A gyűjtőfogház balladája

Rozványi Dávid, h, 10/23/2017 - 00:07

 

 

 

 

 

Egy napsugár
tör a cellarácson át
- egy fogolynak ennyi jár.

A fogoly feláll és vizel,
lesik minden mozdulatát
- egy fogolynak ennyi jár.

A fogolynak szólnak,
hogy eljött az ideje már,
elhagyja celláját,
a folyosón kiált
Istent és hazát,
a többiek hallgatják némán
- egy fogolynak ennyi jár.

Vezetik az udvaron át,
arcát utoljára simítja napsugár*
- egy fogolynak ennyi jár.

Négy fal, egy szalmazsák,
álmatlan éjszaka,
reggel ordítás,
hogy ideje kelni már
- egy fogolynak ennyi jár.

A fogoly vigyázzban áll,
hallgatja az ítélet gúnyszavát,
cifrázzák hosszan a halált
- egy fogolynak ennyi jár.

A fogoly bitó alatt áll,
kezét hátra,
nyakát felkötik,
lábát rántják.
Egy reccsenés.
Vége már
- egy fogolynak ennyi jár.

A fogoly teste mocskos nedvet ereszt,
lába alatt homok fogja fel,
hisz fő a higiénia és a tisztaság!
Az orvos megállapítja a halált,
aláír, pecsétel, hisz ez a szabály
- egy fogolynak ennyi jár.

A hulla kezét megkötik,
arccal földbe fektetik
egy jeltelen sír, semmi más
- egy fogolynak ennyi jár.

 

vitéz Mihályi István - kivégezték 1954. március 9-én

* a kivégzések hajnalban szabadtéren zajlottak, a ma látható épületet később emelték. Hajnalban, amikor a kivégzések zajlottak (március elején) még nem sütött be a nap az udvarra, így amikor a siralomházba vezették a foglyokat, akkor látták utoljára a napot

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap