Hajnali erdő

Steinné Gruber ..., cs, 04/21/2011 - 07:29

 

 

 

Korán van.
Alig észlelhető még a hajnal derengése,
s már kezdődik az erdő csodás ébredése.
Rezzen a természet álmos szempillája,
hajnali misét mond madarak trillája.
Mintha egyre több gyertya égne,
magamban mondom: … még ne,
még ne pirkadjon,
még a Nap egy kicsit maradjon,
hogy minél tovább halljam e csodát,
mikor a természet mond imát,
nem hallani benne hibát,
nincs benne hazug vagy hamis,
szinte beleolvadok magam is.
A csodától részegülten –
megsemmisültem.
Hallgatok, nem érzem, hogy vagyok,
Vagyok – lelki kábulatban,
s abban a tudattalan tudatban,
hogy e varázslat magához ölel,
s a Teremtő oly közel most hozzám,
megvonaglik a szám,
boldogság könnye arcomon végigpereg,
egy kis madár fölöttem csicsereg,
majd elröppen, helyét másiknak adja,
s hagyja, hogy a kakukk mondja:
neki – semmi gondja.
Egyre világosabb az ég alja,
egész lényem magába szívja, falja…
a tovaszálló madárfüttyöt is visszahívja.
Nincs fenségesebb, mint a természet-
katedrális,
ahol festőművész a szél, és
nekifog máris,
közben elismerően figyel
madarak dalára, és
felhőfreskót pingál az égi kupolára.

 

Magyar Irodalmi Lap 

  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap