Ha felnövök anya leszek! (Anyák Napjára)

Kondra Katalin, v, 05/07/2017 - 00:27

Julcsi és Marcsi mindig együtt játszott. Két testvér a kevés korkülönbséggel olyan, mint két barát. A szülőknek könnyű dolga van. Alig kell rájuk nézni. - Játszunk anyukásat – javasolta Julcsi, az idősebb. Marcsi csodálattal nézett a nővérére. - Én is jeszek anuka? – kérdezte pöszén. - Igen. Azt játsszuk, hogy mindketten anyukák vagyunk és van gyerekünk. Én most meglátogatlak téged a gyerekemmel, de előbb menj haza. - Hova menek haza? Itthon vadok. - Ez a dívány az én házam, a másik a tiéd. Érted? – magyarázta Julcsi. - Éjtem. Akkoj moszt én haza menek. -Jó. Julcsi lázasan készülődni kezdett. A felnőttektől látta, hogy vendégségbe menve illik ajándékot vinni. Ezért kiválasztott egy játékot és gondosan begyömöszölte a táskájába. Azután hozzálátott, hogy a „gyermekét” is felöltöztesse, ahogy illik. Marci macska jól tűrte a pólyálás minden mozzanatát. Hozzá volt szokva az efféle mókázáshoz. Jobban érezte magát a házban, mint kint az udvaron. Julcsi és Marci macska hamarosan bekopogott Marcsi házába. A két dívány közötti kis asztal volt az ajtó. - Szia Marcsi! Remélem vártál – szólt Julcsi és Marci macskával az ölében, lehuppant a díványra. - Vidázz Jujci! Ajszik a kiszbabám – szólt rá Marcsi szemrehányóan. - De hát mondtam, hogy jövünk! – méltatlankodott Julcsi. - Tudom, de Etejka álmosz volt. Gumitestű Etelka egy kispárnán feküdt gondosan betakarva. Az „anyukák” ezért suttogva társalogtak tovább. - Hol van a férjed? - Dojgozik. - Az enyém is. Hoztam ajándékot. - De jó! Köszi. - Holnap menjünk kirándulni a tengerhez. - Jó, de messze van a tengej. - Marcsi! Nem az igazi tengerhez megyünk, hanem az udvarra. Tudod, van ott egy kád, az a tenger. - Jó. Másnap szépen sütött a nap. A „tenger” csendes volt, ideális a fürdőzéshez. Gumitestű Etelka gyönyörűen úszott a víz felszínén, de Marci macska nem akaródzott megmártózni, pedig Marcsi erősen próbálta a tengerbe lökni, miközben Julcsinak sürgős dolga akadt a mosdóban. - Mit csinálsz ? – kiáltott rá Julcsi, amikor látta, hogy miben mesterkedik a húga. - Majci nem akaj bemenni a tengejbe – panaszkodott Marcsi. - Marci egy macska, te buta! - De ő a kiszbabád. - Akkor is macska, nem szereti a vizet. - Szajnájom. Akkoj mennünk haza. - Jó. Marcsi és Julcsi estére visszaváltozott kislánnyá. Mohón ették meg a finom vacsorát. Édesanyjuk elalvás előtt szeretettel takargatta be őket, és nem kellett esti mesét olvasnia, mert ezúttal a lányok meséltek neki. - Ha felnövök, anyu leszek! - Én isz. - Anyunak lenni jó, csak kicsit elfáradtam. - Jujci gyejmeke nem szejeti a vizet. Pedig muszáj füjdeni. Igaz Ana? - Marcsi nem érti meg, hogy Marci macska, igaziból nem is gyerek. - De Etejka gyejek. - Etelka is játék, és mi nem vagyunk igazi anyukák, csak azok leszünk. Az édesanya mosolygott, miközben a lányait hallgatta. Megpuszilta a homlokukat, és mielőtt eloltotta a lámpát, így szólt: - Aludjatok drágáim. Csodás dolog a játék, de az élet akkor is csodás, ha egy pillanata sem játék. A lányok felnőttek, útjaik szétváltak. Julcsi külföldre költözött, Marcsi a fővárosba. Hosszú éveket töltöttek egymástól távol, mire eljött a találkozás ideje. Julcsi hazalátogatott a szüleihez, de még előtte találkozni akart a húgával. Felhívta Marcsit telefonon, hogy ne legyen váratlan az érkezése. - Mikor érkezel pontosan? - Holnap, dél körül. - Akkor főzök valami finomat. - Alig várom, hogy lássalak. Julcsi másnap pontban déli tizenkét órakor megérkezett. Amint az ajtó kinyílt, szeme előtt feltárult Marcsi különös világa. A lakásban ugyanolyan bútorok voltak, mint a szülői házban. Miközben üdvözölték egymást, a lábuknál ott tüsténkedett egy tarka kandúr. - Ő Marci – szólt Marcsi nevetve. - Nahát! Ezt nem gondoltam rólad hugi. De remélem, nem akarod esténként megfürdetni! - Dehogynem, és akár hiszed, akár nem, élvezi. A nappaliba lépve Julcsi nem hitt a szemének. A régi díványon ott feküdt Gumitestű Etelka gondosan betakarva. - Pszt. Alszik – suttogta Marcsi. - Te semmit nem változtál – dorgálta meg Julcsi. - Tényleg alszik, gyere nézd meg – szólt Marcsi, és egy csukott ajtó felé terelte nővérét. Az ajtó mögött egy gyermekszoba rejtőzött. A kiságyban egy angyalmosolyú kisbaba szuszogott békésen. - Ő Eszter. - Ó, milyen gyönyörű kisbaba! - A tied is gyönyörű lesz – simogatta meg Marcsi, nővére gömbölyödő pocakját. - El is felejtettem megkérdezni, hol van a férjed? - Dolgozik. - Az enyém is – szólt Julcsi. Erre mindketten hangosan kacagni kezdtek, és gyorsan becsukták maguk mögött az ajtót, nehogy felébresszék Esztert.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap