Győrffy Attila: Holdvilágkeringő

Szerkesztő A, k, 03/10/2015 - 00:11

 

 

 

 

…De tényleg olyan jó volt éjjel a boldog
                                                hangja,
mintha az arcomhoz ért volna selymes
                                                  arca,
hogy épp leszállt az éjszakai ’térre
s máris hívott, haja táncolt a szélbe’,

oly messze volt s oly végtelen közel lett,
hogy Istennek játéka égbe tetszett,
tücskök serege harsonázta kertem,
és sírta már: oly messze van szeptember… –

Kérdeztem, nem fázik-e, szomjas, éhes?,
és kacagott, ne féltsen, hazatérek,
majd játszódunk a régi-régi kertben,
nem féltelek, de messze van szeptember! –

S csak néztem föl a csillag-ittas égre:
ő vitte el Magát a messzeségbe;
s oly tiszta volt a teljes ragyogásban,
hogy tenger szemét már magasba’ láttam,

és angyal rebbent felettünk akkor el;
s vad félelmemre játszi tréfával felelt,
és olyan jó volt akkor bohón a hangja,
s csak elszorult torkom megittasodva,

hogy így szeret s oly végtelen a kedve!,
s csak szállt az éj, a szívverése verve;
nem álom, lábolunk újra sok régi tengert,
de messze van, oly messze van szeptember;

mondtam, köszönj előbb el Te tőlem,
s kattant a hang, s csak álltam összetörten,
mert rám szakadt azonmód mind a bánat,
amelyből építettem palotákat;

oly néma csend hanyatlott le az égből,
hogy rossz szívem robbanva beleszédült,
és Istenhez térdeltem ott a fűbe,
ó, el ne vedd, Ő életemnek üdve…,

hallottam rá magasból harsonákat,
mert mindig tudtam magamban, mi a
                                               válasz,
rég sejtve volt, kettőnké mind a tenger
s muszáj lesz majd visszatérni egyszer,

és ráeredt, esett a szomjas fűre
a vízözön-szerű eső, mint pillangó a tűzbe,
és álltam ott, némán, vakon a  kertben,
és messze van, oly messze van
                         szeptember…

 

Forrás: Polísz, 2006. 97. szám

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap