Ha az lenne

Balogh Bertalan, p, 06/08/2018 - 00:03

 

 

 

Ha az lenne a mániám, hogy nem csak amolyan hétköznapi his hazaáruló legyek, hanem valóban és tökéletesen eladjam Magyarországot, igen csöndben kezdenék hozzá, de lenne benne egy ravasz szisztéma.

Elsőnek azt csinálnám, hogy mindenféle Európai Úniós kooperációra és strukturálgatásra hivatkozva leépíteném szép csöndben a megzőgazdasági termékek feldogozóiparát. Például,  a konzervgyárakat  csuknám be itt is,  ott is, lehetőleg mindenütt, de nem egyszerre, hanem egyenként, és ilyen vagy amolyan helyi visztonyokra hivartkozva. Amelyik cukorgyárnak például nem  lenne elég a gazdasági megszorongatás és ílymódon való becsukása, (mert hogy pénzmanipulációkkal és visszafizethetetlen kölcsönök manipulációjával is operálgatnék), egyszerűen felrobbantanám az illető cukorgyárat. Lerobbantanám a falait, hogy értsük, mire gondolok. A húsfeldolgozóüzemeket is jól meg-pénzmanipulálnám, hogy örülnének, ha sima bezárással megússzák a dolgot, majd pedig minden erőmmel azon lennék, hogy a termények felvásárlási árát a szemérmetlenségig menően alacsonyra manipulálnám.

Ilyen egyszerő, csöndes módszerekket (kivéve, amikor gyárakat robbantanék föl) elintézném, hogy a parasztnak esze ágában se legyen termelni, és önköltség alatti áron vesztetgetni el a termékét. Két óriási előnye volna ennek a sima kis manipuláció-sorozastnak. Az egyik az, hogy a saját zsírjában is könnyen megfulladni tudó Magyarország mezőgazdaságát padlóra vinném, a másik meg az, hogy a termőföldnek Európa legfinomabb termőföldjének az ára esne le a feneketlen mélységbe, hogy minden külföldi számára potomért elérhető és zsebszerződéssel,  vagy más húzásokkal megvásárolható lenne. Úgy értem, hogy az egész ország, vagyis annak a mezőgazdasági területe. És tudjuk, hogy területünk kb 8O százaléka mezőgazdaságra kiválóan alkalmas, míg más országok területük 2O-4O százalékos termőföld-arányával kell boldogúljanak.

Egy kivételesen nagyszerű mezzőgazdasági ország mezőgazdaságát rombolnám le ilyen egyszerő húzásokkal, miközben tulajdonjogilag is másoknak adnám el az országot. Készpénzért. Nem is sokért.

Politikailag is és történelmileg is megsemmisíteném Magyarországot ezzel?

De hiszen éppen ez lenne a célom, ha magyarellenesség ízzó dühe hajtana.

Csak hogy közben egy kicsit megértsük, mennyire fontos, hogy önellátó legyen egy ország, Svédország sokévtizedes törekvését kell szóbahozzam. Tudnivaló, hogy pocsék a termőföldjük és nagyon szűkös, az éghajlatuk meg inkább  sarki rókáknak kedvez, semmint búzatáblálékkal ringó rónaságoknak. És mégis, minthogy háborúk esetén egy falat élelmiszert sem lehet importálni, megteremtették a maguk elképesztően jó mezőgazdaságát, olyan viszonyok között és ott, ahol minden mást könnyebb megteremteni. Nem csak ma, hanem már régőta olyan kinemesített speciális gyömölcsöt, zöldséget, meg olyan búzát termelnek, amely nagyszerűen megnő és terem az ő éghajlatukon, És, kapaszkodjunki meg, búzát exportálnak a svédek. Nagyban.

A másik svéd érdekesség az volt vagy 3 évtizede, hogy valaki kiszámította, ha háború lenne, a svéd cipőipar csak egy cipőt tudna adni minden katonának. Vagyis cipőt, csak az egyik lábra.

Miért?

Mert, a csábitóan olcsó, szép és jó olasz cipőimport megölte a svéd cipőgyártást, mint iparágat. És ez nem jó egy országnak, melynek az a mániája, hogy semleges maradjon minden világháborús időkben.

A séd mezőgazdaság termékei nagyon drágák, de nagyon jók. Tejet iszik az ember, és szinte érzi a virágos mezők illatát benne. Vagy a marhahúsban, disznóhúsban a takarmányok tisztaságát és az igazi jó hús zamatait. A cipőipart is felélesztették egy fél év alatt…

Magyarán, a svéd nem imponálni akar ilyen meg olyan irányzatoknak, vagy gazdasági szervezkedéseknek, hanem, mindig  és előszöris,  saját népét akarja ellátni a legjobbal akár a legnezebb körülmények között is.

Ilyen is van.

Ha az lenne a mániám, hogy Svédországot mezőgazdaságostúl, iparostul, svédestől padlóra vigyem, nagyon nehéz dolgom lenne. Magyarország meg szinte gyerekjáték…

Listákat szeretnék látni.

Listát azokról a magyart állampolgárokról, akik lerombolták a feldolgozóiparunkat. Minden egyes ide vonatkozó embernek a nevét és lakcímét szeretném látni.

A másik lista meg azoknak a magyar állampolgároknak a nevét és lapkcímét  tartalmazza, akik már eladták a földjüket zsebszerződéssel, vagy valami hasonló fifikus módon.

Majd pedig, egy listát szeretnék látni azoknak a nevét tartalmazván, akik törvényesen megütötték már a bokájukat a fentemlített űzelmek miatt.

Nem vagyok optimista, úgy sejtem, a hazaáruláson kapottak listája rövidebb lenne, mitt a nyuszi farka.

Ennek következtében, hajlamaim szerint és szivem szerint fekete mellényt öltenék, fehét inget és fekete nadrágot is, és meglátogatnám a hosszú hosszú listákon emlitetteket egy szóra.  Fegyvertelenül mennék, mert azt nem szabad. De például, (kutyák ellen, mindenesetre), lenne a kezemben egy jókora furkós bot.

Ha!

Ha nem nyolcvan felé járnék már.

Meg aztán,  a kutyafáját, mindent nekem kell elvégezni?

Hol vannak a fiatalabbak? A kisemmizett örökösök generációja?

 

Balogh Bertalan 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap