lett alezredesben, kik egymásnak halálos ellenségei voltak. Lenkei megjővén, Thalynak nagy barátja lett. Ez egyén ármánybéli, irigy s dicsvágyó természetét nem rejtette el. Mihelyt beszélt vele az ember, a vonásai vastagon ríttak ki azonnal. Előttem olly szerénytelen volt azzal dicsekedni, hogy Komárom várának megtartását egyedül neki lehet köszönni. S Lenkeyvel ezt annyira elhitette, hogy ő azt mások előtt komolyan tovább adá. Tulajdonképpen a vár megőrzésének érdeme a bent voltak közül személyesen senkit se illet, az érdem magáé a váré, - csak árulás, vagy nyomorú gyávaság játszhatta volna azt ellenséges kézre. Török tábornok gyenge jellemű, bár becsületes, hadmérnöki tudományban jártas és hazafias ember létére nem lehetett gátja  a várbeli zavaroknak. Alatta hadi tanácsot rendeztek, és ott szavazatok többségével határoztak nagyobb és tisztán védelmi tárgyak felett is, mi egyenesen csak a várparancsnok körébe tartozott. A várbéli tényezők egyike Puki Miklós is vala, a kormánybiztos. Inkább Kosztolányi embere, mint Thalié, kivel nagy ellenségeskedésben állt. Ez okozta, hogy Lenkei megérkeztével az ő befolyása azonnal megszoríttatott, s kettejök között éles levelezés támadt, Lenkei felszóllítván őt, hogy az élelmezésen kívül semmi más tárgyba ne avassa magát. A várban volt Meszlényi Jenő ezredes is, Kossuthnak sógora, tökéletes zérus minden tekintetben, azon szerencséjét kivéve, hogy gyönyörű szép neje van, Kofler egykori osztrák tábornok leánya, kinek testvérbátyja Bem alatt Erdélyben harcolt, s fogságba kerülvén ha jól értesültem, főbe lövetett. E hölgy dicséretére meg kell mondani, hogy a várbeli ármánykodásokba nem bocsátkozott. Ellenben Sulyovszkyné, Kossuth testvére és Kosztolányiné, olasz asszony, a várbeli ingerkedésnek részint osztályosai, részint élesztői voltak. Főleg az első némi rendelkezési avatkozást is követelt magának és Thali pártját támogatta.”12

         Kosztolányi ezredes már április 12 - én levélben fordult az OHB - hoz, melyben felsorolja érdemeit, s vizsgálatot kér maga ellen. Így fejezi be a levelét:

         „ Midőn helyben szűz becsületem iránt még árnyéka sem létezik bizalmatlanságnak: midőn a’ tények minden halasztási, mulasztási, ügyetlenségi lehető vádak ellen állnak: mély tisztelettel veszem a’ honvédelmi bizottmány parancsát, és ehhez képest a parancsnokságot - is kész vagyok bár kinek, kit a’ tisztelt Bizottmány rendel átadni; de egyszersmind legtisztább hazafiúságom, szeplőtlen hősi bátorságom s’ becsületem, és a’ híven, sőtt bátran mondom erényesen telyesített kötelesség öntudata menteni fognak engem a’ honvédelmi Bizottmány előtt, hogy ha kellő tisztelettel és alázattal kérni fogom, hogy hatásköröm iránti ily változást, jó szándékomnak és tényleges érdemeimnek elismeréséül oly modorban elintézni méltóztassanak, mely nem büntetés gyanánt tűnik elő; - vagy ha már csakugyan oly kegyetlen sors vár reám, melynél fogva tiszta jellememben bélyeget szenvedni kényszerülnöm kell, - kérem hogy ily halálnál súlyosabb csapást, reám vizsgálat és elítéltetés útján róvni méltóztassanak.

         Kelt Komárom Várában 1849. ápril 12 én  .

                                                      Kosztolányi Ezredes.”13

         Kossuth április 18 -án hosszú levélben válaszolt az ezredesnek. Többek között ezt írta Lenkeyvel kapcsolatban.

         „...Mert czélba vett hadi munkálatainkra fektetve reményeimet, erős hittel valék, hogy nem sok idő alatt elkövetkezendik azon pillanat, midőn hadseregeink Komáromot az ostrom alul felmentvén, ez által a komáromi várőrségnek egy tetemes része mobilisálhatóvá válik, s ezáltal azon szükség áland elő, hogy vagy ezredes úr ezen mobilisálandó seregrésszel a várból kihúzódni, s a nyílt csatatéreni hadimunkálatokban résztveni hívatva leend, vagy pedig a várőrség többi részével a várban maradván, a mobilisálan- dó hadosztály paracsnokságát más veendi át.

         Ez oknál fogva szükségesnek láttam egy olly férfiút Komáromba küldeni, kiben nem jobban ugyan, de szintolly mértékben bízhassam a nemzet nevében, mint Ezredes Úrban, hogy a szerint mind a mobilisálandó hadosztálynak, mind a benn maradó várőrségnek vezénylete hű, biztos s vezéri képzettségű kezekben legyen, és mivel e tekintetben választásom Lenkey tábornok úrra, mint egyik legbiztosb, s Ezredes Úr hazafiúi barátságára is mindenképp méltó férfiúra esett, rangfokozatbani elsőbbsége okvetlenül magával hozta, hogy Komáromba küldetvén, az ottani sereg vezérévé neveztessék; a nélkül azonban hogy ez által Ezredes Úrra az érdemei félreismerésének vagy hátratételének legkisebb homályát hárítani szándékolnám; - mit Lenkey tábornok úr beküldése alkalmával csak azért nem jelentheték ki, mert Komárom elzárt helyzeténél depeschek beküldésére február vége óta módom nem vala.

         2 - or: Lenkey tábornok úrra esett pedig választásom különösen azért is, mert ő éppen disponibilis állapotban lévén, mint Tábornok egy sereg parancsnokságát méltán igényelheté; s én olly szilárd hazafit tanultam régóta benne ismerni, hogy az 1. pontbani oknál fogva egy ügyes tapasztalt vezérrel többet kelletvén Komáromba küldenem, egy cseppet sem kételkedhetém e megbízatással éppen őt ruházni fel.”14

         Puky április 22 -én hosszú jelentésben számolt be Kossuthnak Lenkey és Guyon tábornok megérkezéséről, Komárom balparti felszabadításáról, panaszkodott Thaly Zsigmond intrikái miatt, közölte, hogy Komáromban nagyon érzik egy lőpormalom hiányát, utasításokat kért a megüresedett képviselői helyek betöltésével kapcsolatban, s végül azt kérdezte Kossuthtól, hogy érvényben vannak - e a kormánybiztosi hatáskörét megállapító korábbi rendeletek, vagy Lenkey és Guyon megérkezésével változott a helyzet."15

         Kossuth válasza: „...Múlt hó 22 én kelt hívatalos jelentése folytán, nem tehettem, hogy Kormánybiztos Urat ne figyelmeztessem, miszerint jelenleg a komáromi vár Guyon és Lenkey tábornok uraknak odaküldése által, biztosítva lévén, Kormánybiztos Úr jövendőben csak a polgári administrátióra s élelmezésre szorítkozzék; tudatván egyszersmind Önnel, hogy egy lőpormalomnak komáromi fölállítása végett a hadügyministeriumhoz intézkedtem.”16

         Lenkey tábornok egyre nehezebben viselte a hatalmi torzsalkodást, majd végül új beosztást kért Kossuthtól. Az alábbi levél 1849. május 5- én kelt Komárom várában.

         „ Kosztolányi Mór ezredes urat értesítettem a’ 5726 c Ápril 18 ik szám alatt ide küldött tisztelt rendeletekről.

         Makk alezredes eljárása nem volt hazafias, a védelemhez szükséges előkészületek nem történtek, mint beszélnek félt volna is; a mi már tervezet, annak ellene volt, és úgy elmaradt adig, még perbe nem fogatott. Ő nem őrült, nem is beteg, - néha lázas állapotban van, de én azt maradó hatásnak tekintem, mert ha vissza gondolkozik, milyen szerepet vitt és vihetne, millyen állása van most, - újabb időkben több, mint 4500 ft. pénztárhiányt fedeztek fel. Talán ez volt az első indoka a félrelépésnek. Ide érkezésemkor igen könnyen volt elzárva, látogatásokat kapot még a szeretőjét is nála hagyták, de Makk alezredes vissza élt evel a jó bánással, mert mind jelentődött: ingerelte a tüzéreket, hogy csak alatta szolgáljanak, a még itt lévő fekete sárga árkászokat is, írt gyakran egy itt szerkesztett hírlapban dolgokrul, mi nem a közönség tudomására való, és így kötelességemnek tartottam őtt jobb őrizet alá adni, szeretőjét, kinek sok rosz tulajdonítható, tüle eltávoztattam, de mint a mellett a jó bánásmód, mint pedig az egészség feltartására szükségeseket el nem mulasztatott. Én őt bűnösnek tartom.

         Kosztolányi ezredes úr 4500 emberrel a csalóközben utasítatott egyetlen egy lovas ágyútelepünkel elrendeltetett. Jelenlétem a várban nagyon szükségesnek tartom, azért elmaradtam a harcztér- ről, mind a mellett hogy csak ott lehet dicsőséget érdemelni.

         Gróf Guyon tábornok úrnak ide érkeztével minden hatalmamat, még az előléptetési határozatot, melly a 8ik  hadtestrül a hadügyministeriumtól nékem mint idősebb ezredesnek én voltam felhatalmazva, errül is lemondtam, csak hogy a jó egyetértést ne sértsem, magam megtagadásával a haza javáért, neki a legcsekélyebb hívatalos  dolgokat megjelentettem, és semmit sem mulasztottam, hogy tekintélye a legnagyobb mértékbe feltartógyon. Én vagyok a ki őtt legjobban kitünteti, ki legnagyobb engedelmességet mutat, még is ki kell megmondani, hogy bennem van a bizodalom öszvepontosulva, mi áttal gyön hogy magyar vagyok, és hosszas szolgálati időm alatt több hadi tárgy ösmeretséggel bírok. Ő igen lelkes, igen jó magyar szellemű, de a tárgyösmeretség hiánya miatt minden külön főnök köribe vág, és így a külön főnököket sérti - engem is nem akkart a 8 ik  hadtest parancsnokának elösmerni, hanem ezt a jogot is magának tulajdonította, és így én csak bába lettem volna, felvilágosítva tülem még is beleegyezett. A jó egyettértést én minden áron fel fogom tartani tudni, hogy a hazának kára ne legyen.

         Az ostrom alatt legnagyobb érdemet szerzett magának a tüzérség, ez a kitűnő testület, mind a mellett hogy 2400 fő hellyet csak 900 zan  voltak, éjel napal a legnagyobb elszántsággal, a nélkül hogy egy két órát aludhattak, lövődözött és igen jól dolgozot, mit a foglok magok meg vallották. Minden főtiszt és legalább a tűzmesterek érdemesek a díszjelnek harmadik rendére, de ezek közt legkitűnőbb volt az itt lévő parancsnok őrnagy Krivácsi József, ki Makk után a parancsnokságot átvette, és minden ármány mellett, jó szellemet öntött a félig medig fekete sárga német tüzérekbe. Ő fáradhatlan szorgalommal minden nap, mindenütt volt, lelkesítette buzdította a népit, figyelmeztette a teendőkre és ott tartózkodott, hol a legnagyobb veszedelem, mint a duna szigeten mutatkozott. Ő maga irányozta a bombákat, ő fegyverkezte fel a szigetett nehéz ágyúkkal, és úgy sikerült az ellenséget messze tartani. Makk alezredes ezt a szigetet, melly leg fontosabb pont volt a vár és város védelmére, akarta razírozni, mi által minden esetre az ellenség kezébe kerülhetett volna. Krivácsi József őrnagy úr az egész világ előtt megérdemelte az érdem jelnek közép rendét, ő most a kis rendet nyerte meg, de az egész hadba nincsen vitéz férfiú ki jobban érdemelné mint ő. Ő a maga nemébe egy geni lelkesülve és elszánva mint kevés híve a hazának. Az idevaló tüzérség becsületre méltó, én mindjájoknak jutalmat adnék.

         Nagy érdemet szerzet magának Thaly mérnöki alezredes, ő rászkota fel álmából a várparancsnokságot és hadsereget, ő nyitotta fel a szemeket Makk alezredes tettei felett, ő erősítette meg a legnagyobb ágyútűzbe a duna szigetet, ollyan jól, hogy nem ártott többé golyó, legjobb segédkeze volt Dobner százados úr az utász, most árkász századtól, ki a legnagyobb ágyútűz közt a melly védet a sziget partján emeltette, és így legjobban Komárom városát biztosította, azon kívül több sánczokat is csináltatott, mellyek mind szükségesek voltak a vár védelmére. Ő, a kinek minden esetre nagy érdeme van nyilatkozott, hogy hallott arrul, hogy Báró Stein ezredes fog ide rendeltetni az új erősségeket helyreállítani, ő azt mondota: ha Stein úr gyön, a kiben a hadnak nincsen semmi bizodalma, ő abba a szempillantásba lemond, de ha más gyön, ki értelmesebb mint ő, akkor szívesen szolgál más kéz alatt.

         Rendelet szerint ide érkezet Jungwirth tüzér őrnagy / mint a hír mondja, Schwehati csatánál az ütegével parancs nélkül sebesen eltávozott: /  Krivácsi József őrnagy úr pedig Aradra van rendelve. Szabad legyen kormányzó elnök Úrnak alázatos kérésemet előadni, ha Arad vára be lészen véve, Krivácsi őrnagyot megint Komáromba vissza adni, mert illyen jó hazafinak, ki magát a Komáromi ostrom alatt olly vitézül elszántul a hazának hívül mutatta, büntetés volna magyar szabad, önálló országnak legelső várából, a leg utolsóban örökre áttétetni.

         A várnak helyre állítása tettemes költséget kíván, azon kívül egy tapasztalt Ingeneurt / : frank vagy Angol honból: / gyüvőben pedig 450 nehéz ágyúval többet, 25000 - vagy 30000 embert mint had, és 2500 tüzért, valami 50 messzeható mozsarakkal. Kossuth vonalnak / : az előtt nádor vonal : / kiépítésse igen szükséges. Nagyon hasznos és kétszeres erővel bíró volna ha Ó és Újszőny razíroztatna és más hellyet volna, de még tízszeres erősséget nyerne Komárom vára ha Komárom városa három bomba lövésre volna innen. Az alsó és közép rend a lakosságtól  igen jó magyar szellemű, de a’ úgy nevezett kuriális rend fekete sárga volt, azt beszélik hogy az ostrom kezdetnél a jobb neveltebb asszonyok a hajokban befonva vitték volna ki német seregnek a tudósításokat.

         A mérnöki kartól még igen dicséretes és érdemes százados Mazur Pál úr, ki a legnagyobb ágyú és bomba tűzbe kétszer állította fel a Duna hídját, és egyéb veszedelmes hellyeken erőségeket készítet el, ez a százados is az érdemjelnek közép rendét érdemelte meg.

         A komáromi város hellyet jobb volna Kossuth vonalát a Duna bal parton az új várral össze kötni és bomba erősségű épületeket felállítani, mellyekben fegyvergyár, ágyú és mozsár öntés, és fúrás, a dolgozóknak lakhelye, ha szükséges volna még egy ruha készítő intézetet is elhellyezni, mellyek ostrom alatt is dolgozhatnának.

         Nagy fájdalommal érzem, hogy méltóságodnak megelégedését eljárásommal nem nyerhettem el, lehet honszretetti túlbuzgóságom az oka, minden áldozatot teszek csak hazámnak használhassak. Önért tisztelt kormányzó elnök Úr akkár mit tehetnék, éppen azért fáj, hogy el nem találhatom azt, amit tenni kell.  Komárom vára rossz kézbe volt, azért vettem át a várparancsnokságot,  és mint látom, nem jól tettem.

         Az 27 évi szolgálatom alatt fő tanulmányaim közé tartozott a lovasságnak alakító, kiképző, rendező és gyakorlati tudomány, arra legjobban előkészülve meg felelhetek a csatákban is. A mi huszárjaink vitézségei minden várakozást túlhaladják, de mind szerkezetben, ruházatban, gyakorlatokban és bánásmódjokban sok javítandó van.

         Azért alázatos kérésem oda járul, hogy az egész huszárságnak első, vagy ha másban több bizodalom vagyon, és ő idősebb rangra, második parancsnokul felálítani méltóztasson, reméllyem, hogy tetemes javítások és gazdálkodás terveket, jóváhagyásért beadandom, mellyek minden próbát kiálják.

Lenkey János

   tábornok.”17

         Végül a Debrecenben 1849. május 20 - án tartott minisztertanácsi ülés oldotta meg a gondot a Dunai Hadsereg felállításával. „...Melly dunai hadsereg egyszersmind Komárom vára főparancsnokságával Klapka tábornok úr fog megbízatni, Guyon tábornok alatta a 8 - ik hadosztályt vezénylendvén. Lenkey tábornok pedig az alakításban lévő tartalék hadsereg lovasságának parancsnokságával bízatván meg.”18

         Ezt követően május 28 - án Görgey felmentette Guyont hadosztályparancsnoki beosztásából. Júniustól a tartalék hadtest Egerben alakuló hadosztályának, július 13 - tól a 4. hadtestnek a parancsnoka. A temesvári vereséget / VIII. 9. / követően - Bem sebesülése miatt - ideiglenesen átvette a Temesközben összpontosított főerők parancsnokságát. A sereg felbomlását azonban nem tudta megakadályozni, s augusztus 18 - án emigrációba indult.

         Vidinben Kossuth altábornaggyá léptette elő október 28 - án. Mohamedán hitre tért át, és tábornok lett a török hadseregben. Részt vett a krimi háborúban, majd mérgezés áldozata lett 1856 - ban.19

         Lenkey János egészsége megrendült, s Pestre küldték gyógykezelésre.20 Amikor felépült, Perczel Mór kérésére bátyjával, Lenkey károly ezredessel együtt szervezték a tartalék sereget Cegléden és Szolnokon, melyből 1849. júliusában megalakult a X. hadtest, vagy más néven a Tiszai Hadsereg. Károly ennek egyik hadosztályparancsnoka lett. János újra megbetegedett és a nagyváradi katonai kórházba került.21

         Aradon csatlakozott Görgey táborkarához, s Világosnál ő is letette a fegyvert. A fogság és a nem éppen udvarias bánásmód végképp aláásta az egészségét, s a második hadbírósági kihallgatás után, szeptember 15-én az őrültség jelei mutatkoztak rajta. Schweidel József így írt róla a naplójában szeptember 22 - én. „ Szegény Lenkeyt állítólag elítélték, kötélre, el sem tudom hinni, pedig azt állítják, hogy meg is mondták neki, és hogy kétségbeesett; dühöng, őrjöng, mint a bolond. Isten óvja meg, öntse belé a hit, remény és szeretet vigaszát.”22 1850. február 7- én / 9 - én? /

halt meg a cellájában, s a szintén Aradon raboskodó bátyja temettette el a vértanúk akasztófái mellett megásott sír helyett az aradi temetőben. 1868. szeptember 7- én - születésnapján - síremléket állítottak neki a város polgárai.23 1936 - ban exumálták, és szülővárosában, Egerben, a Kisasszony - temetőben helyezték örök nyugalomra.   

 

 

      

J e g y z e t e k

 

 

 

[1] A szerb felkelők ellen harcban álló magyar seregek mellé kirendelt teljhatalmú országos biztos, majd a Szemere - kormány radikális igazságügy minisztere.

[2] Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai. Budapest 1894. 472. oldal.

[3] U.o.

[4] Kossuth 1849. március 10 - én kelt  rendelkezései Guyon Richard ezredes komáromi várparancsnoki kinevezésével kapcsolatban / Kossuth Lajos összes munkái XIV. kötet. Akadémia Kiadó Budapest 1953. 632 - 634. oldal. / még Guyont és Lenkeyt egyaránt ezredesként említik. A Közlöny 1849. április 8-i 74. számában ez áll „Kinevezések” címszó alatt / E 7938. 9013. h.ü. / „ Az országos honvédelmi bizottmány elnökének egyenes rendeletére: Guyon Richard ezredes, Lenkey János 13 - ik huszárezredbeli ezredes, Klapka György ezredes és Gáspár András 9 - ik huszárezredbeli ezredes, később meghatározandó ranggal és illetménnyel tábornokká kineveztetnek. Mészáros Lázár hadügyminister.”

[5] Kossuth Lajos összes munkái XIV. kötet. Akadémia Kiadó Budapest 1953. 728. oldal.

[6] O.Lt. OHB. 1849: 2803.

[7] O.Lt. OHB. 1849: 2687.

[8] O.Lt. OHB. 1849: 3160.

[9] O.Lt. OHB. 1849: 3160.

10 Szinnyei József: Komárom 1848 - 49 - ben. Budapest 1896.

11 Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai. Budapest 1894. 445 - 446. oldal.

12 U. o. 474 - 475. oldal.

13 O.Lt. OHB. 1849: 5726 / Kosztolányi levelét Lenkey tábornok láttamozta. /

14 O.Lt. OHB. 1849: 5727.

15 U.o.

16 O.Lt. OHB. 1849: 6364.

17 O.Lt. OHB. 1849. 6866.

18  Kossuth Lajos összes munkái XV. kötet. Akadémia Kiadó Budapest 1955. 364. oldal.

19 Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848 - 49. Zrínyi Katonai Kiadó Budapest 1983. 165. oldal.

20 A Honvéd 1869. évfolyam 150 oldal. Tárcza Lenkey Károly honvéd ezredes emlékirataiból.

21 U.o. 159. oldal.

22 Katona Tamás: Az aradi vértanúk. Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest 1979.Schweidel József: Aradi fogságom naplója I. kötet 192. oldal.

23 A Honvéd 1869 - es évfolyam 194. oldal.

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap